Az esemény szentmisével kezdődött a Szent Miklós római katolikus plébániatemplomban, majd 19 órától Szent István szobránál folytatódott az ünnepi szónoklatokkal és a koszorúzással.
A megemlékezésen többek között részt vett Forrai András, Magyarország beosztott diplomata helyettes konzulja, Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere, Nagyszombat megye képviselői, Polák László Ekecs, illetve Bacsó László Nyárasd polgármesterei, továbbá a testvértelepülések, Ábrahámhegy, Tápiógyörgye (Magyarország), Dobruška (Csehország) és Mojkovac (Montenegró) küldöttei, az oktatási és az egyházi intézmények, továbbá a civil szervezetek vezetői, képviselői.
Az esemény háziasszonya, Csémi Andrea Bárd Oszkár Kell lennie című versével köszöntötte az egybegyűlteket, majd nyomatékosította, ezen a helyen minden évben azért gyűlik össze Nagymegyer magyarsága, hogy újra és újra tudatosítsuk, nemcsak a múlt nagy tettei tartanak bennünket egyben, hanem azok a szavak és eszmék is, amelyek nemzedékeken át tovább élnek.
Augusztus 20-a az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk. Tele történelmi és kulturális jelentéssel. Az államalapítás és egyben az új kenyér ünnepe is. A mai ünnep azonban nem csupán a történelem felidézése, hanem annak a belső erőnek a keresése is, amely képes rendet teremteni bennünk és körülöttünk. Szent István király jelentősége ezer év alatt megkérdőjelezhetetlen volt, sőt még erősödött is. A magyarságot beillesztette a középkori keresztény államok sorába, egy új irányt adott a magyarságnak. Egy olyan uralkodó volt, aki olykor kemény kézzel és eszközökkel, de komoly határozottsággal alapította meg azt az államot, ami azóta is meghatározza a magyarság életét”,
húzta alá Csémi Andrea, aki arra is emlékeztetett, hogy Szent István király nem pusztán katolikus szent, hanem a magyarság felekezeteken átívelő össznemzeti királya.
Bár Szent István nem fogalmazta meg azt a kifejezést, amely minden gondot megold és minden rosszat jóvá tesz, de hagyott ránk valamit, ami legalább ennyire értékes. A mondatait, gondolatait hagyta ránk, amelyek ma is eligazítanak. Bölcsességeket, amelyek túléltek évszázadokat. »A jóság erényének gyakorlása elvezet majd téged a teljes boldogsághoz. Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Tartsd meg a hitet, mely nélkül az ember semmit sem ér. Őrizd a békességet, mert békesség nélkül sem a nép, sem az ország nem maradhat fenn. Légy irgalmas és könyörületes, mert az irgalmasság emeli fel a nemzetet. És légy állhatatos a jóban, mert a jó cselekedetei tartják meg az országot és adják tovább a jövő nemzedékeknek azt, amit őseink ránk bíztak.« Ezek az intelmekből való idézetek. Intelmeiben, amelyeket Imre herceghez intézett, ír a hitről, a hűségről, a szeretetről, olyan erényekről, amelyek nem egyetlen szóban, hanem egész életutakban mutatkoznak meg. Talán éppen ez Szent István üzenete, hogy nem a varázsszó oldja meg a nehézségeket, hanem azok az értékek, amelyekhez hűek maradunk.”
Vella Zsolt Ferenc, Ábrahámhegy polgármestere, a megemlékezés ünnepi szónoka először is tolmácsolta az ábrahámhegyiek üdvözletét:
Üdvözletet hoztam a Balaton partjáról, a tanúhegyek öleléséből, a Badacsony árnyékából. Hoztam a szőlőhegyek illatát, a balatoni szél susogását, és azt a szeretetet, amellyel mi, ábrahámhegyiek gondolunk önökre, csallóközi magyar testvéreinkre”,
majd kifejtette, hogy Szent István királyunk nem egyszerűen országot alapított, hazát teremtett, hanem olyan házat épített, amelynek falai a hit, teteje a törvény, alapja pedig a megmaradásba vetett rendíthetetlen akarat volt, olyan házat, amely ezer vihar után is áll.
Ma, amikor itt állhatok önök előtt, itt a Felvidéken, Nagymegyeren, érzem, hogy ez a ház valóban áll. Mert amíg magyar szó hangzik a Csallóközben és a Balaton partján, amíg magyar kenyeret szegünk és magyarul mondunk áldást, addig Szent István műve él.”
A mi testvértelepülési kapcsolatunk nem csupán egy papírra vetett megállapodás, nem csupán protokoll. Ez élő, lüktető kapcsolat, amelyet emberek, családok, barátságok töltenek meg tartalommal.
Amikor eljönnek Önök hozzánk a bornapokra, vagy mi jövünk Önökhöz a Corvin Mátyás Napokra, mindig hazajövünk egy kicsit, mert testvérek vagyunk. És mit is jelent testvérnek lenni? A testvér az, akivel közös a múltunk, de közös a jövőnk is. A magyar testvér az, aki tudja, honnan jöttünk és érti, hová tartunk. A mi közös múltunk a magyar történelem, annak minden fényével és árnyékával. Közös a nyelvünk, amelyben ma is megértjük egymást, közös a kultúránk, a dalaink, az imáink. De a testvériség nem csak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is. Arról a felelősségről, hogy amit őseinktől kaptunk, azt továbbadjuk. Szent István intelmei fiához, Imre herceghez ma is érvényesek. Amikor azt írja, őrizd meg a békét, akkor nekünk, mai kistelepülések vezetőinek és lakóinak is üzen. Őrizni a békét a közösségben, a családban, a két település között. Amikor azt mondja, légy türelmes és irgalmas, akkor arra tanít, hogyan kell közösséget építeni. Ábrahámhegyen és Nagymegyeren is jól tudjuk, egy közösséget nem az tart össze, hogy mindenben egyetértünk, hanem az, hogy számítunk egymásra.”
Az új kenyér ünnepére utalva Vella Zsolt Ferenc kifejtette, ahogy a búzaszemekből egy kenyér lesz, úgy leszünk mi is egy nemzetté, sok-sok kis közösségből, hiszen mindannyian ugyanazt a kenyeret esszük. A polgármester köszönetet mondott Nagymegyer város vezetésének is, hogy a testvéri köteléket szeretettel és tisztelettel ápolja.
Köszönetet mondok önöknek, nagymegyeri polgároknak, hogy őrzik a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, a magyar szívet itt, ezen a vidéken. Sokszor nem könnyű körülmények között. Az önök kitartása, hűsége példa számunkra is.”
Önök nap mint nap bizonyítják, hogy a haza nem csupán földrajzi fogalom, hanem lelki közösség. És mi, anyaországi magyarok sokat tanulhatunk önöktől magyarságból, összetartásból, hűségből.
Szeretném, ha a jövőben még szorosabbra fűznék ezt a kapcsolatot. Álmodom arról, hogy gyermekeink ne csak egymást hallják, hanem barátságok szövődjenek az ábrahámhegyi és a nagymegyeri iskolások között. Szent István ezer évvel ezelőtt követ helyezett el egy épület alapjaiban. Mi ma is ezt az épületet építjük tovább. Minden egyes alkalommal, amikor kezet fogunk, amikor együtt ünneplünk, amikor egy jót beszélgetünk, egy-egy újabb téglát helyezünk el ebben a közös magyar házban. Vigyük haza magunkkal Szent István üzenetét. A hit megtart, a munka felemel, az összefogás pedig csodákra képes.”
Megköszönve az ábrahámhegyi polgármester szavait, válaszul Csémi Andrea megjegyezte, hogy a magyarság nem csak létszám kérdése, a magyarság szív kérdése, döntés kérdése, ragaszkodás kérdése.
Amikor mi itt és most kisebbségben is vállaljuk és éljük ezt az identitást, akkor valójában Szent István örökségét visszük tovább. Nemcsak megőrizzük, hanem át is adjuk gyerekeinknek, unokáinknak, a következő nemzedéknek. Így lesz az államalapítás ünnepe nem csupán történelmi visszatekintés, hanem élő feladat, hogy a Szent Istváni értékek ne csak a könyvek lapjai maradjanak meg, hanem bennünk, a mindennapokban, a közösségeinkben, a családjainkban, hogy továbbadjuk azt, ami megtartott bennünket ezer éven át, és tartson meg még sokáig.”
Az ünnepi beszédek után a hivatalos vendégek, az oktatási és az egyházi intézmények, továbbá a civil szervezetek vezetői, képviselői megkoszorúzták Szent István szobrát, záróakkordként pedig felcsendült nemzeti imánk, a Himnusz.
