(M)ilyen a jelenlegi nagyszelmenci határhelyzet?
Évek múltán a tavasszal újra kimentem a kettészelt székelykapus nagyszelmenci határra, ennek éppen 6 hónapja. Sajnos nem azért, hogy ezt a szimbolikus remekművet megmutassam egy Bodrogszögben maradt csallóközinek. Tavasszal, a TASR sajtómunkatársán és más hazai illetve egy francia újságírón kívül magam is a helyszínen szembesülve tudósítottam az előző nap, február 24-ének hajnalán kezdődő menekültválságról.
A falu apraja-nagyja tanúja lehetett a már aznap beindult menekültáradatnak. Arról már hírt adtunk, hogy egy emberként rögtön a kezdetektől a nagyszelmenciek hogyan fogtak össze és emberségből, segítségnyújtásból mi mindenre voltak hajlandóak és képesek. Az is ismert, hogy a kezdeti, kicsit hektikus szervezési és koordinációs nehézségek is megoldódtak, a Kassa-megyei szerepvállalást követően az illetékes állami szervek is kivették részüket a bajból, tehermentesítve így a helyi önkormányzatot.
Még így, ilyen formában is, egy teljes hónapon át, éjt nappallá téve, akkor még bizony dideregve, átfagyva az esti órákban, a nagyszelmenciekre és a környékről érkező segítő kezekre is szükség volt.
Március második felében felszámolták a nagyszelmenci parkoló területén kialakított ideiglenes sátortábort, amelyben a belügyminisztérium, a vöröskereszt, a katolikus karitász, a Človek v ohrození/Ember veszélyben humanitárius szervezet, a mentőszolgálat, a hadsereg és számos más, önkéntes segítségét felajánló szervezet (kiemelném közülük a kutyás mentőket, a helytállásukon túl állatorvosaiknak még abban is segíteni tudtak, hogy a menekültek négylábú társainak bürokratikus buktatói is megoldódhssanak) munkatársai teljesítettek szolgálatot.
Vasárnap elmentem megismerni az aktuális helyzetet a nagyszelmenci határátkelőre. Nyilván valamivel nagyobb volt a nyugalom, mint egyébként hétköznap lehet. Az autót a községháza közelében kijelölt parkolóban hagyva, gyalog folytattam utam a határátkelő felé.
Szinte egy portára bepillantva sem láttam mozgást, sajnos egyetlenegy falubelivel sem sikerült pár szót váltanom. Mintha még a tavaszi megerőltető napok fáradságát pihenték volna ki most is a helyiek.
A helyszínen töltött, hozzávetőlegesen egy óra alatt összesen nagyságrendileg 20 határátkelőt számoltam, de ez mindkét irányban értendő. Már csak ránézésre sem ugyanazt a benyomást keltették bennem ezek a személyek, mint a tavaszi nehéz hónapok alatt látottak. Azok az arcok rémültséget sugároztak, kiült rájuk a pszichés sokk, a kétségbeesettség, a tényleges kilátástalanság érzése.
Még ha nem is értettem, vajon mit beszélnek a mellettem börönd nélkül elhaladó ukránul szólók, a beszéd tónusának hallatán a nyugodtság és harmónia jutott először eszembe. Vagyis, úgy tippeltem, ezek bevásárlás vagy más, hasonló céllal jöhettek át hozzánk és vették akkor épp az irányt vissza, az ukrán oldal felé.
Vagy a szintén ukránul beszélő, pár perce a háta mögött hagyó ukrán oldal felől gyalogló bőröndös fiatal párt is inkább túristának véltem, mintsem menekültnek a vidám, szintén nyugodt hangulatukat elnézve.
Aláhúznám, egyáltalán nem szeretném lebecsülni a menekültek mindennapjait, hiszen, ha jól emlékszem a a Kossuth rádióban hallott számadatra, a hétvégén a 10 ezret is meghaladta a Záhonynál Magyarországra érkező ukránok száma. S elképzelhetően, ha megnéznénk a mi maradék három, nem gyalogos személyforgalmat lebonyolító határátkelőnk helyzetét, azokon sem kapnánk a nagyszelmencihez hasonló, nyugodt képet.
- a Menekültügyi Főbizottság szemszögéből
A menekültválság idején, az említett humanitárius sátrakkal teli nagy parkolóban most csupán két fehér sátrat láttam az UNHCR (a nemzetközi menekültügyi szervezet) logójával.
Csend és nyugalom, éppen dél körül járhatott, amikor a sátorból kilépett egy fiatalember. Egyedül volt az egész parkolóban. Nem kérdezősködtem, tudtam, hogy nem mondhat semmit, elkértem az illetékes felettese, azaz a szervezet hazai szóvivőjének elérhetőségét.
Darina Luščikovától megtudhattam, hogy a rendszerükön belüli legfrissebb adatok alapján, augusztus 23-ig bezárólag
Szlovákiába összesen 713 588, a segítségüket igénylő személy érkezett Ukrajnából.
Ellenirányban a mozgás ugyanezen időszak alatt 448 081. Szlovákiába az UNCR-en keresztül érkezők közül
90 416-an adták be kérelmüket ideiglenes védelemre vagy hasonló nemzeti védelemre jogosító ittartózkodási státusz elbírálására. Az Ukrajnából menekültek országos rendszerükben nyilvántartottak száma 90 612.
A konkrét nagyszelmenci határt illetően, elmondta még, hogy március közepén a határon menekülők komplex ellátását ugyan átirányították Nagymihályba a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó nagykapacitású konténer-táborba, július végéig napi ügyeletben készenléti szolgálatban Nagyszelmencen maradt Kassa megye segélysátra és a tűzoltóság is.
A szóvivőasszony megerősítette a benyomásaim alapján tapasztaltakat, nevezetesen, hogy a nagyszelmenci határon az országba a közelmúlban érkezettek közül csak nagyon elvétve volt valaki ténylegesen menekült. Ha mégis, azért van ott a parkolóban felállított sátrukban a kollégája, hogy szükség esetén akár élelemmel, ruhával ellássa őt. Napközben ott a sátorban alkalma van arra, hogy megpihenjen. A napi szolgálat végén, este 20:00 óra körül pedig az UNHCR feladata az elszállításuk a nagymihályi, éjjel-nappali üzemmódban működő segélypontra. Itt, a nagykapacitású konténertáborban augusztus 22-től a regisztrációs folyamatot ellátó idegenrendészet szolgálati ideje 7nap/24órás állandó szolgálatról 12 órás nappali ügyeletre változott. A menekült a regisztrációját követően igényelheti az anyagi nehézségek esetén járó juttatást, az átmeneti szállást, a humanitárius segítséget meghaladóan pedig pszichológiai és szociális segítséget is kap.
Visszakanyarodva a nagyszelmenci, konkrét számokhoz: az április-május során az UNHCR segítségét ott kérő heti átlagos 150-200 személyhez képest, jelenleg ez heti 70-80. Még egy pontosítást adott a szóvivő, miszerint a tegnapi országosan összesített, átmeneti védelmet kérő ukránok száma 194 volt, de ezek nem feltétlen olyan személyek, akik egyben aznap a határt is átlépték volna. Megesik, hogy egy ideje már akár országon, akár az EU-n belül mozogtak és utólagosan kérik az említett státuszt.
Az idegenrendészet szóvivőjét is felkerestem, hogy a belügyminisztérium oldalán feltüntett legfrissebb, országosan összesített ukrán menekült adatot, miszerint az eltelt 6 hónap alatt az országba érkező 700 ezerből 500 ezer időközben hazatért, lebontsa olvasóinknak a nagyszelmenci viszonyokra. Agnesa Kopernická mindenek előtt azt szögezte le, hogy a gyalogos határon jelenleg már valóban csak elvétve kel át olyan valaki, aki ténylegesen menekül. A nagyszelmenci gyalogos határátkelő február 25- től éjjel-nappal nyitva volt, május 2-től már csak a napi szolgálati időben, reggel 8-tól este 8-ig üzemel. A főhullám idejét érintő helyi számadatokról érdeklődve, a szóvivő asszony a statisztikáiba belelapozva pontosítja, hogy például március 1-én nappal 1010, éjjel 573 átlépést regisztráltak. Március első 3 hetében 1000 határátlépés volt a napi átlag. 22-ét követően ez a szám napi 200-ra csökkent, ami áprilistól gyakorlatilag a mai napig nagyjából változatlan. A tegnapi összesített helyi adat 251 átlépés, ebből 225 ukrán állampolgár. Olyan a helyzetkép, mint egy átlagos, a konfliktust megelőző időkben megszokott turistaszezonban. Olyanok jönnek át, akik a bankautomatákat célozzák meg (a témához még külön visszatérek), vagy bevásárolnak, netán hozzátartozóikat látogatják meg a közelben és visszatérnek, akár még aznap, illetve naponta többször is átlépik oda-vissza a nagyszelmenci gyalogos határátlépőt. Ami a gyakorlatban, a számok szintjén azt jelenti, hogy a statisztikáikban szereplő számok nem abszolútak, hanem relatívak. Vagyis az idegenrendészet számai a határátlépésekre vonatkoznak nem pedig a határt átlépő személyek számára. Tehát, ha arra vagyunk kíváncsiak, vajon hány menekült igényelt kis országunkban segítséget, a fent említett UNHCR adatai a mérvadóak. Kopernická asszony elmondása szerint, a nyári szezonban, a számok azt mutatják, hogy magasabb az Ukrajnába belépő, mint az onnan érkezők száma. Ez utóbb, a nyári szezonban napi átlagban 250, aminek 80 %-a ukrán.
