Mikor ragyog újra régi fényében kulturális életünk?
A koronavírus-járvány valamilyen módon mindannyiunk életét befolyásolta. Megváltoztatta a munkahelyi körülményeinket, az irodák helyett sokan kényszerültek otthoni munkára, de nyomot hagyott a járvány a gazdasági életünkön is, nem is akármilyet; korlátozta az utazási lehetőségeinket, térdre kényszerítve ezáltal a turizmust és a kiszolgáló ágazatokat, vállalkozókat.
A bezártság megváltoztatta a kulturális igényeinket és szokásainkat is. Erre kényszerítettek bennünket a megszigorított galéria-, színház- vagy múzeumlátogatási rendek, a korlátozott belépési lehetőségek, a rövidebb vagy hosszabb ideig tartó bezárások, az elmaradt kulturális programok.
A járvány további terjedését meggátolni igyekvő korlátozó intézkedések megbénították kulturális intézményeink és szervezeteink életét, az embereket pedig elszoktatták a múzeum- és színházlátogatástól, a kulturális rendezvényeken való személyes részvételtől. Az intézmények, szervezetek kapcsolattartása jobb esetben az online térbe helyeződött át. Az elmaradt koncertek, színházi előadások, kulturális rendezvények, az elhalasztott filmforgatások, tárlatmegnyitók vagy mozielőadások következtében a kulturális szféra egyike lett a válság által leginkább sújtott területeknek.
– Szerencsére mi még be tudtuk fejezni projektjeinket, mivel főleg kiállításokra, kiadványokra kértünk támogatást. A kiadványok előkészítése ugyan történhet otthoni „rezsimben” is, de a kiállítások megvalósítása nem – mondta lapunknak Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója hozzáfűzve, ez nagyon megnehezítette a járvány idején a kutatómunkát és tevékenységük prezentációs részének megvalósítását.
– A kiállításokat szerencsére még sikerült megnyitnunk, például a Fábry-kiállítást a tavalyi lezárás előtti utolsó napon nyitottuk meg, majd amikor már megengedték a múzeumlátogatást, meghosszabbítottuk, hogy az emberek megnézhessék. Vándorkiállítás lévén aztán elkerült Komáromba, ahol az iskolások és a gimnazisták is megtekinthették – fűzte hozzá az igazgató asszony.
A kulturális szervezetek tevékenységére is rányomta bélyegét a koronavírus-járvány. A Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának is elmaradt több rendezvénye a járványügyi intézkedések miatt.
– Nagyobb rendezvényt Pozsonyban már nem is tudtunk szervezni emiatt – mondta Jégh Izabella, a Csemadok pozsonyi elnöke.
– Elmaradtak a színházi rendezvényeink, amikor viszont a járványintézkedések már lehetővé tették volna a megszervezésüket, tavaly nyár elején, nem volt rá érdeklődés, mivel az emberek féltek a vírustól. A mi rendezvényeinket többnyire idősebbek, azaz a legveszélyeztetettebb korosztály látogatja, akik nem nagyon merészkedtek kimenni a tömegbe, ezért inkább amikor lehetett, csak kisebb létszámú rendezvényekre került sor. Elmaradtak a Városi Kulturális Napok nagyrendezvényei is, a tavaszi programok közül pedig a március 15-ei megemlékezés, amely a járvány miatt már második éve nem valósulhatott meg.
Jarábik Gabriella szerint a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának életét nagyban megnehezítette a pandémia, ráadásul a kulturális minisztérium valamennyi intézményének 10 százalékkal csökkentette a költségvetését, így az éppen csak a bérekre volt elegendő, a fenntartásra is csak a későbbiek során kaptak némi anyagi kiegészítést.
– Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor rendes költségvetésből gazdálkodhatunk, tervezhetünk. Éppen a legnehezebb időben történt mindez, amikor egyébként sincs bevétel a látogatottságból, miközben több múzeum is ebből él, például a vármúzeumok – mondta a múzeumigazgató hozzáfűzve, többen is kifogásolták ezt, és ő maga is rossz döntésnek tartja, amit a mai napig nem vontak vissza.
– Ahelyett tehát, hogy segítenének, ezzel is ellehetetlenítik a tevékenységünket. Ha nem pályáznánk, a Hagyományok és Értékek Polgári Társuláson keresztül a Kisebbségi Kulturális Alapnál meg a magyarországi alapoknál, akkor egyszerűen nem tudnánk létezni – fűzte hozzá.
Szerencsére, amíg be voltak zárva a múzeumok, addig is volt tennivaló. Szklabonyán rendbe tudták tenni a Mikszáth-házat belülről is, és előkészítették az új kiállítást, amelynek a megnyitója tavaly május 28-án volt, amikor már jöhettek a látogatók is.
– Amikor megtudtuk, hogy megkapjuk a támogatásokat a Mikszáth-kiállításhoz, kényelmesen le tudtuk bontani az előző kiállítást, amelynek a Mikszáth életét és műveit bemutató részét a Rimaszombati Református Gimnáziumnak ajándékoztuk, mivel ez az anyag oktatási célokra is kiválóan alkalmas – mondta az igazgató. Alsósztregován, Kassán és Pozsonyban pedig ez alatt az idő alatt sikerült olyan szakmai munkákat elvégezni, amelyekre eddig, szakember híján, nem kerülhetett sor, és elvégezhették a műtárgy-digitalizálást is, amire eddig nem volt se idő, se kapacitás. Kassán pedig folytathatták a kutatómunkát, most Márai feleségének, Lolának az életét dolgozzák fel.
A hosszú bezártság után valószínűleg vissza kell majd szoktatni a közönséget is a kulturális rendezvényekre.
– Alulról kell újraépítkeznünk – mondta Jégh Izabella –, mert a Covid visszavetett bennünket a hőskorba, amikor kisrendezvényekkel kezdtük a kultúra-szervezést, és valószínűleg ezt kell most is tennünk. Tervezni azonban kell, és vannak is terveink, szeretnénk megvalósítani a március 15-ei rendezvényünket, május közepén pedig elhozni Pozsonyba is a Teátrum Háry János daljátékát.
Tervekben a múzeum sem szűkölködik, és nagyon bizakodók azt illetően, hogy a látogatók visszaszoknak a rendezvényeikre. Jelenleg a legfontosabb tervük, hogy kiadjanak egy évkönyvet, hiszen a múzeum ebben az évben lesz 20 éves.
– Szeretnénk az utolsó öt év kutatási eredményeit, a szakmai tevékenységünket bemutatni. Ősztől már egy új Madách-kiállításon dolgozunk, ami Pozsonyban lenne, hiszen 2023 nemcsak Petőfi-év lesz, hanem Madách-év is. Madách is 200 éve született, és mi nemcsak Alsósztregován, hanem Pozsonyban is szeretnénk az író szellemi hagyatékához méltó módon megemlékezni az évfordulóról – zárta Jarábik Gabriella.
Megjelent a Magyar7 2022/5.számában.
