Miért éppen Vaján?
Vaján nagy múltú község Kelet-Szlovákiában, Nagykapostól nyugatra, a Laborc bal partján. Határában a 9–10. századból származó településnyomokra bukkantak, s a régészeti leletek, történelmi források és egyéb dokumentumok alapján feltételezhető, hogy a mai falu területe már a 9–10. században is létező településhez tartozott. A történelem során sok minden sújtotta: ellenállt tűzvésznek, kolerajárványnak, gazdasági nehézségeknek és a reformátusok üldöztetésének is. A falut nagyrészt ma is református magyarok lakják.
Az 1922-ben Vajánban tartott egyházkerületi közgyűlés 100. évfordulója alkalmából a vajáni református egyházközség történelmének egy szeletét dolgozta fel dr. Buza Zsolt református lelkész, pozsonyi lelkipásztor, egyháztörténész a Miért éppen Vaján? című könyvében, amelynek bemutatójára a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében került sor Pozsonyban.
– Vaján község és a vajáni református egyházközség meghatározó szerepe életemnek. Minden ember ugyanis valahonnan elindult és valahova tartozik, én 18 éves koromig ott éltem, és az ottani református gyülekezet volt az a közösség, amely a hitemet, magyarságomat, reménységemet és a holnapomat is meghatározta, és maradandó értékeket adott az életemben – fogalmazott Buza Zsolt lelkész könyvbemutatója elején. Egykori településével, elődeivel szembeni feladatának és hálás kötelességének tartotta, hogy a falu református egyházközségének ezt a maghatározó korszakát – a múlt század húszas éveinek elejét, az 1922-es vajáni egyházkerületi közgyűlésig – feldolgozza. Azt a nem könnyű időszakot, amikor a Magyar Királyságot felváltotta egy új államalakulat: Csehszlovákia.
– Túltekint azokon az országhatárokon és népeken, ahol ő is szolgált, a világ megváltója felé tekintett, és ez sokkal nagyobb áldás, erő és erőforrás – fűzte hozzá Buza Zsolt.
Nagy szerencse, hogy a vajáni református egyházközségnek ilyen vezetője volt, aki a lelkipásztori munka mellett fontosnak tartotta azt is, hogy a múlt század húszas éveiben, amikor a vajáni egyházközség az egész felvidéki magyarsággal együtt egyszer csak egy másik országban találta magát, a politikum felé forduljon. Isaák Imre agilis hozzáállását azonban nem mindenki fogadta el még a községben sem.
– mondta Buza Zsolt.
Isaák Imre nemcsak abban a kis közösségben gondolkodott, amelyben élt, és amelynek a lelkipásztora volt, de azon a kis közösségen keresztül minden gondolatot, véleményt, amit megosztott az írásaiban, egy itt megtartott nagy volumenű egyházkerületi közgyűlés segítségével akart megmutatni.
– mondta Buza hozzátéve, ez sikerült is neki, mivel megszerezte Vajánnak az 1922-es egyházkerületi közgyűlés megtartásának jogát egy nagyobb település elől.
– S aki reménységgel van a jövő felől, az sokkal többet tud adni egy közösségnek, mint az, aki begubózik a saját gondolataiba vagy éppenséggel azokba a gondolatokba, amelyeket mások diktálnak neki – fogalmazott a pozsonyi lelkipásztor hozzátéve, Isaák azonban nem a sikerekben mérte a szolgálatát, hanem abban a célirányos magatartásban, ami a Szentíráson alapul: szolgálni a végsőkig.
– Tehát, aki hű marad mindhalálig, az sokkal többet végez el, mint aki feladja vagy behódol egy más országnak vagy alakulatnak – mondta.
– Ő volt az, aki elindította a politikum és az egyház között azt a fajta közeledést, amit a felvidéki református egyház önszerveződésében látok teljesen kicsúcsosodni a Lévai Zsinatig, 1923. június 17-éig – mondta a szerző, aki szerint Isaák sokkal nagyobb léptékű gondolatokat fogalmaz meg írásaiban az együtt-éléssel kapcsolatban. Ám kritikát is megfogalmazott, 1922-ben már nyílt levelet intézett a Csehszlovák Nemzetgyűléshez, amelyben számonkéri az ígért önrendelkezési jogokat.
És ez a görcs sokszor borsot tört még az egyházi, de az állami vezetők orra alá is. Az igazság azonban sokkal magasabb instancia, mint az, amit egy ember vagy egy klikk a magáénak tart – fűzte hozzá a lelkész.
S hogy kötelezi-e a történelmi múlt, a jeles egyháztörténeti személyiség a jelenkori vajáni református egyházközséget, arra a pozsonyi lelkész válasza egyértelműen igen.
– Vajánban nemcsak református egyházközség van, hanem református egyházi alapiskola is, a múlt és a vészterhes jelen is kötelez tehát arra, hogy rendes magyar református embereket neveljünk, olyan embereket, akik sziklaszilárdan ki mernek állni amellett, hogy hithű reformátusok és közösséget, gyülekezetet, egyházat munkáló emberek lesznek – zárta Buza Zsolt.
Megjelent a Magyar7 2023/20. számában.
