Mi minden születhet dalból és színdarabból?
A királyhelmeci Helmeczy Mihály Alapiskolában némi szünet után újra működik az énekkar és a színjátszó csoport. Önmagában ez nem számít ritka jelenségnek az iskolai életben. Ám ahogy telt az idő, egyre több olyan hatás mutatkozott meg, amelyre sem a pedagógusok, sem a diákok nem számítottak.
A királyhelmeci alapiskola falai között ebben a tanévben újraindult az énekcsoport, melyhez szorosan kapcsolódik a már korábban újraélesztett színjátszó csoport. Kezdetben „csak” egy örömteli fejleménynek tűnt, hogy két régi-új művészeti csoport visszatér egy központi szerepet betöltő alapiskolában, ám rövid időn belül a diákok és a tanárok egyre több pozitívumot tapasztaltak.
Dako Henrietta, igazgatóhelyettestől megtudtuk, hogy a két év kihagyás után elindított énekcsoportban három állandó vezető irányítja a munkát: Kóbori Henrietta, Dobos Tímea és Majer Tímea, a foglalkozásokba Rácz Anikó is bekapcsolódik. A csoport különlegessége, hogy az 1–9. évfolyam diákjait egyaránt megszólítja, több osztályból érkeznek a gyerekek. Tudatos döntés volt ez: a szervezők számoltak azzal, hogy egy-egy tanév során természetes a mozgás, a ki- és belépés, ezért fontos, hogy mindig legyen utánpótlás. Jelenleg mintegy harminc gyermek vesz részt a közös munkában.
A próbák hetente zajlanak, körök formájában, minimum tizenkét fős létszámmal – mondta Dako Henrietta. A repertoár kiválasztása nem előre rögzített: a pedagógusok a próbák tapasztalatai alapján döntenek arról, mi hangzik jól együtt, mi áll közelebb a kisebbekhez és a nagyobbakhoz. A dalok kiválasztásánál a gyerekek véleménye is meghatározó.
Az énekcsoport az idei tanévben már több alkalommal is fellépett. Szerepeltek a városi szüreti ünnepségen, az adventi időszakban pedig a karácsonyi mise alatt énekeltek. Most a március 15-i ünnepi műsorra készülnek, de tervezik az iskola ünnepi gáláján és az anyák napi rendezvényen való szereplést is. A tanárok számára fontos szempont, hogy a fellépések ne kizárólag az iskola falain belül történjenek: a cél az, hogy a gyerekek a tágabb közösség számára is jelen legyenek, gyerekhanggal töltsék meg ezeket az alkalmakat.
A Királyhelmeci Művészeti Alapiskolában is működik egy énekcsoport, a két társaság között azonban nincs rivalizálás. A fellépések előtt egyeztetnek: ügyelnek arra, hogy ne ugyanazok a dalok hangozzanak el, és hogy a különböző szintű képzések kiegészítsék, ne pedig versenyeztessék egymást. A művészeti alapiskola nemrégiben átköltözött a HMA épületébe, s ez alapvetően megkönnyíti a mindennapi kommunikációt.
Az Aranykapu színjátszó csoport szintén mindkét tagozat diákjait összefogja. Nyolc évvel ezelőtt indult újra, jelenleg húsz főnél is többen vesznek részt a munkában, köztük alsó- és felső tagozatos tanulók, nemcsak Királyhelmecről, hanem a környező falvakból is – hiszen az iskolát sok „külsős” diák látogatja. A csoport két körben dolgozik, a foglalkozásokon elsősorban régi játékokra, hagyományos elemekre építenek. A színjátszók rendszeresen készülnek fellépésekre; az elmúlt időszakban a Dunamenti Tavaszon is szerepeltek, ahol bronz- és ezüst minősítéseket is szereztek, legutóbb több díjjal tértek haza.
A tanárok számára is új dimenziót jelent a közös munka: a szabadidős foglalkozásokon más oldalról ismerhetik meg a gyerekeket, ami a későbbi tanórai munkát is segíti – fejtette ki az előnyöket Dako Henrietta, aki szerint a legmeglepőbb pozitívumok nem tervezett célként jelentek meg. Váratlanul jelentkeztek a közös munka során, és mindenkit megleptek. A nagyobbak gondoskodóvá váltak, segítenek a kisebbeknek, figyelnek rájuk fellépések előtt, bátorítják őket a próbákon, a fellépések előtt. A kicsik pedig biztonságot, elfogadást kapnak a nagyobbaktól, akikkel ráadásul „menő” is együtt dolgozni.
Gyerekek, szülők és pedagógusok találkoznak egymással olyan formában, amelyre a hétköznapi iskolai működésben ritkán adódna lehetőség. Ráadásul a különböző rendezvényeken való szereplés, versenyeken való részvétel izgalmas utazásokat, kirándulásokat is hoznak magukkal. Olyan élményeket, amelyeket egyes diákok enélkül talán nem élhetnének meg – tette hozzá az igazgatóhelyettes.
Nem feltétlenül kell különleges adottság, országos siker vagy látványos eredmény ahhoz, hogy egy iskolai kezdeményezés valódi hatással legyen. Elég néhány lelkes pedagógus ötlete, munkája és kitartása, és olyan folyamatok indulnak el, amelyek a jövőre, a gyerekek személyiségére és kapcsolataira is kihatnak – és talán más közösségek számára is jó példát mutathatnak.
