Mi kellene a magyar–szlovák megbékéléshez
A magyar–szlovák megbékélés és együttműködés lehetőségei volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyre a Terra Recognita Alapítvány és a Pozsonyi Magyar Szakkollégium szervezésében került sor Pozsonyban, a Zichy Palota épületében. A két szekcióban zajló kerekasztal-beszélgetés elsősorban arra a fontos kérdésre kereste a választ: hogyan lehet a történelmi kérdésekről úgy beszélni, hogy azok ne egymás ellen fordítsanak bennünket, hanem segítsenek a jövő felé nyitni.
A szervezők azért folyamodtak a válaszkeresésnek ehhez a módjához, mert hisznek abban, hogy a valódi megbékélés nem hallgatással, hanem nyílt, igényes és jóhiszemű párbeszéddel kezdődik.
Az esemény célja, hogy értelmiségiek és politikusok közösen gondolkodjanak arról, mi választ el még minket, mi köthet össze bennünket, és milyen konkrét lépések vihetnek közelebb a bizalomhoz és az együttműködéshez.
A szervezők nevében Kovács Balázs elemző, politológus mondott bevezetőt, amelyben kiemelte, meg kell találnunk a nemzeteinket összekötő közös pontokat. A kérdés nem az, hogy ugyanazt gondoljuk-e, hanem hogy az eltérő interpretációk ellenére képesek leszünk-e közös társadalmi, politikai és erkölcsi alapokat találni a jövő érdekében, mondta.
– fogalmazott, hozzátéve, a szlovák–magyar kapcsolatokban a problémákat nemcsak a történelmi viták okozzák, hanem az is, hogy még mindig nem eléggé ismerjük egymást. „Ma nem azért vagyunk itt, hogy eldöntsük a történelemben kinek van igaza, hanem hogy rámutassunk, az eltérő múltszemlélet nem feltétlenül kell, hogy akadályozza a politikai együttműködést vagy a kölcsönös bizalmat” – tette hozzá.
Az esemény első részében a történészeké volt a főszerep, az értelmiségi kerekasztal elsősorban a szlovák–magyar párhuzamokról és konfliktusokról szólt. A beszélgetés résztvevői Eva Kowalska történész, Juraj Buzalka szociális antropológus és Simon Attila történész voltak, a beszélgetést Kollai István történész-kutató vezette. A beszélgetés résztvevő azokat a kérdéseket boncolgatták, változott-e a magyar, szlovák és a szlovákiai magyar társadalom az utóbbi évtizedekben, történt-e lényeges változás a magyar, illetve a szlovákiai magyar emlékezetben, vagy inkább állandóságról beszélhetünk.
Simon Attila szerint nagyon nehéz magyar történelmi emlékezetről beszélni, mert a 20. században a kollektív emlékezet megjelenésével megjelentek az árkok is az egyes nézetek között.
– mondta Simon, hozzátéve, nagyon sok magyar nem tudja elképzelni, hogy Magyarország nemcsak a magyarok országa volt. A történész szerint a magyar történelmi tudat alapvetően egyfajta sérelmi logikára épül fel, ami azzal is magyarázható, hogy ez a régió ki van szolgáltatva a nagyhatalmaknak.
Eva Kowalska szerint a szlovák szemléletmód is változik, de a szakmai kapcsolatok jók a két ország akadémikusai között, azt azonban nem feltételezi, hogy a magyar vagy a szlovák interpretáció lényegesen változna. Felemlítette a magyar–szlovák közös történelemkönyv témáját is, ami a felek álláspontjának közelítésére szolgált volna, de nem lett belőle semmi.
Hangsúlyozta, hogy a történelmi emlékezet formálása a történészek dolga, nem pedig a széles néprétegeké.
A beszélgetés során szóba került a történészek és a politikusok szerepe is a kérdésben, valamint az is, milyen szerepe lehet a lokális történelemnek a dolgok megváltoztatásában. És szó esett arról is, hogy a szlovákok nagy része szinte semmit sem tud a Beneš-dekrétumokokról. Résztvevői kérdésre válaszolva, ennek kapcsán az is elhangzott, hogy a jelenlegi szlovák kormánytagok erre vonatkozó félretájékoztató kijelentései kapcsán lenne ugyan egyfajta értelmiségi feladat ilyenkor megszólalni, de a mai vitakultúra világában az akadémiai szereplők és az értelmiség egy része tudatosan visszavonul ebből a térből, belső integritásának megtartása érdekében nem akar a politikusokra vagy a kommentelőkre reagálni
Az est másik részében politikusok elemezték a megbékélés lehetőségeit. Ennek a beszélgetésnek a résztvevői Gubík László (Magyar Szövetség), Martin Dubéci (PS), František Mikloško (KDH) és Juraj Droba (SaS) voltak. A beszélgetésre meghívták Tomáš Druckert is, ő azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. A beszélgetést Bárczi Laura főiskolai hallgató vezette.
A beszélgetés elején František Mikloško annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a magyarok még mindig nem érzik itt jól magukat, Martin Dubéci pedig arról beszélt, hogy intellektuális téren nem történt előrelépés a magyar–szlovák megbékélés terén, de felnőtt egy nemzedék, amely kész másképpen tekinteni ezekre a dolgokra, s ebben látja az esélyt. Juraj Droba, Pozsony megye elnökeként pedig példaként hozta fel a magyarokkal és más nemzetiségűekkel való jó együttműködést a megyén belül.
Gubík László a beszélgetés során hangsúlyozta, azt szeretnénk, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok ne csak kommunikációs szinten legyenek kiválóak, hanem jogi szinten is, hogy a magyar képviselet visszakerüljön a parlamentbe, a jogbiztonságot illetően pedig szükség van azokra a jogi garanciákra, amelyek 1993-tól hiányoznak Szlovákiában.
A politikusi beszélgetés során is szóba került a Beneš-dekrétumok témája, ennek kapcsán a szlovák résztvevők is elítélték Robert Kaliňák legutóbbi kijelentéseit a Beneš-dekrétumok alapján történő konfiskálásokról. Dubéci azt is elmondta, nagy hiányosságok vannak e téren, még a szlovák liberális politikusoknak is meg kell magyaráznia, mert nem értik, hogy miért is téma a Beneš-dekrétumok ügye. František Mikloško szerint, akinek józan esze van, annak nem kell magyarázni, hogy mi ezzel a gond, de azt is kijelentette, hogy véleménye szerint, a progresszívek nem teljesen jól nyúltak a témához, ráadásul szerinte Magyar Péter feltételei sem voltak túl szerencsések. Akinek vannak kampánytapasztalati, mondta, nagyon jól tudja, mit jelent ez, a Smer-SD biztosan elő fogja a kampánya során húzni megint a magyar kártyát.
Gubík László a beszélgetésnek ezen a pontján bejelentette, hogy a Magyar Szövetség Elnökségének döntése értelmében a párt kizárta a választás előtti és a választás utáni együttműködést is a Smer-SD és a Republika pártokkal. A magyar párt elnökének bejelentését a szlovák pártok képviselői nagy örömmel fogadták. Arra a kérdésre, hogyan kellene a budapesti kormánynak a szlovákiai magyarokat képviselnie ahhoz, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok ne romoljanak, Gubík azt válaszolta, hogy
konstruktív párbeszéddel a szlovák féllel, őszinte szlovák–magyar kapcsolatokkal és annak a nemzetpolitikának a folytatásával, a külhoni magyarok vonatkozásában, aminek az elmúlt 16 évben a tanúi voltunk. Gubík szerint Magyar Péter nyitott erre.
Öllös László politológus szerint biztatóak a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott vélemények, bár jó maga néhány hasonló beszélgetésen részt már korábban is. „Az ittlévők mindegyikében megvolt az akarat arra, hogy ezt a kérdést előrevigyék, méghozzá pozitív irányba, a baj az, hogy nemcsak ők fognak dönteni erről a kérdésről, hanem sok mindenki más is” – fogalmazott portálunknak a kerekasztal-beszélgetés után a politológus. Mint mondta, látni kell a különbséget két minőség között, az egyik az, hogy ezek a kapcsolatok fejlődnek, a másik pedig az, hogy lényegi megoldást találunk erre az ellentétre.
"Én a másikat preferálnám és attól vagyunk messzebb. Ezt úgy neveznénk, hogy magyar–szlovák megbékélés, ami nemcsak a kapcsolatok fejlesztését jelenti, hanem egy történelmi megbékélést" – fogalmazott, hozzátéve, a nemzetközi szakirodalom szerint
ez azt jelenti, hogy két közösség azon kívül, hogy az egymás ellen elkövetett sérelmeit lezárja, elégtételt ad, azután elkezd szorosan együttműködni.
Hozzátette, a mi kapcsolatunk lényege az, hogy egymásra vagyunk utalva. „Amióta mi ketten, meg a többi közép-európai kis nemzet is marakodik, azóta csak az a nagyhatalom nem csinálja velünk azt, amit akar, akinek ehhez éppen nincs kedve. Mert egyébként kicsik vagyunk. Ennek a közösségnek sorsközösségnek kellene lennie” – tette hozzá Öllös László.
A Beneš-dekrétumok alapján történt fölelkobzások ügyében egyes kormánytagok szájából elhangzott vélemények kapcsán Öllös azon a véleményen van, hogy a szlovák értelmiségieknek is meg kellene ilyenkor szólalniuk.
– mondta, hozzátéve, gyakorlatilag ma olyan lehetőségek állnak előttünk, olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyek évszázadokon keresztül nem voltak. „Egy nagy projekt kellene, mert a megbékélés lényege az, hogy a népek megbékélnek, nem pusztán néhány politikus vagy értelmiségi.
– zárta a politológus.
