Mézeskalács sütése – kalákában
A Motolla Kézműves Baráti Kör tagjai szívesen sütnek kalákában, kedvencük a magos-rátétes mézesbáb. A műhely tagjai szebbnél szebb mézeskalácsot készítenek akár keresztelőre, ajándékba vagy kiállításra is.
Aki úgy gondolja, hogy mézeskalácsot csak karácsony előtt szokás sütni, nagyot téved. A középkorban karácsony, évkezdet, húsvét, pünkösd, valamint esküvő, keresztelő alkalmával is szokás volt a mézeskalácsok osztogatása, ajándékozása az ünneplő vendégek körében.
Méz, margarin, porcukor, liszt, tojás és szódabikarbóna – csupán ennyi hozzávaló szükséges a mézeskalács elkészítéséhez. Benko Tünde otthonában járunk, ahol a szakkör tagjai minden szerdán közösen alkotnak.
A sodrófával kinyújtott tésztából kivágják a formát és megsütik. Érdemes odafigyelni, mert 5-10 perc is elég, hogy aranybarnára süljön. A foglalkozáson többféle mézeskalács is készül, mivel a legközelebbi ünnep március 15-e volt, ez alkalommal mézeskalács huszárt is díszítettek.
– avat be a következő lépésbe Benko Tünde, a Motolla Kézműves Baráti Kör tagja.
Miután pirosra festették a huszárokat, visszakerülnek a sütőbe, hogy megszáradjon a kalácsfény, ezután már csak a díszítés van hátra.
– Itt szeretnék egy bilétát használni, egy huszárfejet, amit a tojásfehérje habjával fogok ráragasztani – mutatja a folyamatot, miközben azt is elmondja, hogy a régi világban gyakran dolgoztak kalákában az asszonyok, kukoricafosztáskor vagy tollfosztáskor mindig összegyűltek.
– Mi elsősorban a régi hagyományainkhoz ragaszkodunk, és ezt próbáljuk átörökíteni a gyermekeinknek, az unokáinknak, és ezzel szeretnénk egy kis örömet szerezni a barátoknak és másoknak – mondja Tünde.
Gáspár Zsuzsanna unokájának készítette a mézeskalács huszárt.
– Várjuk haza a gyerekeket, unokákat, ezzel szeretném meglepni őket. A nagyi konyhájában lesz az átadó, hiszen a kislány unokám rögtön elkezd majd érdeklődni, hogyan készült, így elő tudom venni a gyúrótáblát és meg is mutatom neki – mondja mosolyogva Zsuzsanna.
A történeti források szerint a 19. századtól már nem fogyasztották édességként a mézeskalácsot, hanem dísztárgynak tekintették. A legfőképp gyerekeknek, fiataloknak ajándékozott huszár a sublót tetejére vagy az ablakba került. A leggyakoribb figurák közé tartozott még a pólyás baba is. A mézeskalácsos mesterek piacokon, vásárokon, búcsúkban árusították termékeiket, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a parasztság körében.
– részletezte Benko Tünde.
A mézeskalácsot évszázadokon át cserépformákba, illetve fából készült faragott formákba helyezve díszítették. A tésztát a kilisztezett formába belenyomkodják, majd kiütik. Az ütőfába a minta negatívját faragták, így a kisült süteményből kiemelkednek a szebbnél szebb motívumok. A motollások most a magos-rátétes díszítést gyakorolták, amelynek díszítő elemei szinte minden háztartásban megtalálhatók.
– Különböző magokat használunk, például tökmagot, amit jó előtte beáztatni, hogy ne pattogjon ki. Lehet variálni, szezámmagot, lenmagot is használhatunk, amelyekből virágokat, növényeket formázhatunk. Végül tojásfehérjével megkenjük – mondja Anderko Andrea.
– Együtt közösségben vagyunk. Beszélgetünk és közben alkotó tevékenységet végzünk. Tehát egy kis kreativitás is belefér, és az is, hogy meghallgassuk egymás örömeit, gondjait, és ha tudunk, segítünk egymásnak – teszi hozzá Tünde.
A Motolla Kézműves Műhelyt pedagógusok hozták létre azzal a céllal, hogy a már létező és jó gyakorlatként működő néptánc- és népzenei csoportok mellett a kézművesség komoly szakmai hátteret kapjon a régióban és országos szinten is. A Motolla tagjai több mint húsz éve végzik ezt a feladatot azért, hogy a megtanultakat tovább tudják adni az ifjúság körében, a hagyományos népi kézművességet népszerűsítve és a fiatalok szakmai fejlődését is elősegítve ezáltal. A saját alkotómunka mellett hangsúlyt helyeznek az oktatásra, a kézművesség népszerűsítésére.
Fesztiválokon játszóház formájában gyermek- és ifjúsági foglalkozásokat vezetnek, valamint kiállítással egybekötött bemutatókat tartanak a környékbeli alapiskolákban és a gimnáziumban. Emellett az önfejlesztésre is odafigyelnek, a mézeskalács szakkörön kívül a hímző- és népi bútorfestő szakkörben is fejlesztik a tudásukat.
A mézeskalácsosok megtanulták például a habos, a magos-rátétes, a térbeli, vagy a színezékkel dolgozó technikát, de az adventi időszakban karácsonyi mézeskalácsokat és finom puszedliket készítettek. Nagy sikerük volt családi körben is. De a mézeskalácsok nagy részét eltették, hiszen a hímzőkkel és a bútorfestőkkel közös kiállítást szerveznek május végén. Így a gyönyörű kézműves munkákat a nagyközönség is megtekintheti.
Megjelent a Magyar7 2023/12.számában.
