Mennyiség helyett minőség – elégedett vásárlók
Tudvalévő, hogy Kamocsán mindig is dolgos emberek éltek. Akinek volt egy kis kertje, vagy egy darab földje, máris igyekezett valamit megtermelni – nemcsak a saját asztalára, hanem eladásra is. Lukács Kálmán és felesége, Ilona sem kivételek. Mára jó kapcsolatot építettek ki a Jednota üzletlánccal, szezonban reggelente ők is szállítanak friss terményeket az Érsekújvári járás boltjaiba.
Már a szüleik is foglalkoztak háztáji termesztéssel saját szükségletre, Kálmán pedig mezőgazdászként folytatta a családi hagyományt. A termőföld szeretete szó szerint a vérükben van. Számukra a háztáji kertészkedés nemcsak örömforrás és kikapcsolódás, hanem fontos jövedelemkiegészítő tevékenység is.
Amikor összeházasodtak, paprikát, uborkát és paradicsomot termesztettek gázzal fűtött fóliasátrakban, egyre nagyobb területen – mindezt munka mellett, ahogy akkoriban sokan mások is tették. Amikor megemelték a gáz árát, áttértek a szabadtéri termesztésre.
– emlékezik vissza Kálmán.
Belevágtak a dinnyetermesztésbe. Eleinte a görögdinnyéből éveken keresztül rekordtermést takarítottak be. Később áttértek a sárgadinnye és a tök termesztésére, mert ezek kisebbek, könnyebben kezelhetők, és az értékesítésük is egyszerűbb. Ekkoriban még krizantémot is termesztettek, és rendszeresen piacra jártak.
– meséli Ili, hozzátéve, hogy a paprikán és paradicsomon kívül a palántákat is saját maguk nevelik.
Az utóbbi években a dinnye mellett a tök lett a legkeresettebb terményük.
– Kapor nincs hozzá? – kérdezték gyakran a vásárlók, ezért elkezdtek kaprot is termeszteni és csomózni. Emellett zöldségzöldet és zöldhagymát is kínálnak.
– Mi csodálkozunk a legjobban, mekkora igény van minderre. Az utóbbi években már epret is ültetünk. Úgy tervezünk, hogy kora tavasztól őszig mindig tudjunk valamit szállítani az üzleteknek – sorolja a házaspár. A következő kihívásnak több fűszernövény termesztését látják.
Természetesen vannak gyengébb évek is, amikor az időjárás vagy betegség elviszi a termést. Most azonban, hogy mindketten nyugdíjban vannak, több idejük jut a gazdálkodásra, és eszük ágában sincs abbahagyni, a kertészkedés már életük része.
A napjuk kora reggel kezdődik. Hat órakor körbetelefonálják az üzleteket, felveszik a megrendeléseket, megpakolják a kocsit, és elindulnak. Az egyik nap Surány, a másik nap Párkány felé. A kiszállítás három órán belül megvan, utána rövid pihenő, majd újra a kerti munka következik. Estefelé ismét szednek a másnapi szállításra. Ez a ritmus nap mint nap ismétlődik.
– Utolsó mohikánként csináljuk – mondják mosolyogva. Fiuk pénzügyi szakterületen dolgozik, 15 éves unokájuk sokszor segít a papának, de hogy továbbvigyék ezt az életformát, arra kevés az esély.
Lukács Kálmán és Ilona története nemcsak egy család szorgalmáról és találékonyságáról szól, hanem egy lassan eltűnő életformáról is. Ők még azok közé tartoznak, akik hajnali munkával, saját kezükkel gondoskodnak arról, hogy friss, helyi termény kerüljön az emberek asztalára.
