Mélységes mély a múltnak kútja
Nagy fába vágta a fejszéjét a Csemadok jókai alapszervezete, ugyanis tavaly egy olvasóköny-sorozatnak az első kötetét indította útjára. Köztudott, hogy a településnek gazdag a múltja, legyen az világi vagy szakrális írott és tárgyi emlék, épület, nem véletlen, hogy a Thomas Manntól kölcsönvett idézet, vagyis a kötet alcíme is erre utal. Hiába nagy a fa, ha Görföl Jenő személyében éles „fejszéje” is van a községnek, aki már évtizedek óta aprítja a fát, vagyis cetlizgeti, jegyzeteli a Jóka történetéhez kapcsolódó adatokat, információkat.
Elsőként Vályi András Magyarországnak leírása című, 1796–99 között Budán megjelent összegzéséből idéz, amely már megemlíti, hogy Jókát három település alkotja (Nagy Jóka, Kis Jóka és Újhely Jóka jó ideig önálló települések voltak), földrajzilag milyen falvak határolják, kik a lakói és milyen felekezethez tartoznak az ott élők. A földrajzi hármas tagoltság a mai napig erősen él a tősgyökeres jókaiak körében, ugyanis a helyi köznyelvben, napi szinten előfordul, amikor Jóka egyes részeire utalnak. Például: „– Hol történt a karambol? – Az újheli (sic!) buszmegállónál.”
Görföl másodikként Fényes Elek 1851-ben, Pesten napvilágot látott Magyarország Geographiai szótárát idézi, amely már Jóka földjeiről, gyümölcseiről is ír. Nagy Jókát és Kis Jókát már szorosabban kapcsolja össze, a harmadik részt Jóka-Újhelyként említi.
A harmadik megemlített irodalom Borovszky Samu Magyarország városai és vármegyéi sorozatának Pozsony vármegye című része, mely 1904-ben jelent meg. Ez a leírás már nagyon pontos adatokkal szolgál, melyből kiderül, hogy a XVI. század előtt Újhely-Jóka (ez ugye a település/rész/ megnevezésének már a harmadik változata) is Jókához tartozott, mint az óbudai apácák birtoka 12 portával. Részletes, darabszám szerinti leírást kapunk a község(ek) házairól, felekezeti megoszlásról és 1239-től történelmi áttekintéssel is szolgál a mű, abban az évben IV. Béla királynak március 6-án kelt oklevele ugyanis három Ilka nevű községet említ. Az évek folyamán a község nevének különböző variánsai fordulnak elő: Berenius de Ilka, Ialka, Jelka, Harmathely, Harmathely-Jóka, Jocza. A XIV. sz. második felétől már Kis- és Nagy-Jókát különböztetnek meg az okiratok. 1541-ben a török nagy pusztítást végez a faluban. Azt is tudjuk, hogy Bercsényi Miklós 1705. október 24-én a községben járt. Jóka nevezetesebb birtokosai a Farkas és Udvarnoky családok tagjai voltak. (Farkas nevűből a mai napig nagyon sok él Jókán, de ugyanígy elterjedt vezetéknév a Ravasz és a Görföl, a „klasszikus” vezetéknevek közül pedig a Szabó, a Németh, a Nagy, a Kiss, a Tóth és a Horváth.) A község lakosait 1833-ban és 1866-ban is kolera tizedelte.
A Visszatér Felvidék (1938) című kiadvány már Jóka dűlőnevei közül is csemegéz, a legtöbb adatot azonban Házi Jenő Pozsony megye középkori földrajza című munkája (Kalligram, 2000) szolgáltatja. A Görföl által szerkesztett olvasókönyv első részéből megtudhatjuk azt is, hogy melyek voltak Jóka további nevezetes családjai, milyen templomok találhatók a községben, bemutatásra kerülnek a helyi egyházak, a Jókai Református Egyházközség kiemelve is. Megtudhatjuk, mi történt a faluban a Rákóczi-szabadságharc és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Jóka nyelvjárásáról is, külön megemlítve a német eredetű tájszavakat, sok érdekes információval gazdagodhatunk, továbbá a kötet listát tartalmaz az oklevelekben szereplő történeti és földrajzi nevekről is.
