Méltóságteljesen és rendhagyóan
Szent István napján méltóságteljes, ugyanakkor rendhagyó ünnepi műsorral lepte meg a nagykaposiakat a helyi Csemadok alapszervezete. Ennek első helyszíne a református templom kertjében álló Szent István-szobor volt, míg a második rész már a városháza előtt álló Turul-szobornál folytatódott. Bár ha őszinték akarunk lenni: az emlékezés –a magyar házban – a kenyerek dagasztásával már előző este elkezdődött.
Ami a 20-ai műsort illeti, azt az Erdélyi János Vegyeskar a himnusz eléneklésével indította útjára, majd Mihók Gábor állt a mikrofon elé, hogy elmondja ünnepi köszöntőjét. Beszélt a magyarság megpróbáltatásairól és Szent István nagyságáról. Arról, hogy az uralkodó életéből erő, hit és bátorság meríthető napjainkban is. Utalt rá, hogy neki köszönhető a független keresztény állam megteremtése, a szent korona eszmeisége. Ma is ezer szállal kapcsolódunk hozzá, hiszen ő a mérce, a példa az itt élő népek számára.
Éljünk mi is jogainkkal, kövessük a szabad, keresztény magyar utat, éljünk István király intelmei szerint!
Gondolatait a Cantabile énekkar rövid műsora követte, majd a helyi történelmi egyházak képviselői megszentelték és megáldották Nagykapos új kenyerét. A közös ima és a Fohász Szent Istvánhoz elhangzása után – a közönség kíséretében – a helyi cserkészek átvitték az új kenyeret a városháza elé.
Ott a Komócsa Táncegyüttes erdélyi táncában gyönyörködhetett a nagyérdemű, majd a helyi alapiskola diákjai, a Béres testvérek elénekelték a Felvidék „himnuszát”, az Ismerős Arcok Nélküled című számát. Őket egy gimnazista, Üveges Eszter gondolatai követték. A diáklány arról elmélkedett, vajon milyen értékrend szerint éljük életünket. Bizonyította, hogy Szent István Imre herceghez írott intelmei, amelyek azért fogalmazódtak, hogy felkészítsék az ifjút az életre és az uralkodásra, mind a mai napig aktuálisak, hiszen már ő is az élet legfőbb értékeinek a hitet, a tiszteletet, az alázatot, a türelmet és a szeretetet tartotta. Ezek legyenek a mi életünk alapkövei is!
Ezen a napon került sor a Vándorbölcső továbbadására is, amelyet Herczeg Anita a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom keretén belül Nagykaposnak ajándékozott, ezzel is buzdítva az itt élő magyarokat a gyermekvállalásra.
Ezúttal a bölcső néhány hónapra Tasko Szilárdhoz és feleségéhez vándorolt. A szép ünnep a Komócsa Táncegyüttes felvidéki táncaival és az új kenyér megszegésével zárult.
