Megvalósult álomban élek

Gyerekkori szerelem a rajzolás?

Mint minden gyerek, én is szerettem rajzolni. A nővéremmel gyakran készítettünk kifestőt és bábjátékokat magunknak, de színházi esteket is rendeztünk. A családban anyukánk rajzolt szépen, talán tőle örököltem a tehetséget. A szüleim mindvégig szabad teret biztosítottak nekem, sosem próbáltak más irányba terelni. Az iskolaválasztás előtt egy évvel nyílt a gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában tervezőgrafika szak, azonnal jelentkeztem. Ebbe a szakmába sok minden beletartozik: reklám, csomagolásdizájn, weboldal, játékok, könyvek, szórólapok, plakátok és sok egyéb. Ez mind érdekelt. A középiskolából kikerülve pedig még határozottabb elképzelésem volt a jövőmről. Tudtam, hogy a szakmának inkább a képzőművészeti oldalával szeretnék foglalkozni.

Úgy tudom, még hét évig folytattad a tanulmányaidat.

Budapesten beiratkoztam egy kétéves tervezőgrafikai iskolába, ahol arra hajtottam, hogy felvegyenek az egyetemre. Sikerült is felvételt nyernem a Metropolitan Egyetemre, ott tanultam tovább képi ábrázolás szakon. A legsokoldalúbb ismeretet az utolsó két év, a mesterszak nyújtotta. Ott már kialakult, hogy az illusztráció az, ami számomra a legkedvesebb.

Mikor érkeztek az első megrendelések?

Már a tanulmányaim során kaptam megrendeléseket, főleg barátoktól, szórólapok, logók, weboldalak tervezésére, egyszerű megoldásokkal. Természetesen ezeket ma már egészen másképp készíteném el. Az egyetem befejezése után hamar jöttek a felkérések, de az első igazi munka két éve ért utol. Monika Kompaníková mese- és dalszövegíró mesekönyvének az illusztrálására kaptam felkérést. Egy csintalan kisfiú történeteit kellett képekben megfogalmaznom. A mesekönyv különlegessége, hogy egy dalokat tartalmazó album is hozzátartozik.

Diplomamunkaként térbeli társasjátékot terveztem Dél-Amerika megmentendő állatfajairól. Ez a játék megtetszett egy amerikai kiadónak, amely felvette velem a kapcsolatot. Mivel ebben a projektben illusztrátor már van, én a grafikai munkálatokat végzem, illetve én találom ki a játék részleteit. Egyébként nagyon szeretem a térbe nyitható könyveket, mert a gyerekek általuk „sétálhatnak” a mesében. 

A későbbiekben illusztráltam még két szlovák könyvet, egy cseh mesekönyvön éppen dolgozom, és a napokban jelent meg az első magyar könyvillusztrációm, Kovács Barnabás: Az erdei karácsony címmel. Mivel az állatok jelentik a kedvenc témámat, nagyon testhezálló volt őket lerajzolni, ám a karakterek kitalálása és megtartása számomra a legnehezebb feladat. El kell érnem, hogy a gyerekek megszeressék és bárhol felismerjék Röffencs Pistát, Birka Pált, Kecske Lórántot és a többieket. Az illusztráció során a legtöbbször szabad kezet kapok, hiszen már a felkérés is a munkáim ismeretében történik, de a grafikánál előfordul, hogy a megrendelő pontosan szeretné megmondani, milyen legyen a kinézet. Ilyenkor egyeztetünk, és igyekszünk kompromisszumra jutni.

Kik jelentik számodra az ösztönzést?

Gyermekhőseim és állatkáim megformálásakor sokszor nyúlok vissza a gyermekkorom mesevilágába; kedvenc mesekönyveim a Furfangos nyulacska és az Állatmesék voltak. Gyűjtöm a mesekönyveket, igyekszem mindent beszerezni, ami alkotásra serkent. A kortársak közül Adela Režná, Daniela Olejníková, a spanyol Felicity Sala és az angol Rebecca Green művei állnak a legközelebb hozzám. Meg kell még említenem az egyetemi tanárnőmet, Britnek Andreát, aki egy-egy feladatnál mindvégig támogatta az illusztrációs megközelítéseimet, s ő volt az, aki bevezetett a csomagolásdizájn és a pop-up világába.

Sokszor mondod, hogy megvalósult álomban élsz.

Szerencsés vagyok, mert megtaláltam az, amit nagyon szeretek. Tudom, mit akarok, emellett persze még keresem a legmegfelelőbb utat. Sok új, különleges dolgot igyekszem kipróbálni. Az idén például az Egreš stúdió keresett meg egy naptárkészítési ajánlattal. Ennek a kivitelezésére négy színt kaptam, ezek egymásra illesztésével különböző decens árnyalatokat kapunk. De terveztem a barátaimnak, valamint a kedvenc zenekaroknak (Jóvilágvan, Estedon) logót, lemezborítót, a legutóbb pedig a Gorlo Volka zenekarnak videóklipet. Ez utóbbival még nincs nagy tapasztalatom, mindent a világhálóról tanultam. A Gombaszögi Nyári Táborban is sok évig voltam csapatjátékos, a fotós- és a kézműves- részleg szervezője.

Illusztrátori munkád mellett Gútán tanítasz, az egykori iskoládban.

Fontosnak érzem, hogy minden olyan ismeretet átadjak a diákoknak, amit én az akkor még gyerekcipőben járó tervezőgrafika szakon nem tudtam megtanulni. Többek közt, hogy mivel találkoznak majd a kivitelezéskor, a nyomdában, hogyan kell az ügyfelekkel kommunikálni. Természetesen meglátom a gyerekekben az érzéket, a tehetséget, de ez tanulható is. Sokszor hangsúlyozom nekik, ehhez a munkához csak alázattal lehet hozzáállni. A tanítás mellett magam is az iskolapadban ülök, hiszen szeretném megszerezni a pedagógiai minimumot, ami a tanári munkához szükséges.

Első kiállításod előkészületeit a vírusjárvány akasztotta meg.

Pályáztam erre a kiállításra, most lett volna, novemberben, de el kellett halasztani a jövő évre. Főleg illusztrációkból áll össze, de szeretnék ott elhelyezni térbeli formákat is. Remélem, ezáltal szülővárosom közönsége is jobban megismer és betekintést nyer az illusztrátori és a grafikai munkámba.

(Megjelent Magyar7 c. hetilap 2020/49. szám)