Megújultak a Hadik-Barkóczy család sírjai
Dr. Szapáry György, Hadik Béla egykori Zemplén megyei főispán unokája sikeresen felújíttatta őseinek a csicsvai vár alatt található síremlékét. Bár az avatóünnepséget nem sikerült megtartani a koronavírus-járvány kapcsán hozott intézkedések miatt, reméli, egy későbbi időpontban sikerül majd a család jelenlétében újra beszentelni a sírhelyet.
A Varannói járásban négy évszázadon át a Barkóczyak voltak a legnagyobb birtokosok. A család több tagja fontos közéleti, politikai, katonai vagy egyházi tisztséget töltött be. Az uradalom székhelye a tavarnai (Tovarné) kastély volt, amelynek részét képezte a csicsvai vár is. 1887-től a család a Hadik-Barkóczy kettős nevet viselte.
A Barkóczy család eredetileg Zala megyéből származott, de a 16. században Zemplén vármegyébe kerültek. III. Barkóczy László 1631-ben bárói rangot kapott, és terjedelmes birtokállományra tett szert, melynek részét képezte Tavarna község is. A társadalmi ranglétrán legmagasabbra V. Barkóczy Ferenc jutott, aki 1744-ben egri püspök lett, Heves és Szolnok megye főispánja, 1761-től esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása, 1762-től a történelmi Magyarország iskoláinak főfelügyelője.
A Barkóczy család utolsó férfi leszármazottja V. Barkóczy János volt, aki Festetics Antóniával kötött házasságot, és egyszülött lányukat, Ilonát tette meg örökösének. Barkóczy Ilona 1860-ban férjhez ment gróf Hadik Béla ellentengernagyhoz. Ettől kezdve az első fiú és leszármazottai a Hadik-Barkóczy kettős nevet használták. A többi fiú leszármazottak a futaki gróf Hadik nevet viselték.
A csicsvai vár alatt található sírokban egymás mellett nyugszik Barkóczy János (1798–1872), felesége, Festetics Antónia (1808–1886), lányuk, Hadik-Barkóczy Ilona (1833–1887), valamint fiai, Hadik Sándor (1865–1911) és Hadik Béla (1870–1912).
O. Reiter Flóra, a sírhely megújításának vezető projektmenedzsere 2018 szeptemberében egy közgazdasági konferencián ismerkedett meg Szapáry Györggyel, aki felkérte, legyen a segítségére. A kutatás, illetve a kivitelezők kiválasztása után a munkálatok 2020 tavaszán vették kezdetüket és augusztusban értek véget. A tervek szerint október első hétvégéjén adták volna át a megújult sírhelyet, de ezt a koronavírus keresztülhúzta.
Felidézte, amikor első alkalommal látogattak el a Varannói járásban fekvő Telekháza (Sedliská) településre, kicsit tartottak tőle, hogyan fogadják őket, emlékeznek-e még egyáltalán a falu fölött magasodó várrom egykori uraira.
– A család utolsó tagjának, akit ide temettek, 1912-ben volt a temetése. Már nem élhet olyan ember, aki arra emlékezne. Az elmúlt több mint száz évben a falu, a közösség mégis megőrizte emlékezetében a Hadik-Barkóczyakat. A környék jó szívvel emlékszik rájuk, tisztelték, becsülték őket. Nem találtunk senkit, aki beszélne magyarul, de mindenki barátságos volt, és nagyon örültek. Gróf úrnak szólították, úgy vették, kvázi hazajött – mondja Reiter Flóra, hozzátéve, a környékbeliek azt hitték, már senki sem él a családból. Idővel többen jelezték, hogy nagyszüleik, dédszüleik a grófék alkalmazásában álltak.
A felújítás során a település vezetése nagyon segítőkész volt, bár azért akadtak nehézségek is, például a temető érintett részének a tulajdonjogával. A munkálatok sikeresen befejeződtek, egy fehér márvány és egy fekete gránit síremléket sikerült megmenteni, kijavítani a sérüléseiket, de a harmadik és a negyedik már menthetetlen volt, azok helyett új kövekből készültek másolatok. A sírokat körülvevő gránitkeret és a kovácsoltvas kerítés új alapot kapott, a belső részeket fehér kővel szórták be. Volt egy kis tereprendezés is, mert a rossz időben, hóban, esőben nehéz volt megállni a meredek dombon. A falu csináltatott egy lócát, illetve készül még egy információs tábla is.
Gróf Szapáry György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanács-adója, Magyarország egykori washingtoni nagykövete elmondja, hosszú évtizedeken keresztül nem volt tudomása a sírhelyről, amelynek jobb szélén nyugszik anyai nagyapja, gróf Hadik Béla, bal oldalán pedig az ő felmenői. Felidézi, hogy a szüleit nemesi származásuk miatt 1950-ben a kommunista rendszer bebörtönözte Magyarországon, mindenüket elvették, a gyerekeket kitelepítették. Ő az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után gimnazistaként elhagyta az országot. Ausztrián és Belgiumon keresztül végül az Egyesült Államokban kötött ki, ahol a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) dolgozott. 1990-ben, a kommunista rendszer bukása után tért haza Magyarországra.
– Akkor a szüleim és a felmenő családtagjaim már nem éltek, így nem volt tudomásom arról, hogy hol van eltemetve a nagyapám. Annyit tudtam a történelemkönyvekből, hogy anyai felmenőimnek birtokaik voltak Pálócon és Tavarnán. Ezért az 1990-es évek vége felé ellátogattam a két településre, és hazafelé tartva megpillantottam az útról itt, a vár alatti temetőben egy megrongálódott sírhelyet. Meglepetésemre szembesültem a ténnyel, hogy nagyapám, aki többek között Zemplén megye főispánja volt, itt van eltemetve. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt a sírhelyet kötelességem a családom tiszteletére rendbe hozatni, visszaadni méltóságát. Végre erre sor került – meséli Szapáry György.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/41. számában)
