Az elmúlt években több kezdeményezés is indult a lévai vár megmentéséért; 2019-ben a lévai és a régióbeli lakosok egy petíciót is indítottak, amelyben arra kérték a Nyitra Megyei Önkormányzatot, hogy a vár fenntartójaként tegyen lépéseket annak felújítása érdekében.
Amint azt Ervín Szalma megfogalmazta, az építési terület átadására már június 9-én sor került azzal, hogy e naptól fogva 8 hónap áll rendelkezésre a munkálatok befejezésére. A projekt összege 199 918,56 euró, a kivitelező cég pedig a LEVSTAV – LEVICE, s.r.o:
Az építési terület átadásakor megállapították, hogy a kúttorony szerkezete jelentős mértékben romlott: egy repedés található az elülső falán.”
A lakosok többsége örül a vár térségében zajló fejlesztéseknek, többen viszont kifogásolják, hogy 200 ezer eurót költenek egy várkút felújítására, miközben a közutak egy része elkeserítő állapotban van. Ők úgy gondolják, hogy először a helyi utakat kellene felújítani, s utána lehetne foglalkozni az épített kulturális örökséggel.
„A középkori várak lakóinak a mindennapi élethez szükségük volt valamilyen vízforrásra, amelyet vagy kút vagy pedig ún. ciszterna biztosított. A lévai vár esetében kútról van szó, amelynek építészeti megoldása Szlovákia területén egyedinek számít. Magát a kutat a csaknem megközelíthetetlen hasáb alakú torony védte, amely a 14. század első feléből származik, s amely a meredek vársziklához simul és egészen a felső gótikus palotáig ér. A torony felső részéből lehetett megközelíteni, ahonnan a boltívben elhelyezkedő nyíláson keresztül kötélen engedték le a vödröket a szükséges vízért. (…) Általában a várkutak különböző legendáknak, illetve mondáknak nyújtottak hálás alapot. A lévai vár kútja sem kivétel. A helyiek »véres kútként« emlegetik. Állítólag azért hívják így, mert a hóhér annak vizében mosta le pallosáról a kivégzett áldozatok vérét. Valószínűleg ugyanígy járt el akkor is, amikor a lévai fehér asszony, Zách Sebe fejét vette. A hagyomány azonban sokkal véresebb eseményekkel színezte ki a kút történetét. Azt beszélték, hogy a vár urai engedetlen alattvalóikat vetették bele. A kút falából éles kaszák álltak ki, amelyek a szerencsétlen elítélt testét zuhanás közben alaposan szétszabdalták. Természetesen ezek kitalált történetek, amelyeknek nagyon csekély a valós alapja. (…) A vár kútja feltehetően a 18. század elejéig állt a vár lakóinak a rendelkezésére. Fokozatosan az omladozó vár falainak építőanyaga temette be” – olvasható a várban elhelyezett információs táblán.
