Megmenteni a múltat
Omladozó várfalak, romos kastélyok és kúriák, kiüresedett, az időnek áldozatul esett templomok. Első pillantásra csupán elhanyagolt épületeknek tűnhetnek, de ezek a helyek generációk történeteit, közösségek emlékezetét, múltunkat őrzik. Közülük sok elpusztult az évek során, mások túléltek háborúkat, társadalmi átalakulásokat, csak azért, hogy napjainkra talán még nagyobb veszélybe kerüljenek.
Az elmúlt évtizedekben számos történelmi épület került magántulajdonba, mások gazdátlanul maradtak, vagy olyan intézmények kezelésébe tartoznak, amelyek nem rendelkeznek elegendő forrással fenntartásukra. Az állami tulajdonban levő épületek esetében sem rózsás a helyzet, elég, ha a krasznahorkai vár vagy az oroszvári kastély régóta húzódó helyreállítását említjük.
Szlovákia területén tízezernél több műemléki védelem alatt álló objektum van. Ezek jelentős hányada a történelmi Szepesség, Sáros, Abaúj, Gömör és Zemplén területén található, amelyek évszázadokon át fontos gazdasági és kulturális központok voltak. Általánosságban elmondható, hogy a legismertebb műemlékek, a nagyobb várak, kastélyok, történelmi városközpontok jobb állapotban vannak, karbantartják őket, turisztikai célpontként működnek.
Ha azonban a kevésbé ismert épületeket vizsgáljuk, a vidéki, kisebb településeken található kastélyok, kúriák, egyházi épületek vagy ipari műemlékek rossz, gyakran kritikus állapotban vannak. Nem ritka, hogy egy-egy épület évtizedek óta üresen áll, beázik, megjelenik a penész, majd fokozatosan a statika is károsodik. Közülük sok nem része a turisztikai vérkeringésnek, nem termelnek bevételt, ami tovább nehezíti megőrzésüket. Bár az elmúlt években némileg javult a helyzet, de még mindig óriási az elmaradás.
A legfőbb kihívást és problémát a pénzhiány, a jogi és adminisztratív akadályok, valamint a szakemberhiány jelenti. A műemlékek megőrzése jelentős anyagi ráfordítást igényel. Egy-egy tetőfelújítás, az épület statikai megerősítése, vagy a homlokzat restaurálása gyakran százezer eurós nagyságrendre rúg. Ugyan léteznek állami támogatási rendszerek, de ezek forrásai korlátozottak, nem képesek lefedni az igényt. Megoldást jelenthetnének az európai uniós támogatások, de ezek felhasználása bonyolult, a pályázati rendszer összetett, az előfinanszírozás pedig sok esetben meghaladja a pályázók lehetőségeit.
Amennyiben sikerül forrásokat szerezni, az engedélyeztetési folyamatok lassítják a munkát. A műemléki védelem alatt álló épületek esetében minden beavatkozás külön jóváhagyást igényel, ami indokolt, de legtöbbször hosszadalmas. Ez akkor különösen problémás, ha gyors döntésekre, sürgős beavatkozásokra van szükség. Ha a tulajdonosok ezt az akadályt is sikeresen veszik, akkor szembesülnek a következő problémával, a szakemberhiánnyal.
A műemlékek helyreállítása szaktudást igényel, és az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, egyre kevesebb van belőlük, legyen szó akár restaurátorokról, akár a lassan eltűnő, hagyományos szakmákhoz értő mesterekről. Mindez azt eredményezheti, hogy egy-egy felújítás minősége nem lesz megfelelő, ugyanakkor drágák és hosszú ideig elhúzódhatnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a sok nehézség ellenére számos sikeres kezdeményezés létezik. Akad ilyen állami és megyei szinten is, de jelentős szerepet játszanak ebben az önkormányzatok és a civil szervezetek. Egyre több helyszínen alakulnak olyan egyesületek, amelyek célja egy-egy helyi műemlék megmentése. Gyakran kis lépésekben haladnak – például elkészítik a szükséges dokumentációt, tereprendezést végeznek vagy megjavítják a tetőt, akár több szakaszban –, ám hosszú távon jelentős eredményeket érnek el.
Állami szinten megemlíthetjük a kulturális tárca Obnovme si svoj dom (Újítsuk meg a házunkat) projektjét, ami segítséget jelent, de kicsi a pénzügyi keret, nem nagyon lehet általa látványos eredményeket elérni.
Érdekesebb a Munka-, Szociális és Családügyi Központ (ÚPSVR) égisze alatt futó Ľudia a hrady (Emberek és várak) projekt. Ennek keretében várak és más történelmi objektumok állagmegóvása, részleges helyreállítása zajlik, egyúttal hátrányos helyzetű, tartósan munkanélküli, vagy alacsony képzettségű emberek számára teremt munkalehetőséget.
Március végén jelentették be, hogy a program idén is folytatódik, összesen 34 műemlék, köztük harminc vár, két kolostor és két kastély helyreállításán adnak munkát mintegy 500 embernek. Kassa megyéből például a tornai és a márkusfalvi vár, illetve a gombaszögi pálos kolostor vesz részt a projektben.
A tornai vár megmentésén dolgozó Castrum Thorna Egyesület elnöke, Bugár Imre elmondta, az egyesület 2015-ben jött létre, és az első években megtisztították a várat a növényzettől, majd folyamatosan elkezdtek pályázni. Az első építkezési munkák 2019-ben kezdődtek, jellemzően 3-4 ember dolgozott a konzerváláson. Három évvel ezelőtt kapcsolódtak be az Emberek és várak (Ľudia a hrady) projektbe, amelynek keretében tavaly 12, az idén pedig 13 munkást foglalkoztatnak, ennek köszönhetően már némileg nagyobb munkákat is el tudnak végezni.
– Tervezzük a munkákat és haladunk, ahogy lehet. Azt szeretnénk, hogy konzerválni tudjuk a még álló romokat, hogy legalább ilyen állapotban megmaradjanak, mint amilyenben most vannak. Ezen dolgozunk.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a civil szervezetek, az értékmentő egyesületek tevékenységét, amelynek köszönhetően számos műemléket sikerült helyreállítani, vagy legalább megállítani a további pusztulást. Gondoljunk csak a Gótikus Út Egyesületre, amely amellett, hogy a gömöri és kishonti szakrális örökség megújításának támogatásán dolgozik, sikeresen felhelyezte ezeket a templomokat és csodálatos freskóikat a turisztikai térképre.
Szintén fontos munkát végez a várak és történelmi épületek megőrzését célul kitűző vármentő egyesület (Zachráňme hrady). Harmincnál több, az épített örökségünk megmentéséért tevékenykedő civil szervezetet tömörít, közösséget épít, szakmai konferenciákat szervez, kiadványokat jelentet meg.
Ennek a közösségnek a tagja az Orosz Örs vezette Sine Metu Egyesület is, amely tizenöt éve működik és tíz éve foglalkozik szisztematikusan értékmentéssel. A kisebb projektektől, emlékművektől, emlékjelektől, emlékhelyektől, különféle történelmi érdekességektől eljutottak az ásatások megszervezéséig vagy a georadaros kutatásokig, majd a gombaszögi műemléképületek megvásárlásáig, a pálos kolostor helyreállításáig és az Andrássy-kúria teljes felújításáig.
– A munka során úgy éreztük, kár lenne elkótyavetyélni ezt az összegyűjtött szakmai tapasztalatot és az összeszokott, jó csapatot, úgyhogy további projektekbe kezdtünk. Jelenleg két újabb helyszínen dolgozunk. Sikerült bérbe vennünk a tulajdonosoktól, egy magánszemélytől és az államtól azt az erdőrészt, ahol egy felfedezetlen gyöngyszem, a Rosszgyár romjai találhatók. Ez Közép-Európa legöregebb álló vasolvasztója, és mint ilyen, megkerülhetetlen mérföldkő a gömöri ipartörténeti emlékek sorában. Miután ezt sikerült tizenöt évre bérbe vennünk pályázati forrásból, 2026 májusának elején meg tudtuk kezdeni az állagmegóvó munkákat. Bízom benne, legalább egy évszázaddal, de akár többel is meg tudjuk növelni az értékes romok élettartamát, amelyek egy gyönyörű turisztikai desztinációt, a Murány-áttörést gazdagítják – mondta Orosz Örs, a Sine Metu elnöke.
A másik említett projekt a Kisszebentől néhány kilométerre, a Tarca folyó mentén található Pécsújfalu 1560 körül épült várkastélya, a Péchy család egykori fészke. Ezt a helyi Pécsújfalui Reneszánsz Várkastély (Renesančný kaštieľ PNV) egyesülettel összefogva igyekeznek megmenteni.
– Nagyon értékes épületről van szó, szinte minden beavatkozást restaurátornak kell elvégeznie, így ez egy költséges felújítás lesz. De hát nem sietünk sehová. Tavaly elkezdtük a tetőcserét, ezt az idén két ütemben be is fejezzük, illetve átépítjük a tornyot, hogy jobban hasonlítson az eredeti formájára. Történt ugyanis korábban egy beavatkozás a torony felső emeletén, amit most szeretnénk visszahozni eredeti formájára – magyarázta.
Annak kapcsán, milyen irányba kellene haladnia a szlovákiai műemlékvédelemnek, Orosz Örs kifejtette, véleménye szerint példamutatásra, a források biztosítására és emlékezetpolitikai szemléletváltásra lenne szükség.
– hangsúlyozta a Sine Metu elnöke.
– Vannak jó példák. Az lenne a fontos, hogy azok az emberek, akik akarják ezt csinálni, kapjanak meg minden eszközt hozzá, legyen szó pénzügyi támogatásról vagy metodikai segítségről összegezte véleményét Orosz Örs.
Épített örökségünk helyzete tehát egyszerre ad okot aggodalomra és bizakodásra. A rendszerszintű problémák mellett látunk sikereket is, ha a közösség összefog, meg lehet menteni, sőt, új életet lehet lehelni értékes épületeinkbe. A helyreállított műemlékek pedig bizonyítják, nemcsak múltja, hanem jövője is van ennek az örökségnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/19. számában.
