Megemlékezések az Ung-vidéken és a Bodrogközben
Trianon századik évfordulójáról az Ung-vidék központjában, Nagykaposon méltóképpen emlékeztek meg. A himnusz hangjai után Petneházy Szabolcs Attila, a magyar-magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos lépett a mikrofon elé, és felolvasta egy korabeli magyar lap cikkét arról, hogyan fogadta 100 évvel ezelőtt Budapest a trianoni döntést, miként állt meg azon a fekete pénteken az élet, hogyan vonult fel némán, megilletődve az Andrássy úton a zaklatott tömeg.
Ezt követően Fazekas Lídia, az Erdélyi János Alapiskola igazgatónője szavalta el Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből c. versét. A vers történetéről már Bálint Annamária mesélt a mintegy 250 főből álló közönségnek. Bár a románok szerzőjét felakasztották, a vers megélhette, hogy végre szabadon elszavalhassák. az Felidézett egy 100 évvel ezelőtt helyben megesett történetet is, amikor a nagykaposi iskola igazgatója arra kérte diákjait: vágják ki olvasókönyvükből a magyar címert, és örökre őrizzék meg azt szívükben, majd sírva távozott a tanteremből.
A gyerekek nem értették ugyan, mi is történt, de azt megérezték, hogy nagy lehet a baj.
Igen, valóban nagy volt, hiszen ezen a napon szentesítették azt, amit az előző hónapokban a nagyhatalmak már eldöntöttek: átrajzolták a magyarság természetes határait, elvették területének kétharmadát, lakosságának majdnem felét. Azóta „hathatós politikai segítséggel“ a magyarság számaránya nálunk 21 százalékról 10 százalék alá csökkent, mert a mindenkori hatalom „megérttette“ a kisebbséggel, ha nem ragaszkodik identitásához, nyugalomban élhet, akár pozícióhoz is juthat. Hogy egyszerűbb a többséghez igazodni és tartozni. Csakhogy ezzel a gondolkodásmóddal lassan de biztosan elfogyunk!
Jó lenne végre felnőnünk a feladathoz! Hogy képesek legyünk autonómiát teremteni, meggyőzve a többséget arról, hogy ez nemcsak nekünk, nekik is előnyös lenne! Illenék végre az egyéni érdekek helyett a közösségi érdekeket előtérbe helyezni, mert akkor talán még egy közös haza gondolatáról is elmerenghetnénk!
Ezt követően Petneházy Szabolcs Attila ünnepi gondolatai következtek, aki mondandóját az összetartozás fogalma köré építette. Sok még a teendőnk! – hangsúlyozta. Főleg azok felé, akik már nem akarják lélekkel megtölteni az összetartozás gondolatát. Márpedig amit a jelenben teszünk, azt már a jövő nemzedékéért tesszük! És a jövőt csak együtt képzelhetjük el - fejtette ki.
Sajnos, a Bodrogköz központjában, Királyhelmecen mindössze a magyar közösségi ház szervezett megemlékezést, a város vezetése nem. A közösségi ház este 9 órára hívta meg mindazokat, akik számára fontos, hogy megemlékezzenek Trianon centenáriumáról. A szervezők a fénytechnika segítségével tették igazán meghatóvá az emlékezést, hiszen a piros-fehér-zöld színek kísérték a terembe érkezőket, ahol Pásztor István mondta el ünnepi gondolatait, majd Dégner Lilla énekelt, Szpisák Gyula verset mondott, illetve az Árvalányhaj éneklőcsoport is bemutatkozott.
Az ünnepség végén Esterházy János szobránál elhelyezték az emlékezés gyertyáit.
A Maráza Polgári Társulás szervezésében Kistárkányban a Tisza-parton zajlott az az ünnepség, amelynek szervezői Az összefogás tüze a Tisza-parton címet adták. Az összejövetel, amelyhez nem voltak túl kegyesek az égiek, hiszen gyakran eleredt az eső, Nagy-Magyarország égő mécsesekkel kialakított körvonalai körül zajlott. Az emlékezés virágait a megjelentek a Tiszába dobálták, végül az őrtűz meggyújtására is sor került.
