Megemlékezés Megyercsen: „Elvisznek bennünket idegen (se)honba...”
Megyercs Község Önkormányzata a Magyar Szövetség helyi szervezetével együtt a hétvégén szívhez és észhez szóló megemlékezést tartott a kitelepítettek ottani emlékművénél. A felvidéki magyarság egyik legfájdalmasabb, sorsdöntő tragédiáját felidéző eseményen Zink Vass Nóra helyi önkormányzati képviselő, a hazai magyar párt komáromi járási titkára mondott emlékező beszédet, a verses-zenés összeállításban pedig több nemzedék képviselői szerepeltek.
A rendezvény Oláh Ferenc, a megyercsi nyugdíjasklub tagja és a szintén helyi Betyárok amatőr színjátszókör közös énekével vette kezdetét. Majd Zink Vass Nóra szólt az emlékező közösséghez. Felidézte azt a feledhetetlen pillanatot, amikor a megyercsi származású, már Izsán élő Laky Tibi bácsi a kezébe adta az izsai Gogola József által 93 évesen írt, Ha gondolunk a múltra című verseskötetet.
Könnyek, félelem, bizonytalanság kísérte az útjukat. És talán a legfájóbb: az érzés, hogy nincs hová tartozni. Gogola József versei ezt a fájdalmat adják vissza. Nem díszítve, nem enyhítve – úgy, ahogy megélték. És éppen ezért olyan erősek... A versei nem pusztán irodalmi alkotások, hanem egy közösség sorsának lenyomatai” – fejtette ki a szónok.
Azt is elárulta, hogy az eseményen megjelent Tibi bácsival azóta is baráti kapcsolatban vannak. Mindketten nagyon fontosnak tartják azt, hogy a kitelepítések emléke, üzenete ne maradjon csak a történelemkönyvek lapjain, hanem azt személyes történeteken, emberi kapcsolatokon és a következő nemzedékeknek továbbadandó emlékezeten keresztül tartsák életben.
– magyarázta Nóra.
Az időszerű magyarországi választások kapcsán azt is leszögezte:
Orbán Viktor személye és érdemei kapcsán pedig megjegyezte, hogy ő számunkra nem csupán egy politikai vezetőt jelentett, „hanem azt a stabilitást, nemzeti kiállást és következetességet, amelyre a határon túli magyarságnak is szüksége van”.
A beszéd után Gáspár Lotti, az ekeli Hetényi János Alapiskola diákja Gogola József egyik versével, az izsai Gyöngyösbokréta éneklőcsoport két tagja, Csókás Ferenc és Laky Tibor pedig zenés-verses összeállítással emelte a megemlékezés színvonalát. Szívfacsaró volt hallani a Deportálás című Gogola-vers sorait, amelyekből az elhurcolt elődeink fájdalmas vallomása visszhangzott: „Elvisznek bennünket idegen (se)honba...”.
A költészet napja előtt is tisztelgő esemény koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével zárult. A kitelepítettek emlékművénél koszorút helyeztek el Megyercs Község Önkormányzatának, a Magyar Szövetség helyi szervezetének, a helyi nyugdíjasklubnak, a Megyercsi Református Egyházközségnek és a Csemadok helyi alapszervezetének képviselői.
