Mécs László Emlékünnepély Királyhelmecen
A királyhelmeci Mécs László Polgári Társulás a Gödöllői Premontrei Apátsággal és Premontrei Iskolaközponttal karöltve Mécs László papköltő születésének 125. évfordulója tiszteletére a hétvégén Mécs László Emlékünnepélyt tartott. A rendezvény a Királyhelmecen is szolgálatot teljesítő Mécs szobrának megkoszorúzásával kezdődött, ahol a Himnusz is elhangzott. Ezután a Mailáth József Regionális Múzeumban folytatódott az ünnepség, amelyet a társulás elnöke, Szunyog László nyitott meg.
A rendezvény első fellépője a Premontrei Iskolaközpont Premi Cantores kórusa volt. Egy olyan vegyeskar, amelyben különböző korú gyerekek illetve tanáraik is szerepelnek, Kocsis Csaba vezényletével. A kórus egy középkori motettát, egy gregorián dallamot, egy barokk kantáta-részletet, valamint J.S. Bach egyik korálját mutatta be. Koncertjüket az előadás után már a helyi római katolikus templomban folytatták, Vesperas Szent Norbert tiszteletére címmel.
Mécs László életéről és műveiről a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karának dékánja, dr. Bárczi Zsófia tartott előadást, aki a költőről jó 10 évvel ezelőtt Szellemidézés címmel adta ki tanulmányait.
Az előadó elmondta, a harmincas években óriási közönségsikernek örvendő Mécs körül még ma is sok a tisztázatlan kérdés. Saját versei szavalójaként mindig tömegeket mozgatott meg, Összes versei 23000 példányban fogytak el. Paul Valéry benne látta a lírai őserő megtestesülését, József Attila viszont azt írta róla, hogy verseit "kispolgári tömegek írják... Ő nincs is".
Ezt a meglehetősen ellentmondásos költői személyiséget próbálta az esztétikai objektivitás mérlegére helyezni az előadó, miközben a helyi iskolák diákja elszavalták a költő egy-egy versét.
Mécs életműve tehát kétarcú: a tisztelet és az elutasítás egyaránt jellemezte. Ugyanakkor az alanyi költészet, a kisebbségi lét és a katolicizmus tényezői hatották át. Az tagadhatatlan, hogy Trianon után verseivel és versmondásával egyaránt hitet adott az embereknek. Könnyen és sokat írt, általában átélt élményei váltak verssé. A 40-es évek elején felkérték a Vigilia szerkesztésére is. Járatlan volt a politikában, sokszor kihasználták jóhiszeműségét, bárkinek adott kéziratot, de azt már nem követte, milyen kontextusba helyezve jelentetik meg. 1945 után kikerült az irodalomtörténetből, sőt 1953-ban koncepciós per folyt ellene, aminek következtében 10 év börtönre ítélték. Bár három éven belül szabadult, alkotóként így is hallgatásra kötelezték. Mindeközben Amerikában ünnepelt költőnek számított, az emigráns magyarok körében egy darab múltat, óhazát jelentett. 1966-ban Győry Dezső vetette fel elsőként rehabilitásának kérdését, végül alkotásai 1969-től jelenhettek meg újra.
Gazdag, rétegzett költészet az övé, időskori alkotásainak jórésze még soha sem jelent meg. Az egészen bizonyos, hogy ebben az életműben mindenki megtalálhatja azokat a darabokat, amelyek gondolatai hozzá szólnak.
A rendezvényt jelenlétével megtisztelte Balogh Péter Piusz Gödöllőről, Szalai László és Böőr Roland római katolikus atyák, valamint Molnár István református lelkész. Megvalósulásában a Herczegh Géza Alapítvány illetve magánvállalkozók nyújtottak anyagi segítséget.
