Márkus Ferenc rímbe szedett visszaemlékezései
A Páldon élő 88 éves Feri bácsit két éve látogatja a múzsa intenzívebben. Verset ír, szinte mindenről. Emellett papírra veti a múltat, az ismert nótákat, vőfélyverseket. Még rám várakozva is verset írt arról, hogy boldogabbak legyünk az új esztendőben.
Füzetekkel megpakolva érkezik a találkozóra, a helyi községházára. Egyszerűen mindenhol írnia kell, még az ágyban fekve is.
Mindent le szeretne írni - szemtanúként megörökíteni a múltat, papírra vetni élettapasztalatait, a vidám és tragikus történéseket.
Elmondja, özvegyként él.
Pár éve abbahagyta a söprűkötő mesterséget, s most már egészen az írásra tud koncentrálni.
Nem teljesen újkeletű nála az írás, a költészet iránti vonzalom, hiszen a katonaság alatt is rengeteg, főleg szerelmes verset írt, amit aztán mégse volt mersze elküldeni a címzettnek. Fiatal korában gyakran vállalta a vőfély szerepét a lakodalmakban, sokszor alaposan megreformálva, átírva mások szövegeit. Mára irkányi saját vőfélyverssel rendelkezik.
Mivel Feri bácsi amolyan ezermester,
sok fajta munkához gépeket is el tud készíteni. Sőt! Ír is ezekről. Van verse a kenderfeldolgozásról, házépítésről, toronyóráról és egyebekről. A múltról szóló írásai tele vannak dátumokkal és olyan különlegességekkel, amelyekből sokat meríthet egy helytörténész.
Bár visszaemlékezései nem versek, mégis sok helyütt rímelnek, ezért is öröm olvasni ezeket.
Lapozzunk bele a számtalan füzet egyikébe:
„…A vízimalomhoz közel tartózkodtunk, a malom alatt a sebesben úszkáltunk. Minden évben a víz egyszer le volt zárva, kosárral halásztunk a pandalokban.
Mikor a gyerekek a tarlóra jártak, kevés volt közöttük, kik nem cigarettáztak. Libaszivar volt a papírba csavarva és verseny formájában volt mind elszívva. Kukoricabajusz jött utána sorba, télen került sorra a kabátból a vatta. Hatalmas volt a vattának füstje, szemeinket gyakran könnybe csípte….”
Megírta a veszélyes disznóölést, írt a különleges halálesetekről, a garami harcokról, a párkányi fürdőről, az akácvirágról, a régi öntözködési szokásokról és még rengeteg mindenről.
Mivel tud és szeret is énekelni, ezért
az általa ismert borongós, vicces és csintalan nóták is lejegyzésre kerültek.
Ezekből még Hanza Rolanda párkányi karnagy is gyűjtött tőle egy csokorra valót.
Már csak azon izgul, ki fogja ezt a rengeteg anyagot rendezni, számítógépbe vinni, hogy az utókor majd meríthessen belőlük. Erre egyelőre nincs megoldás, de Feri bácsi rendületlenül rója a sorokat az egymás után betelő füzeteibe.
Még rengeteg mondanivalója van.
