Már a tavaszt várják Balogfalán
Negyedik alkalommal szervezte meg Balogfalán a Tavaszváró délutánját a Közösen Balogfaláért polgári társulás, amelyen a gyerekekre váró kézműves-foglalkozások mellett kézimunka-kiállítást is rendeztek, valamint fellépett a füleki Mesefigurák is – valószínűleg ez állna a rövid szöveges tudósításban a hétvégi rendezvényről, de nézzünk kicsit utána, mit is takar (el) ez a pár mondat.
A mintegy 800 lelkes Balogfala Gömör nagyobb lélekszámú települései közé tartozik. „A COVID szinte megszüntette a falu közösségi életét, az addig működő civil szervezetek többsége (Csemadok, Főnix, Purt) gyakorlatilag tetszhalott állapotba kerültek, ahogy nem működik már a helyi fociklub sem, holott enélkül hosszú évtizedekig elképzelhetetlen volt a falu élete.
Ennek több oka is van” – mondja Szabó Gábor alpolgármester (Szövetség), aki szerint egyáltalán nem véletlen, hogy a Rimaszombati Területi Labdarúgó-szövetség bajnokságában (VII. liga) mindössze négy csapat szerepel, de a magasabb osztályokban is alig van pár együttes.
A fiatalok többségét nem érdekli a foci, ráadásul nem elég kitartóak, akik pedig hadra foghatóan lennének, azok többsége külföldön dolgozik.
A faluban is van olyan tehetséges játékos, Danyi Roman, aki nemrég szerződött az osztrák V. ligába, mivel odakint dolgozik. „Tavaly még mi is beneveztünk egy téli teremfoci tornára, de a játékosaink többségét más helységekből kellett verbuválnunk. A focipályát viszont a mai napig rendben tartjuk, rendszeresen lekaszáljuk, de hogy lesz-e még nagycsapat, arra nem vennék mérget” – állapítja meg szomorúan az alpolgármester, aki a feleségével, Ildikóval, valamint a helyi óvodával és kisiskolával együtt próbálja menteni a menthetőt.
„Ahogy immár hosszú évek óta, tegnap a templom előtti kopjafa előtt megemlékeztünk az 1848-as szabadságharcról” – veszi át a szót Bozó Erika, az iskola búcsúzás előtt álló igazgatónője. „28 éve kerültem Balogfalára Almágyból, s 20 éve vezetem az iskolát, ahol jelenleg 31 gyerekünk van. Megvallom, bele is fáradtam kissé, de otthon vár rám a négy unoka is, akikkel szeretnék többet foglalkozni.
Kolléganőimmel, Zöld Beátával és Végh Judit nevelőnővel nincs könnyű dolgunk, hisz a gyerekek többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból érkezik, de azért a tanulás mellett megpróbáljuk kivenni a részünket a falu kulturális életéből, de rendszeresen benevezünk versenyekre is. Most is két tanulónk, Balog Tatjana és Mag István jutott el a Tompa Mihály Országos Verseny járási döntőjébe, amelyet már nagyon várunk. De nincs falusi rendezvény sem nélkülünk, s együttműködünk az itt működő polgári társulásokkal is, s igyekszünk minden rendezvényen részt venni.
A gyerekek szemmel láthatólag ki vannak éhezve az ilyen akciókra, a mai rendezvényen is a falusi gyerekek apraja-nagyja jelen van, még a felső tagozatosok is, akik Várgedébe, Almágyba, Feledre vagy Rimaszombatba járnak” – teszi hozzá a búcsúzó igazgatónő, aki a tanév végével nyugdíjba készül. Hogy ki lesz az utódja, még sejteni sem lehet, mert a vele együtt dolgozók nem terveznek az örökébe lépni.
A faluban évekig a Csemadok tartotta a frontot a kultúra területén, amelyen belül is a Fürtöcskék nevet viselő asszonykórus volt ismert szerte a vidéken,
akik a Bíborpiros szép rózsa dunaszerdahelyi döntőjébe is több alkalommal eljutottak, ahogy Cigándra is, de farsangi műsorukkal különdíjat kaptak az Egressy Béni Országos Fesztiválon is. Miután annak vezetője, Mihályi Edit lebetegedett, a szervezet feladta az állásait, s évek óta már évzárót sem tartott.
A Csemadok szerepét, legalábbis munkájának egy részét szerette volna átvenni a Közösen Balogfaláért polgári társulás, amelyet Szabó Gábor alpolgármester és neje, Ildikó működtetnek a most érettségi előtt álló lányuk, Bianka bevonásával. „Évekig a Via Nova balogfalai alapszervezetét működtettük, s létrehoztunk egy civil társulást, mert szomorúan láttuk, hogy a falu teljes letargiába süllyedt, s főleg a COVID óta szinte minden szabadidős tevékenység megszűnt a faluban.
Az óvoda és az iskola mellett megkerestünk mindenkit, aki hajlandó volt összefogni a faluért, de bizony nem volt egyszerű a dolgunk, hisz az emberek teljesen elszoktak attól, hogy kimozduljanak a kollektív magányukból. De egy pillanatra sem adtuk fel, s a Tavaszváró mellett, amelyet még a járvány kirobbanása előtt rendeztünk meg először – új és új rendezvényekben gondolkodtunk.
Tábortüzet gyújtunk június negyedikén, a Nemzeti összetartozás napján, amelyen minden évben felkérünk valakit, hogy vázolja fel a trianoni történéseket. Két éve például a falu szülöttje, Ádám Zita mondott ünnepi beszédet. Tavaly decemberben Legyünk együtt karácsonykor címmel rendeztünk nagyobb szabású műsort, amelyen az óvoda és az iskola mellett fellépett több olyan tehetséges fiatal is, mint Dávid Tibor és Illés Lídia, akik tehetségükkel már többfelé bizonyítottak.
De rendeztünk egy nagyszabású kiállítást is, amelynek keretében felgyűjtöttük a falu elmúlt száz évéről készült fotókat. Több száz fekete-fehér és színes fotó gyűlt össze, s külön hangsúlyt helyeztünk a falu jeleseire is, Kőváry Gyulától, a magyar kultúra egyik alapítójától át Mihályi Molnár László és Krausz Tivadar költőn át Ádám Zitáig, vagy a legfiatalabb közül Botos Béla Bumbiig, aki brácsaművészként és remek prímásként öregbíti a falu hírnevét.
Ennek a folytatása lett a Tavaszvárón bemutatott kézimunka-kiállítás, s bár féltünk, nagyon sok értékes munka gyűlt össze
(Jakubec Magda, Pálné Bujna Beáta, Kovács Mária, Szabó Ágnes, Nagy Katalin, Nagy Niki és Szabó Köböl Anikó alkotásai), s bizony, sokan le is maradtak – hiszen olyan is akadt (Kalmár Katalin), aki évek óta külföldön él, így csak képen tudta elküldeni a munkáját.
S bár az utóbbi években már nincs akkora keletje a kézimunkázásnak, így is vannak tehetséges asszonyaink” – mondja Szabó Ildikó, s a gyönyörű kézimunkák mellett, amelyek közül a legnagyobb sikert kétségkívül a magyar tévémesék hősei (Süsü, Mirr-Murr, vízipók-csodapók) aratták, nagy keletje volta az 70. születésnapját ünneplő Szabó Ágnes pampuskáinak is.
A gyerekek számára a szervezők a füleki Mesefigurák (Halama Bódi Andrea és Gyetvai Viktória) előadásával is kedveskedtek, akik öt mesét hoztak el magukkal, A két füleki színésznő előző nap vehette át a Nógrád Közművelődéséért Díjat, s mint elmondják, közel 25 meséből áll a repertoárjuk, amelyek előadásához mindössze pár háztartási tárgyat (seprő, szemeteszsák, kenyértartó) használnak.
– meséli az előadás után Gyetvai Viktória (aki civilben a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház mindenese), hisz az interaktív mesék mindig veszélyesebbek, mint a hagyományos színpadon előadott mesék. Azt is megtudjuk, hogy az előadás bevételét egy füleki, izomsorvadásban szenvedő kislány, Majoros Luna gyógyítására ajánlották fel.
„Szeretnénk a Tavaszváró után nyári, szabadtéri rendezvényt is szervezni, mégpedig kint a futballpályán. Ez alkalommal képzőművészeti versenyt is szervezünk, Így látom én Balogfalát címmel” – mondja Ildikó, aki még elárulja azt is, javában készül egy könyv is Balogfaláról, amelyre több forráshoz is pályáztak, s ha sikeresek lesznek, akkor karácsonyra megjelenhet a Balogfala múltját és jelenét bemutató kiadvány.
