Málnapataki vízerőmű - Áldás vagy átok?
Közép-Szlovákiában egy olyan energetikai projektet készülnek megvalósítani, amely méretében és jelentőségében is túlmutat a régió határain. A málnapataki szivattyús-tározós vízerőmű a kormány szerint Európa legnagyobb létesítménye lehet a maga nemében. A kezdeményezés nyomán zöldenergiát és gazdasági fellendülést ígérnek a régiónak, ám közben a helyiek és a környezetvédők az ivóvízbázisok biztonsága miatt aggódnak.
Ahhoz, hogy időrendbe tegyük és számba vegyük a történteket, 2024 júniusáig kell visszamennünk, ekkor tartott kihelyezett ülést a kormány Rimaszombatban, ahol Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter a régió fellendítésére szánt beruházások között felvetette egy vízerőmű megépítését az Ipoly folyó legfelső szakaszán.
A málnapataki projekt esetében az alsó – már meglévő – víztározóhoz tervezik a felső tározó létesítését, ahová a vizet felpumpálják, így biztosítva a hálózat stabilitását és a megújuló energia hatékony kihasználását. Ez a megoldás lehetővé teszi az elektromos energia rugalmas tárolását és a hirtelen megnövekvő energiaigény gyors kielégítését, miközben a környezeti terhelés viszonylag alacsony marad. Megépítéséhez viszont az államnak magántulajdonban lévő földeket kell felvásárolnia vagy kisajátítania és közvetlenül mintegy 1,6 km² terület kerülne elárasztásra 830 méteres tengerszint feletti magasságban, ahonnan aztán több mint 500 méteres eséssel termelne áramot a lezúduló víz.
Taraba idén februárban újabb részleteket közölt közösségi oldalán a málnapataki (Málinec) vízerőmű megvalósításáról, amely véleménye szerint „a legnagyobb ökológiai és gazdasági lehetőség” a régió számára.
A projekt a tervek szerint négyszer akkora kapacitással működne, mint a bősi vízlépcső, és két és félszer nagyobb teljesítményre lenne képes, mint a mohi atomerőmű. Taraba szerint a beruházás több milliárd eurós gazdasági lökést adhat Közép-Szlovákiának, új munkahelyeket és modern infrastruktúrát hozva a hegyek közé. – A legzöldebb energiatermelési mód, amivel rendelkezhetünk – jelentette ki a miniszter, osztrák példákat hozva fel, ahol hasonló létesítmények működnek természetvédelmi területek közelében.
A vízerőmű azonban már a bejelentés pillanatában vitákat szült. A projekt ekkor még csak a megvalósíthatósági tanulmány szakaszában volt, de máris petíciók és tiltakozások kísérték. Bár Taraba hangsúlyozta, hogy mindössze néhány családot és egy mezőgazdasági szövetkezetet kellene kártalanítani, a helyiek attól tartanak, hogy a tározó megváltoztatná a környék ökológiai egyensúlyát, és veszélyeztetné a térség ivóvízbázisát.
Négy hónappal később, júniusban, a környezetvédelmi miniszter egy pozsonyi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megegyezett a Polyána-hegyalja (Podpoľanie) régió több polgármesterével.
A környezetvédelmi minisztérium és 17 település memorandumot írt alá a málnapataki–látkapusztai erőmű támogatásáról.
A megállapodás értelmében az önkormányzatok évente 2,5 millió eurón osztozhatnak majd a vízerőmű működéséből származó bevételekből, emellett a kormány infrastrukturális fejlesztéseket – csatorna-, vízvezeték- és közvilágítás-fejlesztést – is ígért. A beruházás teljes költségét 1,8 milliárd euróra becsülik.
A támogatás azonban korántsem volt egységes. A projektet közvetlenül érintő négy község közül csak Málnapatak (Málinec) és Látkapuszta (Látky) írta alá az egyezséget, míg Szinóbánya (Cinobaňa) és Zólyommiklós (Detvianska Huta) elutasította, valamint Herencsvölgy (Hriňová) is kimaradt a támogatók közül, ahol a helyi önkormányzat egyhangúlag elutasította a projektet.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az ivóvízforrások biztonsága alapvető feltétel, ugyanakkor bírálta azokat a településeket, amelyek kimaradtak a megállapodásból. –Aki nem akar részesülni az előnyökből, az nem is fog. Nem fogunk senkire pénzt erőltetni – fogalmazott kissé arrogánsan.
A polgármesterek viszont a vízbiztonságra figyelmeztettek. Jozef Melicher, Szinóbánya vezetője szerint az ivóvízforrások megóvása minden másnál fontosabb, míg Stanislav Horník, Herencsvölgy polgármestere azt nehezményezte, hogy a helyieket csak a közösségi médiából tájékoztatták a projektről.
A júniusi aláírás után Taraba a projektet kormányzati prioritásként nevezte meg, és kijelentette: a következő lépés a megvalósítás előkészítése lesz. A legfontosabb feltétel az, hogy a vízerőmű semmilyen körülmények között ne veszélyeztesse az ivóvizet – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy minden a tervek szerint zajlik és a kormány hamarosan zöld utat adhat az építkezéshez.
Jelenleg a szeizmikus és geofizikai vizsgálatok zajlanak, amelyeket a Szlovák Műszaki Egyetem és a Comenius Egyetem végez. Az év végéig minden, a geológiai és szeizmikus paraméterek meghatározásához szükséges eredmény elkészül, amelyek döntő szerepet játszanak majd a felső tározó végleges műszaki kialakításában.
Eközben a projekt ellenzői sem adták fel. Nyár közepére több mint húszezer aláírás gyűlt össze a beruházás ellen, a tiltakozások egyre szervezettebbé váltak, a vita pedig fokozatosan politikai színezetet kapott. Civil csoportok és helyi szervezetek közös fellépést sürgettek, attól tartva, hogy a projekt hosszú távon átalakíthatja a térség vízrendszerét és mezőgazdasági területeit.
Az őszre a vízerőmű ügye túlnőtt a régió határain. Bő egy hónappal ezelőtt, október 10-én hat dél-közép-szlovákiai járás – a Rimaszombati, Losonci, Poltári, Nagykürtösi, Gyetvai és Zólyomi járás – önkormányzatai közös nyílt levelet küldtek a szlovák kormánynak. A dokumentumot négy regionális egyesület is támogatta, köztük a Nógrádi Városok és Falvak Társulása (ZMON), valamint a Gömör–Kishonti Városok és Falvak Szövetsége (ZMOGaM). A levél több mint 304 ezer lakost képvisel, és világossá teszi: a térségben a legnagyobb félelem nem a gazdasági kockázat, hanem az ivóvízellátás bizonytalansága.
A dokumentum szerint a települések harmada még mindig nincs rácsatlakoztatva a közüzemi ivóvízhálózatra, miközben a víztározó megépítése a meglévő vízbázisokat is veszélyeztetheti.
– A málnapataki, herencsvölgyi és klenóci víztározókhoz kapcsolódó vízellátó rendszerben mindmáig hiányzik a csoportos vízvezetékek teljes összekapcsolása. A vízrendszer nem képes önmagát kölcsönösen kiegészíteni vagy helyettesíteni – írták a levélben.
A szerzők felszólították a kormányt, hogy a vízellátó infrastruktúra korszerűsítését a beruházás megkezdése előtt hajtsa végre. Az aláírók – köztük a már említett herencsvölgyi polgármester, Stanislav Horník, valamint Dalibor Surkoš, Nagykürtös polgármestere, illetve Attila Agócs, Fülek polgármestere, a Nógrádi Városok és Falvak Társulásának elnöke, valamint Marian Habovčík, Sajólenke polgármestere és a Gömör-Kishonti Városok és Falvak Szövetségének elnöke – a klímaváltozás és a csökkenő talajvízkészletek kockázataira is figyelmeztettek.
Az ügyben érintett magánszemélyek és helyiek érdekeit védő Čechánky polgári társulás (amely a Látkapusztához tartozó, elárasztásra ítélt településrészről vette fel a nevét) a kezdetektől próbál részletesebb információkhoz jutni a projekt műszaki és környezeti vonatkozásairól. A vízerőmű előkészítésével kapcsolatos kutatások első eredményeiről szóló egyeztetést azonban a Vízügyi Építési Vállalat (VV - Vodohospodárska výstavba) váratlanul lemondta. A vállalat döntését azzal indokolta, hogy nincs jogi felhatalmazása olyan adatok átadására, amelyek más szolgáltató – például a Közép-szlovákiai Vízszolgáltató Társaság (Stredoslovenská vodárenská spoločnosť) – tulajdonában vagy kezelésében állnak. A vállalat titoktartási kötelezettségére is hivatkozott, hozzátéve, hogy a projekt nem bizalmas részei elérhetők a beruházás hivatalos oldalán.
A civil szervezet szerint viszont éppen a párbeszéd és az átláthatóság hiánya rontja a bizalmat egy ekkora beruházás körül. Úgy vélik, hogy egy több milliárd eurós, vízbázisokat is érintő projekt esetében kötelesség lenne a folyamatos és érdemi kommunikáció. A találkozó lemondása tehát tovább növelte a bizonytalanságot a térségben, ahol a projekt egyszerre élvez támogatást és vált ki erős ellenállást.
Megjelent a MAGYAR7 47. számában.
