Malina Hedvig igazsága – Beszélgetés Vrabec Máriával
Idén augusztusban volt húsz éve, hogy Malina Hedviget Nyitrán megtámadták. Az akkor 23 éves magyar egyetemi hallgatót azért bántalmazták fényes nappal, mert magyarul beszélt az utcán. Az elkövetőket soha nem állították bíróság elé, ehelyett a szlovák államapparátus az áldozat ellen fordult, és hamis tanúzással vádolta meg Hedviget.
Csak mert a hatalom akkori urai populista indíttatásból rosszkor, rossz helyen rosszul beszéltek, és a hazugságot vérciki lett volna beismerni... Könnyebb útnak látszott az egyszerű diáklány lejáratása. Csakhogy ez az egyszerű diáklány hihetetlen belső erőről tett tanúbizonyságot, és nem tört meg. Akkor sem, ha volt is olyan pillanat, amikor úgy érezte, könnyebb lenne rábólintani arra, amit erőnek erejével rá akarnak bizonyítani. Csak hát akkor mit mondott volna, mi történt? Hiszen mást nem mondhatott, csak az igazságot…. Ez az egész történet azt mutatja, mi minden megtörténhet egy egyénnel, ha a hatalom közbelép.
A hatalom gőgje
Azokban a napokban, amikor Hedviget megtámadták, még senki sem gondolta, hogy ekkora horderejű ügy lesz belőle, hiszen az elején rablótámadásról volt szó, és a blúzára felírt feliratról, akkor még nem lehetett tudni, mondta Vrabec Mária azon a beszélgetésen, amely a Pozsonyi Casino szervezésében valósult meg, s amelynek központi témája éppen Malina Hedvig ügye, a mai Szlovákia történetének egyik legsúlyosabb olyan incidense volt, amely az itt élő magyar közösséget érintette. Vrabec Mária akkoriban nyitrai regionális szerkesztőként került kapcsolatba az üggyel, amellyel azután sok-sok éven keresztül foglalkozott, s megpróbálta a cikkeiben az igazságot feltárni.
Mint mondta, akkor érezte, hogy ez fajsúlyosabb ügy lesz, amikor az egyetemen a rendőrségi kihallgatásról visszatérő Sándor Anna, aki a magyar tanszék akkori vezetője volt, teljesen összetörve mondta, hogy úgy kezelték őket, mintha ők lettek volna a hibásak, amiért a megvert diáklányt lefényképezték, és szóltak a sajtónak.
Hedviggel aztán délután beszéltem, addigra megérkezett a barátja – a jelenlegi férje és a szülei is, akkor még nagy stresszben volt, és végtelenül egyszerűen számolt be a történtekről, semmit nem színezett ki, nem volt benne gyűlölet, nem akart hős lenni, csak egy összetört diáklány volt”
– fogalmazott Vrabec Mária, aki Hedvig történetéről később egy könyvet is írt – magyar és szlovák nyelven.
A beszélgetés során szó volt az azóta eltelt húsz év történéseiről is, a hatósági fordulatról, amely során Hedviget hamis tanúzással vádolták meg. A nyitrai rendőrségre eleve hazug indokkal vitték be, miszerint szembesítik a támadójával. A támadó viszont sehol sem volt, ellenben órákig igyekeztek rávenni arra, hogy vallja be: hamisan tanúzott, mondta Vrabec Mária.
Malina Hedvig ügyét végül Roman Kvasnica karolta fel. Ő maga már többször is nyilatkozott arról, hogy erre miként került sor, s miért tartotta fontosnak, hogy szembe menjen a szlovák társadalom nagyobb felének a véleményével.
Kvasnica köztudottan arról ismert, hogy következetesen védi a kisembereket és a kisebbségeket az állami elnyomással szemben
(ő védte a rendőrségen bántalmazott szepsi romákat, s ő volt a védőügyvédje Daniel Tupý szüleinek vagy a meggyilkolt Ján Kuciak menyasszonya, Martina Kušnírová édesanyjának is). Kvasnica indoka Malina Hedvig ügyében is a jogállam védelme volt a „hatalom gőgjével” szemben. Ő vonta be az ügybe Jozef Hašto pszichiátert is.
Vrabec Mária azt is elmondta, az ügyet 13 évig tologatták Szlovákiában ide-oda, több mint 10 ezer oldalnyi akta született az ügyben.
A paradoxon ebben az ügyben az, hogy fél napig sem vizsgálták az ügy lényegét, a támadást. Azt vizsgálták, hogy Hedvig hamis tanúzást követett-e el, és miben hazudott. 13 év nem volt elegendő arra, hogy ezt bebizonyítsák”
– fűzte hozzá az újságíró. Elmondta azt is, hogy Hedvig akkor döntött a kiköltözés mellett, amikor később a hatóság pszichiátriára akarta őt bezáratni, azzal, hogy ott majd megvizsgálják az elmeállapotát.
Az ügyet végül ejtették. Miután Hedvig Magyarországra költözött és felvette a magyar állampolgárságot, a magyar ügyészség vette át az ügyet, amely 2018 októberében végleg leállította a büntetőeljárást. A Fico-kormány tisztviselői azóta is vehemensen tagadják a felelősségüket az eset kivizsgálása kapcsán és bocsánatot sem kértek soha a történtekért.
A Bezák-ügy
Malina Hedvig mellett Vrabec Mária egy másik ügy menetét is végigkövette: Bezák püspök leváltásának történetét. A nagyszombati érsek 2012 júliusában történt vatikáni elmozdításának hivatalos indoklását soha nem hozták teljesen és részletesen nyilvánosságra, ami a modern szlovák katolikus egyház történetének egyik legvitatottabb és legnagyobb felháborodást kiváltó ügyévé vált.
Formálisan egy apostoli vizitáció eredményeire és a Bezák ellen érkezett papi és hívői panaszok kivizsgálására hivatkoztak.
Bezák nyilatkozatai és az újságírói nyomozások alapján azonban sokkal inkább Sokol érsek zavaros és átláthatatlan pénzügyi tranzakciói ügyében indított vizsgálatai és feljelentése, illetve a nagyszombati egyházmegye papságának átvilágítása volt a püspök menesztésének az oka. A Nemzeti Emlékezet Intézetével együtt végzett kutatások szerint a papság egyharmada volt érintett a kommunista titkosszolgálattal való együttműködésben 1989 előtt.
Vrabec Máriának a leváltást követően néhány hónappal sikerült a püspökkel találkoznia, s az ötórás beszélgetés eredményeként készült egy interjú is, majd ebből a történetből is született egy könyv, amelyet Bezák saját kérésére Vrabec Mária írhatott meg. Megoldatlan történet ez is, amellyel tudni kell együttélni, mondta az újságíró.
Nagyon könnyű átlépni azt a határt, amikor az ember egy sérelemnek a rabja lesz, és a rögeszméjévé válik, s annyit keresi az igazságát, hogy közben elfelejt élni”
– mondta az újságíró, hozzátéve, ebben a két esetben, szerencsére ez nem következett be, Hedvignek a családja meg a gyermekei segítettek ebben, meg az, hogy elment innen, Robert Bezáknak meg lelki emberként sikerült ezt magában is feldolgoznia, meg a beteg szüleiről való gondoskodás is segített benne.
Nyomtatás előtt áll egy harmadik könyv is, amelyben Vrabec Mária egy olyan réteget szólaltat meg, amelynek tagjait a kommunista rendszer évtizedekig megbélyegezte, vagyonuktól megfosztotta és elnémította.
Az újságíró a Vasárnap hetilapban korábban megjelent népszerű riportjait gyűjtötte össze, alaposan kibővítve, amelyek régi arisztokrata családok még élő tagjainak, leszármazottjainak történeteit dolgozzák fel. A könyv biztosan értékes olvasmány lesz, egyrészt kortörténeti dokumentumként megmenti az utókor számára ezeknek a családoknak a személyes emlékeit, másrészt bemutatja, hogyan tudták méltósággal, belső tartással túlélni a 20. század legsötétebb történelmi viharait.
