2022. április 17., 13:02

Majdnem kitelepítve

Édesapámnak volt egy titokzatos, kulcsos faládikája, gyerekként minden nyitását csodálattal lestem. Ilyenkor apám valamilyen fontos iratot, levelet, számlákat, vagy egy családi kirándulás gondosan megválogatott fényképeit rakta be, vagy vette ki a ládikóból. Szinte ünnepnek számítottak gyerekkoromban azok a pillanatok, amikor én is titokban beleshettem a dobozba.  

Kitelepítés
Fotó: Fortepan

A faládikát aztán megörököltem, de apám halála után még sokáig nem volt bátorságom a felnyitásához!  Féltem a rám zúduló emlékektől! Hosszú évek eltelte után mertem csak hozzányúlni, hogy meglessem a tartalmát. A szüleim lepedőszerű érettségi bizonyítványai, diplomái, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumnak a '40-es évekből származó évkönyvei, igazolványok, munkahelyi igazolás, kitüntetések, ismeretlen zárakba való kulcsok, megannyi emlék mellett olyan dokumentumokat is találtam, amelyek alapján kiderült, nem sokon múlott, hogy én már nem Törökbálinton születtem. Ez volt ugyanis a kitelepítés során a szüleim számára kijelölt új lakóhely. 

Számos érsekújvári magyar család a világháború befejezése után sem lélegezhetett fel! Nem tudott apám sem felhőtlenül örülni a másfél éves nyugati fogságból való hazatérésének, édesanyám se a várost ért három szőnyegbombázás túlélésének. Csak egymásnak tudtak örülni, a házasságkötésüknek közvetlenül a nagy vihar után.

A második világháborúban a mai Szlovákia városai közül vasúti gócpontként Érsekújvár szenvedte el a legnagyobb háborús károkat. A várost 1944 és 1945 fordulóján az angol és amerikai légierő három hullámban csaknem teljesen szétbombázta. Négyezer lakos vesztette életét a hadműveletek során! A legtragikusabb a harmadik bombázás volt 1945. március 14-én, két héttel az oroszok bevonulása előtt, amikor az angol és amerikai repülők 700 bombát dobtak le a városra. Állítólag erre a harmadik bombázásra már csak azért volt szükség, hogy a kiképzett, de addig bevetés nélkül maradt fiatal pilótákat is kipróbálják éles helyzetben… 

A város civil lakossága a zsidók elhurcolása miatt is megfogyatkozott, 2 500 zsidó származású helyi lakost vittek el koncentrációs táborokba.

Csaknem az összes történelmi épület elpusztult, a lakóházak több mint fele megsérült, 546 teljesen elpusztult, 807 lakhatatlanná vált. Voltak olyan műemléképületek, például a főtéri érseki palota (amelyben II. Rákóczi Ferenc is hosszabb időt töltött), ami menthető, felújítható lett volna, de minek ebbe a városba magyar történelmi vonatkozású épület? Minek egyáltalán magyar ember ide? Ebből a megfontolásból Magyarországra 252 családot telepítettek ki a városból. Ebből 132 család birtokolta az újvári földek 45%-át. Helyükre 244 szlovák család (1500 személy) érkezett. A számok mögötti kétségbeesésről, fájdalomról szüleim nem szívesen beszéltek nekem, mintha szégyellték volna, hogy ilyesmi velük megtörténhetett!

Nem tudtam erről, a dobozból előkerült kétnyelvű igazolásról sem, ami szüleim joghelyzetét bizonyította a hontalanság éveiben: 

Igazolom, hogy Ön a Csehszlovákiából áttelepítésre kijelölt magyar nemzetiségű személyeknek a listáján szerepel, és ennek alapján magyar konzuli jogvédelemben részesül. Igazolom továbbá, hogy csehszlovák–magyar Vegyesbizottság 7. sz. véghatározata az Ön számára tényleges áttelepítése napjáig a következő jogi helyzetet biztosít: 

1. Az áttelepülő f. évi július hó 8-tól mentesül a katonai szolgálattal kapcsolatos minden kötelezettségtől.

2. Ettől az időponttól semmiféle adót, szolgáltatást és illetéket, illetve egyéb pénzügyi természetű közjogi kötelezettséget teljesíteni nem köteles. Az áttelepülő semmiféle módon nem vonható felelősségre azért, hogy fenti kötelezettségének eddig nem tett eleget, tehát eddigi adótartozásáért sem. (Micsoda nagyvonalúság, sic!)

3. A Csehszlovákiából Magyarországra kitelepítésre kijelölt személy ingó vagyona felett szabadon rendelkezik. (Itteni ingatlan elkobozva, a cserebere pedig lutri volt, általában a tirpákok jártak jobban.)

Felhívom a figyelmét arra, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményhez csatolt jegyzőkönyv 7. bekezdése értelmében kötelezte magát, hogy a vagyonelkobzó intézkedések végrehajtását felfüggeszti, az idézett jegyzőkönyv 8. bek. szerint létminimumot biztosító segélyt folyósít az állásukból elbocsájtott volt közalkalmazottaknak. A 9. bek. szerint pedig a csehszlovák állam kötelezte magát az 1945. október 25-iki határozata pontos végrehajtására, amely a magyarokat illetően a 108/45 Sb. elnöki dekrétum végrehajtását felfüggeszti. 

Felszólítom, hogy amennyiben személyét illetően bármilyen joghátrány érné, ezt maradéktalanul jelentse hivatalomnak, hogy a hatósági közegek egyezménysértő eljárását a csehszlovák külügyminisztériumnak, továbbá kormányomnak jogorvoslat céljából azonnal tudomására hozzam.

Aláírás olvashatatlan, magyar meghatalmazott az áttelepítendő magyarok érdekvédelme Csehszlovákiában, kelt: 1947. december 28. 

igazolás
Fotó:  A szerző családi archívuma

Ott porosodott mellette a dobozban édesapámnak a Magyarországról kapott távirata is abból az időből: gyere, a Ganz-MÁVAG-ban leszel portás. Apám focikapus lévén bosszús volt, mert azt hitte, hogy odaát is védeni fog, de a táviratfeladó, mint később kiderült, kapusból portássá degradálta őt, nagy kedve nem volt hozzá. A történetet hallásból ismertem. Az áttelepítésünk végül is elmaradt. A bátyám, aki 1947 szeptemberében született, megbetegedett, szüleim halasztást kaptak gyógyulásáig, addigra pedig elmúlt a kitelepítés veszélye. 

Velünk, az egész családdal az anyaország sokat kacérkodott! 1923-ban született szüleim voltak csehszlovák állampolgárok, aztán 1938–45 között visszacsatolták a várost és őket is Magyarországhoz, a kitelepítés ugyan a véletlennek köszönhetően elkerülte őket, de a hontalanság megbélyegezte mindkettőt. Édesapám az ezredforduló után kérvényezte a Magyar Igazolványt, meg is kapta, a magyar állampolgárság visszaszerzésének lehetőségével már nem tudott élni, az unióssal még igen… Jómagamnak két alkalommal is volt lehetősége Magyarországra áttelepedni, először a budapesti egyetemi éveim után, majd a közelmúltban egy kilenc évig tartó budapesti munkavállalást követően. Valahogy visszatartottak a gyökerek, a szülőföld, ez a tökmagos Érsekújvár…

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.