Magyarok Nagyasszonya búcsú a legősibb Mária-kegyhelyen
A Pozsony melletti Máriavölgy a mai Szlovákia egyik legrégibb és legjelentősebb Mária-kegyhelye, amelynek búcsújáró hagyománya évszázados múltra tekint vissza. Egykor majdnem olyan híres volt, mint az osztrák Mariazell vagy a lengyel Częstochowa. A Máriavölgy volt az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. Annak idején híres uralkodók is elzarándokoltak ide, hogy felkeressék a csodák völgyét.
Például Nagy Lajos király, aki 1377-ben zarándokolt el ide, hogy meghajoljon a mariatali csodatévő előtt. Akkoriban még csak néhány remete élt a völgyben. A néphagyomány szerint a 11-13. században a remeték egyike faragta körtefából a Szűz Mária-szobrot, s előtte imádkozott. A zavaros időkben a szobrot egy odvas fában rejtette el.
A legenda szerint egy hírhedt gonosztevő torzszülött gyereke gyógyult meg a völgy forrásának vizétől, ahol a bűnbánó apja a Szűzanya szobrát megtalálta. Ez az első csoda a hagyomány szerint a 13. század elején, II. Endre uralkodása (1205–1235) idején történt. Egy másik változat szerint egy pálos remete a csodás gyógyulások okát keresve bukkant rá a remete elődje által elrejtett szoborra a forrás tövében. A szobornak a forrás eredeténél kis kápolnát épített társaival, s ide jártak aztán a hívők a Szűzanya segítségét kérni. Akárhogy volt is, a hagyomány számtalan csodáról beszél, amelyek azt bizonyítják, hogy a nép buzgó hittel, a Szűzanya iránti végtelen bizalommal járt az erdőben lévő forráshoz.
Így lett a helyből zarándokhely. A templomot és a kolostort I. Lajos építtette a csodatévő Szűz Mária-szobor tiszteletére, amelyet az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozott. Megfordult itt egyebek mellett Mátyás király is, I. Lipót pedig itt ajánlotta fel 1687-ben, a török veszedelem után Magyarországot újra a Patrona Hungariae – Magyarország védőszentje oltalmába. 1711-ben a máriavölgyi kolostor Christian August esztergomi bíboros, érsek és a Magyar Királyság prímásának nyári rezidenciája lett, aki Máriatal adakozó jótevője lett. A legsúlyosabb csapást a helyre II. József dekrétuma jelentette, amellyel 1786-ban feloszlatták a pálosok rendjét, és 400 év után el kellett hagyniuk a völgyet.
A zarándokélet 1927-től lendült fel újra itt, amikor is a búcsújáró hely a Vigasztaló Testvérek Kongregációjának gondozásába került. Gróf Esterházy János is elzarándokolt ide 1939-ben 25 ezer magyar kíséretében. 1950-ben azonban a kommunisták betiltották a Vigasztaló Testvérek Kongregációjának működését, akik csak 1989 után térhettek vissza Máriavölgybe.
A Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt gótikus templomon és az egykori pálos kolostoron kívül a legrégibb építmények közé tartozik a barokk Szent Anna-kápolna (1691) és a további hat máriavölgyi kápolna (17-18. sz.). De figyelemre érdemes a csodaforrás fölé emelt, köralakú Szent kút-kápolna (1696) és az előtte álló – remetéket ábrázoló: szent Antalt és Szent Pált – két szobor, amelyek Georg Raphael Donner osztrák barokk szobrász alkotásai. Szlovákiában egyedülálló a máriavölgyi keresztút is az ötven életnagyságú szoborral.
A kegyhelyen rendszeresen tartanak ünnepi búcsúkat, ezek egyike az évente októberben tartott Magyar búcsú Szűz Mária, magyarok nagyasszonya főünnepe alkalmából, amelyet a pozsonyi és felvidéki zarándokok ezrei látogatnak. A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére rendezett zarándoklat 1996 óta, azaz immár 30 éve folyamatosan megvalósul.
Az ünnepi szabadtéri szentmisét a kegyhely szabadtéri oltáránál – a Lourdes-i barlangnál tartják, amelynek idén Mons. Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök volt a főcelebránsa. A szentmise fő gondolata Mária tiszteletére épült. „Szinte elképzelhetetlen, hogy egy jó katolikus hívő nem tisztelné és nem szeretné a Boldogságos Szűz Máriát, ő a mi üdvözítőnk, Jézus Krisztus édesanyja.
Jézusról pedig azt olvashatjuk Szent Pál apostol Timóteushoz írt első levelében, hogy ő a mi reménységünk. Így nyugodtan állíthatjuk azt, hogy Mária a mi reménységünk anyja” – mondta a megyéspüspök, hozzátéve, ezt a gondolatot domborítja ki a második Vatikáni zsinat is egyik okmányában. Mint mondta, földi életünk során sok veszélynek vagyunk kitéve, kételyek is gyötörnek bennünket, de Mária ma is itt van mellettünk, ő a pártfogónk és védelmezőnk. A szlovák nép Fájdalmas Anyaként tiszteli, a magyar nép Nagyasszonyának, a horvát nép pedig Királynőjének vallja őt, tette hozzá.
„Ma is a különféle válságok életét éljük, azok jelen vannak az életünk számtalan területén. Beszélünk lelki, családi, önazonossági, szociális, környezeti, gazdasági nehézségekről. Mindezekre furcsa módon válaszol a mai modern világ. Olyan eszmék is megszületnek, amelyek gyakran zűrzavart, békétlenséget, bizonytalanságot teremtenek az emberi szívekben. Sok bennük a kifinomult mesterkedés, amelyet nem tudunk azonnal észrevenni” – mondta a megyéspüspök, hozzátéve, ezért fontos Mária példájára figyelnünk, és a helyes utat megtalálnunk az életünkben, a téveszméket pedig elvetnünk. „Legyünk mi, keresztények az igazi és az önzetlen szeretet hirdetői, akik valami szépet nyújtanak e világnak” – zárta az atya a szentbeszédet.
A megyéspüspök azt is elmondta a búcsú résztvevőnek, hogy neki is felvidéki gyökerei vannak. Valamikor nagyon régen, még a 19. század kezdetén innen kerültek el az ősei, sajnos azonban azóta elveszítették ezzel a tájjal a kapcsolatot. „Valamiképpen tehát ez a vidék is őshazám nekem édesanyám vonalán, és jó szívvel gondolok erre földre, Felvidékre, Szlovákiára, és örülök, hogy itt lehetek újra köztetek immár harmadik alkalommal.
Még plébánosként jártam Rozsnyón, aztán püspökként Pozsonyban is, most pedig itt, köztetek lehettem” – mondta, hozzátéve, nem könnyű mindig jó kereszténynek maradni, s csak a jó Isten a tudója mi vár ránk a jövőben, ezért fontos a közös ima, az ilyen találkozók, hogy megerősödjünk hitünkben, s a keresztény tanítás gyökeret verhessen az emberi szívekben.
A szentmise előtt a máriavölgyi bazilika környékén szentgyónási lehetőség is volt. A kegyhely szabadtéri oltára előtt, a Lourdes-i barlangnál pedig lelki program. A szentmise végén került sor a kegytárgyak megáldására. A szentmise után, a koradélutáni órákban lehetett csoportonként elvégezni a keresztúti ájtatosságot a búcsújáróhely Kálváriáján.
