Magyar Öregcserkészek Találkozója
A Magyar Öregcserkészek Találkozóját idén a Székesfehérvárhoz közeli Bodajk község nemrégiben felújított Szent Imre Zarándokházában tartották. Augusztus végén négy napra itt gyűltek össze az erdélyi, a délvidéki, a felvidéki, az anyaországi és a szórványból ide érkező szépkorú cserkészek.
Az öregcserkész-találkozók hagyománya 1992-re nyúlik vissza, amikor a Szentendre melletti Leányfalun megrendezték a nemes eszme idősebb képviselőinek a baráti összejövetelét. Azóta harminchárom év telt el és a szervezőknek egy-két évente sikerül egybeterelni azokat a tagtársakat, akik szívügyüknek tekintik a magyar cserkészet gazdag múltjára való visszatekintést.
Többüknek még élénken él emlékezetében a háború előtti cserkészet szívet-lelket melengető élménye. Közéjük tartozik a 93 éves Tarnai Sándor, vagy a hasonló korú Ferencz Mária (Mana), akik szellemi frissességükkel nyújtanak támaszt mindnyájunknak az időskor nehézségeinek leküzdéséhez. Másokat viszont a kilencvenes évek szabadabb légköre csábított a cserkészet berkeibe. Ide tartozik Horváth-Militicsi Szabolcs, a szabadkai cserkészet kiemelkedő vezetője, aki a 15 éves kislányát, Kingát is magával hozta a rendezvényre. Kinga mindenki kedvencévé vált, benne látjuk a garanciát a vajdasági magyar cserkészet folytatására, hogy a nagy múltú mozgalom itt sem vész a múlt ködébe.
A találkozó programja gazdagságában ezúttal sem maradt el az előző rendezvényekétől. Különösen kiemelkedett az egyik fő szervező, Ugróczky Gábor tanártársait megszégyenítő előadása az Árpád-házi királyokról, vagy Bögner Miklósnak, a pécsi püspökség egyházjogászának a beszámolója Mindszenty József bíboros (1892–1975) sorsáról.
A jogász megalapozott szakmai érvekkel támasztotta alá a bíboros törvényellenes elítélését, amely Rákosi és Kádár kommunista rendszerének minden világi és vallási jogot nélkülöző bíráskodását tükrözték egy elveihez hűséges vallási vezetővel szemben. Mindszenty sorsa minden magyar ember kitartásának példaképül szolgál.
További előadások hangzottak el a Hunyadiakról (Polczer István) és Fekete Istvánról (Skáfár László), de a magyarországi előadók mellett szót kaptak a külhoniak is. Horváth-Militicsi Szabolcs a tőle megszokott rutinnal számolt be a délvidéki cserkészet gazdag tevékenységéről és a dalmát tengerpart magyar vonatkozású emlékhelyeiről. Fedor Alíz, venezuelai cserkészvezető pedig az 1848-as szabadságharc európai, ausztráliai és amerikai visszhangjáról tartott lebilincselő beszámolót.
Megemlékeztünk Karle Sándorról (1885–1945), a komáromi cserkészet elindítójáról, a híres vági tutajtúra egyik fő szervezőjéről, Hornyák Odilóról (1888–1953), a pozsonyi főreáliskolai cserkészcsapat megalapítójáról, Horváth Zoltánról (1866–1939) és Szigeti-Benedek Gyuláról (1870–1945), a rimaszombati cserkészet megteremtőiről, Scherer Lajosról (1874–1957), a losonci cserkészet előmozdítójáról és a Mi Lapunk főszerkesztőjéről, Bíró Luciánról (1898–1990), a komáromi cserkészet nagy előmozdítójáról, a Tábortűz cserkészlap főmunkatársáról, Mrenna Józsefről (1880–1956), az érsekújvári cserkészet motorjáról és a szlovenszkói Magyar Alosztály főparancsnokáról, Beszédes Lajosról (1898–1984), a felvidéki erdei iskola megteremtőjéről, valamint Mátrai-Makovits Jenő festőművészről (1896–1967), a rimaszombati iparos cserkészcsapat legendás parancsnokáról. A felvidéki újkori cserkészet létrehozói közül kiemeltük Hodossy Gyulát (1960), a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség megalapítóját és első elnökét, valamint Kálmán Lászlót (1924–2024) a százéves korában elhunyt rimaszombati cserkészvezetőt.
A Magyar Öregcserkészek Találkozójának résztvevői meglátogatták Bodajk szépen felújított templomát, majd a közeli Székesfehérvár történelmi látnivalóit keresték fel. Lélekmelengető élményt nyújtott a polgármester, Cser-Palkovics András fogadása. Végigvezetett bennünket a történelmi városházán, megtekinthettük a csodás falfestményeket, II. Andrást az 1222-ben itt kibocsájtott Aranybullával, vagy az Aba-Novák Vilmos által megfestett 1938-as ünnepi országgyűlést, amelyen a többi között törvénybe iktatták Szent István nemzeti ünnepeként augusztus 20-ikát, előtérben az ünnepség fő létrehozóival, Csitáry G. Emil akkori polgármesterrel, Hóman Bálint miniszterrel, Darányi Kálmán miniszterelnökkel vagy Horthy Miklós kormányzóval.
Felejthetetlen élményt nyújtott a romkert megtekintése az Árpád-házi királyok temetkezési helyével. A városban 34 magyar királyt koronáztak meg és 15 királyt temettek el.
A Géza nagyfejedelem által 972-ben alapított város különleges történelmi varázsa mélyen emlékezetünkbe vésődött, de felejthetetlenné vált a találkozó esti tábortüzeinek hangulata is, amit elsősorban az Argentínából hazatért Szeley Lászlónak köszönhettünk. Külön hálával tartozunk a két fő szervezőnek, Bánki Sándornak és Ugróczky Gábornak. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Csémi Szilárd, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség szervezeti alelnöke is feleségével, Ildikóval.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/38. számában.
