Magánügyünk-e a magyarságunk?
A XXXIX. Városi Kulturális Napok rendezvénysorozata keretében került sor a Csemadok Ligetfalui Alapszervezetének szervezésében a Horváth Júlia Borbála szerkesztésében megjelent Merre folyik a patak? című kötet bemutatására a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében. A kötet szerkesztőjével Dunajszky Géza író, tanár beszélgetett.
„Horváth Júlia Borbála író, kulturális antropológus szépirodalmi műveiben, cikkeiben és tudományos kutatásaiban is leginkább sorsok, női életutak, hétköznapi figurák nem hétköznapi történeteivel foglalkozik” – mutatta be a könyv szerkesztőjét Zsidek Veronika, a ligetfalui alapszervezet elnök asszonya. Horváth Júlia Borbála író 2019 óta a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának vezetője, kulturális antropológus kutatóként kidolgozta a köztes vagy intermentalitás fogalomrendszerét. 2008-ban jelent meg első monográfiája, 2014-ben pedig első szépirodalmi kötete.
A szóban forgó kötet A Kárpát-medence felfedezése sorozat első része, a Do you speak Magyar? projekt eredménye, szociográfia, amely abban segít bennünket – amint az a kötet mottója is jelzi –, hogy tudjuk, hány az óra, hogyan is állunk… A Várhosszúréten zajlott tábor kutatásainak eredményeit tárja elénk, amelyet a kötet szerkesztőjének szavai szerint előadások és találkozók előztek meg, és a szakmai előkészületek révén megkíséreltek klasszikus szociográfiai témákat a huszonegyedik századi nézőponttal körüljárni.
– olvasható a kötet bevezetőjében.
A tábor résztvevői nagyrészt a Magyar Írószövetség és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagjai voltak, ismert és pályakezdő alkotók, akik addig hol tudatosan, hol ösztönszerűen kevertek műveikbe szociografikus elemeket. A kötet első felében ismert szerzők szociográfiai írásai és esszéi, a másodikban a várhosszúréti táborban végzett kutatások eredményeként létrejött írások olvashatók.
– olvasható a szociográfiai kötet bevezetőjében.
A pozsonyi beszélgetésen sok érdekes kérdés felvetésre került a projekt gondolatának megszületésével és a kutatással, illetve annak eredményeivel kapcsolatosan is. Horváth Júlia Borbála a beszélgetés során elmondta, a projekt gondolata még 2017-es pozsonyi ittléte idején ötlött fel benne, amikor is egy V4-es projekt keretében három hónapig a szlovák fővárosban tartózkodott. Itt-tartózkodása alatt megtapasztaltatta, hogy a történelem, a múlt lépten-nyomon itt van velünk, s felmerült benne a kérdés, hogy lehet, hogy nem tudunk egymással szót érteni.
A beszélgetés során az a kérdés is felvetődött mennyire nyíltak meg az emberek a peremvidéken magyarságuk felvállalásának kérdéseben az elszakadás után.
– fogalmazott a kérdés kapcsán a kötet szerkesztője, hozzátéve, a beszélgetéseik során sokszor elhangzott az is: „most én ezt elmondom, de ne tessék leírni”, amit tiszteletben is tartottak. „De az is adat, ha valaki azt mondja, hogy ne tessék leírni, amin aztán el kell gondolkodni, hogy miért van ez még mindig így, illetve, hogy hova mutatnak ezek a dolgok” – fűzte hozzá.
A beszélgetés során az is szóba került, hogy a Kárpát-medence felfedezése sorozatot azóta már folytatták további elcsatolt területeken is, a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, az Őrvidéken és Muravidéken is. Ennek kapcsán Horváth Júlia Borbála elmondta, hogy az egyes elcsatolt területeken különböző volt az emberek viszonyulása a magyarság kérdéséhez, néhol természetes volt annak felvállalása, másutt viszont már nem annyira.
– mondta, hozzátéve, különbségek azonban országon belül is vannak, teljesen más például Nyugat-Felvidék, mint Kelet-Felvidék.
A Magyar Írószövetség Szociográfia Szakosztályának Do you speak Magyar? című kezdeményezése egyfajta „csepp a tengerben” jelenségként mutatja fel az anyaországtól erőszakkal elszakított nemzetrészek veszélyeztetettségét, s a tanulságos következtetések a felvidéki magyarság jövőjének szempontjából is életfontosságúak. A felvetett gondok közül a leginkább figyelemre méltók, amelyek felteszik a kérdést: voltaképpen merre, milyen irányba folyik ma ama bizonyos patak, olvasható a kötetben.
– fogalmazott Horváth Júlia Borbála. Ennek kapcsán megjegyezte azonban azt is, hogy a muravidéki tapasztalatok a kétnyelvű oktatással egy kicsit megváltoztatták a véleményét ebben a kérdésben.
– fűzte hozzá. A tanulságok az mutatják, hogy kiemelten fontos a gyerekek identitástudatának megerősítése. „Magyarságuk megőrzéséhez megoldás lehet a személyes, szakmai mentorprogramok megsokszorozása, a magyar nyelvtanítás, az irodalom- és a történelemtanítás” – olvasható a kötet tanulságainak sorában.
– mondta a kötet szerkesztője, hozzátéve, ezekben a dolgokban akkor lehet előrelépni, ha Magyarország még erősebb lesz.
Számomra nagyon meglepő, egyben örömteli a kötet ama külön is hangsúlyozott következtetése, hogy a felvidéki magyarság jövőbeni sorsa kiemelt mértékben függ a magyar nőktől. Magam ezt természetes és logikus következtetésnek tartom, csak a Felvidéken azt tapasztalni, hogy ezt mások nem tartják ilyen logikusnak, igazság szerint nem is nagyon szoktak erről beszélni. Pedig elsősorban a nők azok, akik döntenek a gyermekük neveléséről, arról, hogy milyen iskolába írassák a gyereket, ők tanulnak velük, tartják a kapcsolatot a pedagógusokkal.
– olvasható a kötet összegzésében.
„Illyés Gyula ötágú sípnak nevezte a magyar irodalmat, azzal Magyarországot is elszakított területeivel együtt, így a XXI. század közepe felé tartva megpróbálunk mi, írók is belefújni a sípba” – olvasható a kötet bevezetőjében, s ehhez a kezdeményezéshez csak gratulálni lehet. Minél hangosabban szól ugyanis az a síp, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mások is meghallják…
