Akkor vagyunk jól, ha a természet jól van
Mácsadi Anna, a Banya Műhely Banyája az Alsó-Garam mentén nevelkedett, gimnáziumi tanulmányait Párkányban végezte, majd a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány Szakán végzett kommunikátorként. Jelenleg egy Nógrád vármegyei faluban él, ahol újságírói munkája mellett szenvedélyesen foglalkozik a gyógynövények és a natúrkozmetikumok varázslatos és gyógyító világával. Anna a Banya Műhelyben készíti gyógynövényes termékeit.
Mióta foglalkozol gyógynövényekkel?
2013-ban lehetőségem volt részt venni egy budapesti természetgyógyászati képzésen, ahol fitoterápiát tanultam. Attól kezdve szinte magától értetődően kúszott be az életembe a többi között például az aromaterápia és a köpölyözés. Még nem vagyok klinikai aromaterapeuta, de jelenleg is képezem magam.
Gyermekkorodban volt olyan meghatározó élményed, amihez a gyógynövények kapcsolódnak?
Amikor Garamkövesden a nagymamám kertjében a nővéremmel verekedtem, belefordultunk a csóványba (csalán – a szerk. megj.). Nem mondom, hogy akkor szerettem meg a gyógynövényeket, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mama ecettel enyhítette a csípést.
A népi megfigyelések mellett a tudományos magyarázatokat is figyelemmel kíséred. Mindez a fitoterápiás képzésnek is köszönhető?
A fitoterápiás képzés nem volt elégséges számomra, néhány információt elavultnak tartottam, ezért különböző tanulmányok után kezdtem kutatni. Így tettem szert a témában közölt legfrissebb kutatási eredményekre. A mai napig igyekszem naprakész lenni. Úgy gondolom, hogy az intuícióhoz is szükséges a tudás. Annak idején a boszorkányoknak is megvolt a szakmai tudásuk, amellett az intuíciójukra is hagyatkoztak; talán éppen emiatt tartották őket olyan félelmeteseknek. A fitoterápia és a hagyományos orvoslás kéz a kézben jár, ezért is szeretem komplementer medicinának nevezni, hiszen kiegészíti a nyugati orvoslást.
A gyógynövényekkel való foglalkozástól hogyan jutottál el a natúr kozmetikumok készítéséig?
Ahogy a gyógynövényeket tanulmányozva egyre mélyebbre ástam magam a témában, adta magát, hogy kozmetikumokkal is próbálkozzam. Kezdetben körömvirág- és cickafarkkenőcsöt készítettem, majd a fenntarthatóság jegyében más alapanyagokat is kipróbáltam. Az első állapotjavító kenőcsök elkészítése után jutottam el a szépítészeti kenőcsök előállításáig. Folyamatosan gyarapítottam a tudásomat, a kíváncsiságomnak köszönhetően pedig egyre több egészségi problémára kezdtem keresni a megoldásokat. Megismerkedtem a növényi olajokkal is, így kezdtem „kotyvasztani”. Ez idő tájt ismerkedtem meg egy nagyon kedves barátnőmmel, egy gyógyszertári asszisztenssel, aki számos praktikát osztott meg velem, továbbá javasolta, hogy szerezzek be egy precíziós mérleget. Egyre komplexebb termékeket kevertem; ehhez sokat hozzáadtak az aromaterápiás képzésen tanultak is. Lassan eljutottam oda, hogy el tudom készíteni a teljes kozmetikai palettámat, nemcsak a sajátomat, hanem a családi és a baráti körömnek is. Tettem ezt részben környezetvédelmi okokra hivatkozva is, ugyanis nem szerettem volna ilyen téren környezeti terhelést jelenteni és műanyag tubusokkal körbevenni magam.
Mi motivál leginkább?
A fenntarthatóság számomra nagyon fontos. Többé már nem szeretnék környezetre káros szereket használni. Persze, vita tárgyát képezheti, hogy jelenleg mennyire fenntartható az aromaterápia. Egy időben az illóolaj nem volt bárki számára elérhető, csak aromaterapeutáknál lehetett hozzájutni. Mostanra azonban elárasztották a piacot a megkérdőjelezhető minőségű termékek, ráadásul eljutottunk oda, hogy túlhasználjuk azokat a gyógynövényeket, amelyekből illóolaj nyerhető ki. Egyre több a veszélyeztetett növény, sőt olyanok is vannak, amelyekből már nem is lehet illóolajat kinyerni. Az emberiség valahogy ezen a téren sem tud megmaradni az arany középútnál.
Miért fontos számodra az emberek edukálása?
Talán az igazságérzetem miatt... Amióta az internet által megnyílt előttünk a világ, rengeteg hülyeség terjed, nagyon nehéz eligazodni a számtalan információ között. Meg kell őket szűrni. Mivel a legtöbben nem ismerik a különböző alapanyagokat és nem értik az illóolajak működését, könnyű őket átverni. Emellett sokan a külső dolgoktól várják a megváltást, elkerülve a valós belső, önismereti munkát. Nem tudunk úgy élni, hogy ne jelentsünk környezeti terhelést, ezért törekszem arra, hogy harmóniában éljek a természettel.
A szagos mügéért valahol rengeteg pénzt adnak, s gondolnánk, hogy külföldön úgy tekintenek a kövér porcsinra, mint mi a libamájpástétomra? Nagyon jó lenne, ha megbecsülnénk és óvnánk ezt a rengeteg kincset, ami a környezetünkben még fellelhető.
Miként lehet hozzájutni a megfelelő tudáshoz?
Sajnos az interneten található forrásokra nem lehet teljes mértékben hagyatkozni. Nem egyszerű eligazodni a remek fotókkal és videókkal operáló gyógyfüves influenszerek és insta-marketingesek posztjai között, akik sokszor hazugságokat és félinformációkat osztanak meg. Minél jobban próbáljuk meg megszűrni az információkat, s mindig járjunk utána az ellenvéleményeknek is!
Egy helyen úgy fogalmaztál, hogy megpróbálod megmutatni azt a kutat, amiből merítesz. Mi ad erőt ehhez a missziódhoz?
Néha magam sem értem, miért akarok az embereknek segíteni. Talán a Föld és a környezet miatt, hogy „parazitaként” minél kisebb terhelést jelentsünk számára. Azt szeretném, ha tudatosítanánk: akkor vagyunk jól, ha a természet jól van.
Engem is az tölt fel, ha kapcsolódom vele, ezáltal pedig egy teljesen más lelki állapotba lehet kerülni. A környezetpszichológia ezt a témát kutatja. Az emberi kapcsolatokból is a csendes kapcsolódást hiányolom. Hiszem, hogy ha a csendben kapcsolódást meg tudjuk élni a természetben, akkor egymás között is menni fog, így kevesebbet ártunk, s boldogabbak leszünk.
Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.
