Lukács Pál közéleti és irodalmi díjak átadása Kamocsán
A Lukács Pál irodalmi és kulturális délutánt Vörös Péter író, költő, kritikus álmodta meg 1993-ban, hogy évről évre megemlékezhessenek azokról a kamocsai gyökerekkel és kötődésekkel rendelkező személyiségekről, akik az irodalom, oktatás és közművelődés terén kiemelkedőt alkottak.
Az idén már a 29. délutánt szervezte a helyi Csemadok elnöke, Kamocsai Gál László, aki több kiadványban feldolgozta a falu történelmi, néprajzi és helytörténeti eseményeit, emellett nótaénekes és fáradhatatlan szervező. A kamocsai református templomban tartott ünnepség után beszélgettünk.
Miért kapta az irodalmi és kulturális délután és díj Lukács Pál nevét?
A kamocsai Andersenként emlegetett Lukács Pál falunk szülöttje, kiváló költő, házitanító és nevelő. Önmagát többször a kicsinyek papjaként emlegette. Saját családja nem lévén, ötven évig tanított Kárpát-medence-szerte.
Vallotta, a diák partnere és nem alárendeltje a pedagógusnak, nem csoda, hogy versengtek szolgálatáért a nemesi családok.
Méltó volt arra, hogy ne csak az irodalmi délután viselje a nevét, de díjat is nevezzenek el róla, amelyet a Csemadok helyi szervezete alapított 2017-ben.
Halálának 80. évfordulóján megemlékeztek Boross Kálmán lelkészről is.
Nt. Boross Kálmán egyházmegyei bíró 43 éven át volt pásztora a kamocsai gyülekezetnek. Méltán nevezhetjük a község első helytörténészének, Lukács Pál életművének felkutatása is a nevéhez fűződik. Reá is emlékezve koszorúztuk meg a kamocsai gyülekezetben tevékenykedő lelkészek emléktábláját.
Egy családban két irodalmár: Gál Sándor és öccse, Gál Soóky László kapták a Lukács Pál irodalmi és köz-életi díjat in memoriam.
Mindkét alkotó rendelkezik kamocsai gyökerekkel. Gál Sándor 1937-ben Búcson született. A Szabad Földműves munkatársa, az Új Szó riportere, később a kassai Thália Színház dramaturgja, a Hét kassai tudósítója és 1995-ig a Keleti Napló főszerkesztője volt. Mindeközben az irodalom terén is jelentőset alkotott. 1964-ben látványos sikert aratott Arc nélküli szobrok kötetével. Pályájának egyik mérföldköve volt a Folyó című kötete is, amely 1978-ban jelent meg. Írásainak meghatározó témái a nemzetiségi lét és a vele kapcsolatos élet- és sorskérdések. 1991-ben a legnehezebb időszakban választották meg a Csemadok alelnökévé.
Életének mottója: Addig élek, amíg írok, és addig írok, amíg élek. Gazdag életművét számtalan díjjal jutalmazták. Az idén búcsúztunk el tőle.
Gál Soóky László szintén Búcson született 1952-ben. Rendkívül sokoldalú alkotó, népművelő, újságíró volt. Költőként indult, de új és új vizekre evezett. Erősen kötődött a színházhoz. Folyamatosan bizonyítani akarta, hogy a dráma, mint műfaj, a Felvidéken sem halott. A nagy (cseh)szlovák magyar csönd, Egy disznótor pontos leírása, a Nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti már az ifjabb nemzedéknek is ismerősek lehetnek. Darabjainak fő sikere, hogy őszintén, ironikusan, sőt önironikusan vall életéről és a korról, amelyben élt. Sajnos korán, 68. születésnapja előtt eltávozott közülünk.
A díjat a két alkotó gyermekei vették át.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/36. számában.
