Müller Péter, a szakosztály vezetője kifejtette, hogy Léván egykor négy egylet, a Lévai Casinó, a Lévai Katolikus Kör, a Lévai Keresztény Munkásegylet és a Lévai Iparos Olvasókör rendelkezett saját székházzal; közülük ma már csupán egy áll, a Lévai Iparos Olvasóköré, ami nem más, mint a mai Reviczky Ház, amelyben 2000-től a Reviczky Társulás fejti ki kultúrtevékenységét.
Az 1872-es ipartörvény rendelkezései országos és helyi szinten is megszüntették a gazdag múlttal rendelkező céheket, azok hagyományait. A céhek helyett a lévai iparosoknak is ipartársulatokba kellett szerveződniük, akik tanoncaik számára csakhamar megalakították a keresztény szellemű Lévai Katolikus Legényegyletet, melyben a céhek nevelő hatása alól kikerült tanoncok szabadidejének tartalmas eltöltését és további nevelését igyekezték biztosítani. Idővel az ipartestületeken kívül a felnőtt lévai iparosok a Lévai Iparos Olvasókörbe tömörültek”
– fogalmazta meg Müller Péter, majd így folytatta: „A kör megalapításának eszméjét Pigler István, a csizmadia-ipartársulat elnöke és Jaross Ferenc lévai tanító, kultúrmunkás, közéleti szereplő vetették fel. Utóbbi dolgozta ki a kör első alapszabályát.”
Mint beszámolója részletezte, 1889 őszén 112 lelkes taggal alakult meg a Lévai Iparos Olvasókör:
Rendezvényeiket kezdetben az Oroszlán nveű városi vendéglőben tartották, majd 1891-től a lévai Boleman-házban béreltek helyiségeket. A kör első elnöke Rácz János, alelnöke Firtusz Mihály és igazgatója Fogler Lajos voltak. 1891-ben szakmába vágó könyvekkel és a szépirodalom remekeivel megalapították saját könyvtárukat, ahova 16 napi- és hetilapot is rendeltek.”
Az előadó rámutatott, hogy a kör töretlen fejlődését az első világháború, majd az 1919-es csehszlovák impériumváltás törte meg:
1919. július 16-án felsőbb parancsra a kör Boleman-házbeli összes helyiségét a cseh katonaságnak kellett átadni. A kör tagjai a berendezés és a könyvtár megőrzését otthonaikban vállalták. A nehéz helyzetre való tekintettel 1920 decemberéig szünetelt a kör tevékenysége, majd a Lévai Katolikus Kör két helyiségét adta bérbe a Lévai Iparos Olvasókörnek. A nagy múltú Lévai Iparos Kör a megpróbáltatások ellenére elég erősnek érezte magát, hogy újra saját otthona legyen. Az 1925. június 25-i rendkívüli közgyűlés elhatározta a kör egy saját székházának megvételét, az akkori Honvéd utca 28-as szám alatt. A székház felavatásának ünnepsége az 1929. szeptember 8-i díszközgyűlés keretében zajlott le.”
Amint az Müller Péter összefoglalójából kiderül, a kör további fejlődését a második világháború és az azt követő események törték derékba; 1944 decembere után három hónapig állt a front Léván: a várost teljesen kiüríttette a szovjet katonaság, a lévaiakat Ipolyság környékére evakuálták.
A Lévai Iparos Olvasókör székházának és berendezésének javítására már nem kerülhetett sor, mert a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadott 51/1945. számú, az egyesületek létrehozását és feloszlatását szabályozó rendelete a Magyarországtól Csehszlovákiához csatolt területen valamennyi magyar egyletet feloszlatta. A kör a mai napig nem újította fel tevékenységét”
– tette hozzá Müller Péter.
