Létezik egy csodaország – Gyurcsi Pomichal Mária öröksége
Vannak emberek, akiknek a neve összeforr egy közösséggel. Nem azért, mert erre törekednek, hanem mert hosszú éveken át jelen vannak minden fontos pillanatban. Gyurcsi Pomichal Mária a Csemadok Rétei Alapszervezetének elnöke, önkormányzati képviselő és a Pozsonyi Bábszínház szervező titkára és menedzsere. A legtöbben mégis úgy ismerik, mint a Rétei Vidám Színpad rendezőjét, aki tizennégy éve irányítja a színjátszó csoportot.
A színház és a színpad szeretete Gyurcsi Pomichal Mária gyermekkorában gyökerezik. Édesapja, Pomichal Lajos, a rétei Csemadok vezetőségi tagja, a helyi amatőr színjátszás elindítója volt, így Marika számára a próbák és előadások a mindennapok természetes részei voltak.
– idézi fel első élményeit a rendező.
A ’80-as évek közepétől teljesült a vágya, és egyre többször állt színpadon a helyi rendezvényeken. Miután édesapja citerazenekart alapított Rétén, Marika lett az énekes. Néhány esztendővel később pedig, amikor édesapja több évtizedes színjátszás után végleg a muzsika felé fordult, a Molnár László rendezte Kaviár és lencse című darabban kapott kisebb szerepet. Az előadással eljutottak a Jókai Napokra, ahol akkoriban még együtt tartották a színjátszó csoportok és az országos vers- és prózamondók versenyét.
A következő lépcsőfok az volt, amikor a Csemadok Országos Tanácsa rendezői tanfolyamot indított, amit Füleken teljesített, majd bekapcsolódott nyári színjátszótáborokba, többek között Zsámbékon és Karván. Ott találkozott Sereglei András drámatanár-rendezővel, aki az ötletet adta a drámapedagógiai képzés elvégzéséhez. Végül 2001-ben Budapesten, Kaposi László tanítványaként, drámapedagógus minősítést szerzett.
Ezt követően a Szenci Gimnáziumban vezetett diákszínjátszó csoport, és olyan darabokat rendezett, mint az Adrian Mole titkos naplója – ezzel nívódíjat nyertek a Jókai Napokon –, vagy a Toldi, A helység kalapácsa és 2010-től pedig a Szenci Magyar Tannyelvű Alapiskolában rendezte a Lúdas Matyit, illetve az Óz, a nagy varázslót, amelyet a Dunamenti Tavaszon a szakmai zsűri díjakkal jutalmazott. A Szenczi Molnár Albert Közös Igazgatású Középiskolában többek között a Ha te tudnád, hat etűd című lírai színpad rendezésével, amelynek dramatizálásában Bárdos Ágnes előadóművész segített neki, s a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó versenyen a kategória legjobbja lett. Szenchez ma is erősen kötődik, hiszen a Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolában tanít drámapedagógiát, közben dolgozik a Pozsonyi Bábszínházban, és vezeti a jövőre tizenöt éves fennállását ünneplő Rétei Révisz Vidám Színpadot.
Miután a helyi Csemadok vezetősége meghirdette a színjátszó csoport indulását, szép számmal érkeztek érdeklődők, és olyanok is jelentkeztek, akik még Marika édesapjának vezetése alatt álltak színpadra. A csoport először esztrádműsort mutatott be, mintegy két órában. Ezt követően Carlo Goldoni: A hazug című darabját állították színpadra, amellyel Szepsiből az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválról díjakat hoztak el. A csoport egyik legsikeresebb előadása a Falunap című darab lett, amit a színjátszó csoport egyik tagja, Bulavčiak Teodor írt. Az előadással számos helyre eljutott a Révisz, a néhai Huszár László ajánlására még a Muravidéken található Felsőlakoson és Pártosfalván is bemutatták.
Család ellen nincs orvosság, ez volt a rétei színjátszók következő darabja. Azonban az élet által írt forgatókönyv olyan fordulatot vett, amire senki sem számított. 2017-ben mellrákot diagnosztizáltak Marikánál, ami annak ellenére, hogy megnehezítette a próbafolyamatot, még jobban összekovácsolta a társaságot.
magyarázza a nem mindennapi körülményeket.
A Covid-járvány újabb különleges helyzetet teremtett, aminek végén a Mindig kell egy barát című esztrádműsort állították színpadra, majd a Rejtő Jenő est következett, amelynek dramatizálásában szintén Bárdos Ágnes segített neki, Nagyfödémesről pedig a Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválról több díjat hoztak el. Az egyes darabokat úgy próbálják, hogy különböző generáció tagjai dolgoznak együtt a csoportban, és sokan, bár nem Rétén laknak, visszajárnak más településekről is a próbákra.
A Rétei Révisz Vidám Színpad jövőre lesz tizenöt éves, amit szeretnének méltóképpen megünnepelni. Marika szeretné gálaműsorral lezárni a másfél évtizedet, hogy jöhessen egy újabb, legalább tizenöt esztendős ciklus. Emellett már túl vannak a következő darab első próbáin, ami egész estét betöltő zenés vígjáték lesz. Az évek során a Révisz számos fesztiválon vett részt, és díjakat is kiérdemelt a teljesítményével. Fontos állomást jelentett az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál, a Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztivál, vagy az őrsújfalui Ekhós-szekér Fesztivál, ahol a helyi csoportok mellett, erdélyi és magyarországi társulatokkal ismerkedhettek meg a rétei színjátszók. Az ÉS?! Színház szervezésében megvalósuló fesztiválon találkoztak a Körmendi Kastélyszínház Társulat tagjaival, és az egyes alkalmakkor nemcsak szakmai tapasztalatokat cseréltek, hanem valódi emberi kapcsolatok is születtek. Ennek eredményeként, idén júniusban a körmendi színjátszók látogattak Rétére, augusztusban pedig a Révisz utazik Körmendre, a Rába-parti Színjátszó Fesztiválra.
Marika életét már nagyon korán a gyermekbénulás változtatta meg. Fiatalon kellett megtapasztalnia, hogy bizonyos dolgokért többet kell dolgoznia, mint másoknak. Szülei azt tanították neki, hogy az ember értékét nem a korlátai, hanem a kitartása és a munkája határozza meg. Ma is úgy tartja, hogy a férje, a családja és a barátai támogatása nélkül aligha léphetett volna arra az útra, amelyen ma jár.
Megjelent a MAGYAR7 30. számában.
