Lépésről lépésre Lévárton
Szépen sorjában haladnak a kisebb-nagyobb felújítások az alig 80 lakosú Lévárton, ahol az alacsony költségvetés ellenére is igyekeznek mindig megtalálni a módját annak, hogyan építsék, szépítsék a falut és annak tulajdonát.

A Nagyrőcei járásban található aprócska település polgármestere immár harmincötödik éve Halász Márta, aki a falu irányítását, ügyes-bajos dolgainak intézését nemcsak hivatásának, hanem élete értelmének is nevezi. Mottójául a Reményik Sándor által éppen száz évvel ezelőtt írt vers sokat emlegetett idézetét választotta: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” Ebben a szellemben próbálja meg ő is vezetni a falut, ami annyit jelent, hogy tudatosan odafigyel a község magyar identitásának megőrzésére.
A polgármester hetilapunknak elmondta, hogy az állam által az önkormányzatokra rótt általános terhek szinte a teljes költségvetést felemésztik, ami a község alacsony lélekszáma miatt amúgy sem nagy.
– fejtette ki.
A három és fél évtized alatt valóban sok mindent sikerült elérni, a vízvezeték kiépítésétől, a közösségi hivatal és kultúrház kialakításán át egészen a közterületek megszépítéséig. Hogy csak a legutóbbiakat említsük: megújult a tűzoltószertár, a kultúrházat szigetelték és új tető került rá. Az elmúlt évben pedig a községi hivatal épülete kapott hőszigetelést, valamint a körülötte lévő kerítést újították fel. Az idei tervek között szerepel a falun keresztülhaladó vízelvezető árok rendbetétele, amire már benyújtották a pályázatot; ezt várhatóan január végén bírálják el.
Nemrégiben a helyi római katolikus templom bejárati ajtaját cserélték le újabbra, amelyet egy hálaadó szentmise keretében szenteltek fel a karácsonyi időszakban. A régi ajtó mintegy 150 éves volt, az 1873-ban épült templommal egyidős. Most a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásának köszönhetően sikerült lecserélni. Az impozáns új ajtót Baffy Lajos és fia, Baffy Ádám várhosszúréti fafaragó mesterek készítették tölgyfából.
Halász Márta polgármester a szentmisén elmondta, hogy Lévárt temploma másfél évszázada őrködik a község minden lakójának sorsa felett. Békét és nyugalmat sugároz a templom, amely tanúja a falu történelmének, jó és balsorsban, esküvőknek, temetéseknek, örömnek és bánatnak.
Azt kívánta, hogy lakozzék békesség és szeretet ebben a házban, hisz oly nagy szükségünk van erre a békétlen világban.
A polgármester elárulta, hogy jelen volt, amikor a régi ajtót kivették és akkor is, amikor az újat betették a helyére. Felidézte, hogy igazi lelki élményként hatott rá a pillanat és meg is könnyezte, amikor búcsút intett a 150 éves templomkapunak
Köszönetet mondott minden jó szándékú embernek, aki bármit is tett az ünnepi alkalom megvalósulásáért, majd gyertyát gyújtott az októberben elhunyt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár emlékére, aki korábban személyesen is járt a faluban.
Az ünnepi szentmisét Galo Gábor és Milan Kerdík atya közösen celebrálta. Galo Gábor plébános elmondta, hogy a templomajtó tulajdonképpen elválasztja külső világunkat a belső világunktól. De mi bátran lépjünk át rajta, megköszönni mindazt, amit az Isten adott, hálát adni és erőt kérni. Jézus mindennap kopogtat, de nekünk kell az ajtót kinyitni, s beengednünk őt. Beszédet mondott Juhász Péter, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat alelnöke is, aki kiemelte ennek az apró községnek és közösségnek a tenni akarását.
– Mindig azon dolgoztam egész életemben, hogy ha nem is óriási munkákat, de legalább kis lépéseket tegyünk. Mert könnyű ott dolgozni és építkezni, ahol van pénz, de ha valaki a nélkül is tud eredményeket elérni, az különösen megbecsülendő. Ha tenni akarunk a jövő érdekében, akkor keresni kell az utakat – zárta Halász Márta, aki a megbízatási ideje végéig még a templom homlokzatát és a templomhoz vezető lépcsőt is szeretné felújítani.
Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.