Lencsevégen Schnelczer Zoltán
Ha a fülekiek Schnelczer Zoltán nevét hallják, tudják, hol keressék. Stúdiója a városháza épületének közelében található, ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Elérni őt tehát nem nehéz feladat, hosszasan beszélgetni vele azonban annál inkább, mivel mindig betoppan hozzá valaki.
A délutáni órákra beszéltük meg a találkozót, mondván, hogy akkor már nem lesznek vásárlók. Tévedtünk. Épp akkor talált gazdára az utolsó, fényképháttérrel készített ajándék hógömb is. Zoltán barátságosan elbeszélget a vásárlóival, közben tekintetemmel a polcokon sorakozó fényképezőgép-gyűjteményt pásztázom. Elmondja, hogy tíz évvel ezelőtt indította a vállalkozását. Akkor édesapja csehszlovák gyártmányú Flexaret típusú fényképezőgépe szolgált dekorációként, majd a város lakóinak köszönhetően szépen gyarapodott a gyűjteménye. A pincék, padlások mélyén rejtőző készülékeket javarészt ajándékba kapta. Ma már több mint 100 darabot számlál a gyűjteménye, amelyben az előző évszázadból származó, ritkaságszámba menő gépek is fellelhetők.
– Közülük több napjainkban is működik – mondja Zoltán. – Vannak olyanok, amelyek nagyon jó minőségű fotót készítenek, és olyanok is, amelyek inkább érdekességek, mint például egy orosz gyártmányú mini detektív-fényképezőgép. Egy Exakta típusú gépen bal oldalon van az exponálógomb, holott az esetek 90 százalékában ez a jobb kézre esik. A legrégibbek több mint 100 évesek, az 1910-es, ’20-as évekből származnak.
Zoltán még gyermekként, édesapja révén került kapcsolatba a fényképezéssel, aki hobbifotósként rengeteget fotózott. Szívesen örökítette meg a családi és egyéb eseményeket, fényképezte a természetet. A jól elkapott pillanatokat aztán otthon előhívta.
– Emlékszem, kisgyerekként ott sertepertéltem apukám körül a sötét pincében. Varázslatosnak hatott, ahogyan a piros fény mellett pár másodperc alatt a fehér papíron kirajzolódtak az alakok. Engem ez akkor nagyon megfogott, és onnantól kezdve részt vettem a munkában, s később magam is elkezdtem fényképezni.
Kezdetben mindent lefotózott, amit érdekesnek talált. Legyen szó természetről vagy portréról, mindig a különlegességet kereste. Már gimnazistaként sorra kapta a felkéréseket. Szalagavatói üdvözleteket, szalagavatókat, osztályképeket, esküvőket fényképezett, mindig akadt számára munka. A sors úgy alakította, hogy ezt az utat járja. Az érettségit követően Egerben folytatta a tanulmányait. Szerette a grafikát, sokat rajzolt. Érdekelte az animáció, ezeket ötvözve az elektronikus grafika szakirányt választotta, amelynek köszönhetően több mindenbe belekóstolt, végül a fényképezés mellett döntött. Stúdióját hazaérve rögtön megnyitotta. Eleinte csak fényképezéssel és a fotók nyomtatásával foglalkozott, majd az évek során bővítette a kínálatot. Ma már igazán színes repertoárt tudhat a magáénak.
– A kis és nagy méretű fotónyomtatáson kívül foglalkozom ajándéktárgyak nyomtatásával bögrére, kispárnára, pólóra, kulcstartóra, hűtőmágnesre. Nyomtatok fotóvászonra, keretezek, fotókönyveket készítek, régi képeket retusálok, és természetesen különféle rendezvényeken, eseményeken fényképezek. Úgy vélem, hogy a fejlődés szempontjából is fontos, hogy az ember széles skálán mozogjon.
Mozgalmas heteket tudhat maga mögött, hiszen a karácsonyi időszak elég zsúfolt volt. A január pedig már a bálok jegyében telik. Zoltán azon szerencsések közé tartozik, akiknek a hobbijuk egyben a hivatásuk is. Hiszen ha épp nem dolgozik, akkor is fényképez. A város történelmi épületeit mindig más-más szemszögből, beállításból, más-más évszakban, fényviszonyok közt örökíti meg.
A képek a maguk természetes valójában láthatók, művileg nem nyúl bele. Azt mondja, mindig talál valami érdekeset, hisz a témák korlátlanok. Nyitottnak kell lenni, és az érzésekre hagyatkozni.
A fényképezés mellett gyűjti a régi fényképeket is. Három éve indította az „Így volt, régi fotók gyűjteménye” nevű közösségi oldalt, amelyre bármilyen témájú archív fotót szívesen fogad.
– Nekünk is rengeteg családi képünk van otthon, ami ott lapult a fiókok mélyén. Gondoltam, másoknál is fellelhetők ilyenek. Számomra ez egyfajta értékmentés, hogy a múlt történéseit az utókor is megismerje. A régi képek rengeteg információt hordoznak arról, hogyan éltek egykor az emberek, mit viseltek, milyen történelmi változásokon mentek keresztül. A célom az volt, hogy ezeket megmentsem és másokkal is megismertessem.
Az oldal folyamatosan bővül, hiszen sok a pozitív visszajelzés, és az embe-rek szívesen bocsátják rendelkezésre az emlékeiket, amelyek a szkennelés után visszakerülnek a tulajdonosukhoz. Régi fényképeiből legutóbb a 2018-as Mú- zeumok és galériák éjszakája című rendezvény keretében, a Füleki Városi Honismereti Múzeumban láthattak tőle válogatást az érdeklődők, mely a Hazavár-lakk címet kapta. A kiállítás anyagát egy egész sorozatnyi 6x6-os kép alkotta, mely egy katona Don-kanyarban készült amatőr fotóit tartalmazta. A fotósnak szerencséje volt, ugyanis nem a frontvonalban szolgált, hanem tartalékos honvédként segédgyógyszerészként, így életben maradt, és a fényképei is megmenekültek.
Saját fényképeiből is nyílt már kiállítása, de időhiány miatt inkább a megrendeléseknek tesz eleget. Azt mondja, hivatásában megtalálta önmagát. És bár a kérdésre, hogy sikerének mi a titka, nem tud egyértelmű választ adni, ám aki ismeri, ezzel tisztában van. Zoltán ugyanis nem csak a minőségi fényképészetet képviseli, de közvetlen személyiségével könnyen belopja magát az emberek szívébe, akik örömmel ajándékozzák neki mosolyukat, és nem csak egy fénykép erejéig.
