Lélekemelő portréfilm Pásztor Péterről

T. Nagy Imre elmondja, pályája kezdetén néhány évig pedagógusként dolgozott, akkor abban a hitben, hogy ebből az állásból megy nyugdíjba. Nem így alakult. A Csehszlovák Rádió magyar adásának műsorvezető-szerkesztője lett, valamivel több mint másfél évtizedre. A kilencvenes évek közepén váltott át a televíziózásra, kezdetben híradós anyagok készítésére, ám idővel egyre több megbízást kapott ismeretterjesztő filmek készítésére. Felvidéki városokat, várakat, templomokat, illetve ide kötődő személyiségeket mutatott be. Idővel sorra jöttek a sikerek, a díjak, az elismerések, s erősödött benne a vágy, hogy még jobb felvételek kerüljenek ki a keze alól.

A Bódva-völgyi Stúdió családi vállalkozásként működik, T. Nagy Imre a rendezői, riporteri és szervezési teendőket látja el, felesége az adminisztrációt intézi, két fia pedig az operatőri és a vágói munkát végzi. A Pásztor Pétert bemutató, a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére készült alkotás a 32. portréfilmjük, amellyel együtt 110 körül jár az általuk készített filmek száma.

A lélekemelő felidézi Pásztor Péter gyermekkorát, az építész egyebek mellett beszél a szülőföldjéhez fűződő viszonyáról, pályafutásáról, az organikus építészetről és a Makovecz Imréhez fűződő barátságáról. Nyolc hónapot töltött ugyanis a világhírű építész budapesti műhelyében. A filmben megszólalnak kollégák, pályatársak, barátok, de a nézők megismerkedhetnek az építész legfontosabb és legismertebb épületeivel is, mint a kassai Bankó Szálló, az Isteni Irgalom temploma, a Márai Stúdió, a debrődi zarándokszálló, a Losonchoz közeli Lónyabánya római katolikus temploma vagy a jelenleg Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont. Ugyancsak az ő nevéhez köthető a borsi Rákóczi-kastély, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének a felújítása is. Az építész felidézi Makovecz szavait, aki szerint tovább kell teremteni ezt a világot, de hozzáteszi, ezt nem lehet egyedül megcsinálni, kellenek hozzá jó és megértő emberek, valamint Isten akarata.

– mondja T. Nagy Imre, hozzátéve, a filmben sok kollégáját megszólaltatta. Köztük közvetlen munkatársát, Martin Drahovskýt, aki elmondta, nagyon egyszerű a magyarázata annak, hogy ilyen jól együtt tudnak működni: Pásztor Péter jó ember.

– Erről én is meggyőződhettem – mondja a rendező. – Péter nagyon jó ember, nagyon jó volt vele együtt dolgozni.

A filmben Pásztor Péter azt mondja, ő soha nincs százszázalékosan megelégedve a munkája eredményével. Ezt a nézetet a rendező is osztja. Megjegyzi, a Bódva-völgyi Stúdióban száműzték a szóhasználatból azt a kifejezést, hogy büszkék vagyunk.

– Azt érezzük, hogy a büszkeség enyhe rokonfogalma a gőgnek, a beképzeltségnek. Mi a büszkeség helyett jobban szeretjük azt mondani, hogy nagyon örülünk valaminek. Addig nincs nyugtunk, amíg nem hozunk olyan állapotba egy filmet, amikor mind azt mondjuk, ezt így leadhatjuk, ennek örülünk. Ez a hivatás rengeteg alázatot követel. Ha ezt az alázatot nem tudod megtalálni magadban, akkor túl sokat ne várj!

T. Nagy Imre elmondja, azt, hogy kiről készít portréfilmet, annak alapján választja ki, hogy kinek a jelleme, szellemisége, tehetsége vagy műve mozgatja meg lelkileg.

A portréfilmek kapcsán T. Nagy Imre azt tartja a legfontosabbnak, hogy közreadja az arra érdemes emberek véleményét, a világnézetüket, ugyanis a bemutatott személyeket nagy lelkeknek tartja.

Pásztor Péter is rámutat az élet fontos dolgaira, sok olyan dolgot mond, amit az emberek túlnyomó többségének érdemes lenne a magáévá tenni. Ezek közé tartozik a lelkiismeret is. Ha az élő hitet gyakorolni akarod az éle-tedben, akkor nem tudok jobbat annál a templomnál, mint amit képletesen lelkiismeretnek nevezhetek. Minden emberbe beleteremtette az Úristen a lelkiismeretet. A legelvetemültebb gazembernek is van lelkiismerete, csak már nem érzékeli. Akkor tudod a legkézzelfoghatóbb kapcsolatot megteremteni az Úristennel, ha odafigyelsz a lelkiismereted hangjára, és megpróbálsz megfelelni neki. 

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/28. számában)