Legendák nyomában az iparisták
A nosztalgiázás és az újra találkozás öröme jellemezte a gömöri iparisták legutóbbi összejövetelét, amelyen bemutatták Albert Sándor: A legenda nyomában c. könyvét, valamint szó volt a neves szakközépiskola alapításának közelgő 150. évfordulójáról is.
A kassai ipariskola egykori diákjai több felvidéki városban iparista klubokat alapítottak, hogy tartani tudják egymással a kapcsolatot, és alkalomadtán összeüljenek, megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat. Az elmúlt hetekben ilyen találkozóra került sor Vágsellyén majd Rimaszombatban is, ahová a városon és a környező falvakon túl, a tágabb régióból is érkeztek öreg- diákok.
"A koronavírusos idők után eljött az ideje, hogy végre újra találkozzunk és felelevenítsük az iparista történeteket, hagyományokat. Rimaszombatban utoljára 2019 őszén, a helyi kultúrházban volt egy nagyszabású összejövetelünk, amelyen csaknem kétszázan vettek részt. A mostani alkalom Albert Sándor új könyvének kapcsán jött össze, amely a százötven éves ipari történetét foglalja össze" – közölte Bán Zoltán, a gömöri–nógrádi iparista találkozók szervezője. Elmondta, hogy annak idején a magyar ipari szakközépiskolának az oktatás mellett az volt a másik nagy előnye, hogy egészen Pozsonytól Királyhelmecig összegyűjtötte a diákokat, akik így képviselték az egész felvidéki magyarságnak a véleményét, hangját.
Ezekből az összeszokott társaságokból később aztán megalakultak az iparista klubok, amelyek a mai napig aktívak, s az ország több pontján tartanak összejöveteleket.
A rimaszombati találkozót Szőke András fiatal pánsípművész nyitotta meg előadásával, majd egy perc néma csenddel emlékeztek az elhunyt iparistákra, köztük a március elején eltávozott Kováts Miklós tanár úrra, színháztörténészre, aki 1950-től diákja, 1964-től pedig tanára volt a kassai szakközépiskolának.
Albert Sándor, az ipariskola egykori diákja, tanára, majd későbbi igazgatója az elmúlt években három kötetben foglalkozott az iskola múltjával és jelenével. Az idei jubileum alkalmából jelent meg az összefoglaló műnek szánt negyedik kötet, amely A legenda nyomában címet kapta. A könyv elsősorban azt igyekszik megfogalmazni, hogy mit jelent az ipari a diákok és a tanárok számára, s hogyan alakult ki az iparisták legendás összetartó ereje. Az 1500 példányban megjelent könyv kiadási költségeit az egykori diákok támogatták, így nekik köszönhetően a könyvbemutatók alkalmával minden iparista ajándékba kap belőle egyet.
"Ebben a kötetben megpróbáltam összefoglalni az iskola fénykorát. Tehát a második világháború utáni évtizedeket, az ‘50-es, ‘60-as, ‘70-es éveket, amit mi az iskola legendás korszakának nevezünk. Ekkor alakult ki az ipari messze földön ismert és elismert szellemisége, összetartó ereje, az egymás iránti szolidaritás, amelyre az iparisták ma is kiváltképp büszkék, és amelyet oly sokan irigyelnek" – mondta Albert Sándor, a könyv szerzője. Kiemelte, hogy az iskola kenyeret adott a végzősei kezébe, s azon túl rangot is jelentett ide járni.
A visszaemlékezések szerint az ötvenes-hetvenes években az iparistákat arról lehetett felismerni, hogy rajztáblával, fejes vonalzóval és egy tekercs pauszpapírral a hónuk alatt korzóznak a városban, az iskolában kék köpenyt viselnek, logarléccel számolnak, sublerral mérnek, tuskihúzóval, csőtollal rajzolnak, körzővel dolgoznak. Felelevenítették a diákstátuszokat is, miszerint a gépészeket srófosoknak, az elektrotechnikusokat drótosoknak nevezték. Az elsősök voltak a bundások, a másodikosok gatyások, a harmadikosok Urakkk (három k-val), míg a negyedikesek a mérnökjelölt akarnokok. Ezek a megnevezések megmaradtak, az iskola életében viszont rengeteg dolog változott.
A gömöri találkozó második blokkjában szó volt az iskola jelenéről és az ősszel esedékes 150. jubileumi ünnepség előkészületeiről. A történelmi Magyarország első szakközépiskoláját 1872-ben egy kassai tanárember, Szakkay József alapította. Az ő tiszteletére vette fel az intézmény néhány éve a Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola nevet.
Matej Éva igazgatónő elmondása szerint az intézménynek jelenleg 17 pedagógusa van, a diáklétszám évek óta 160 körül mozog. Nagyszelmenctől Rimaszombatig 22 alapiskolával tartják a kapcsolatot, ebből a régióból toborozzák a diákokat. Ma már nem jellemző, hogy messzebbről is jelentkeznének, Nyugat-Szlovákiából utoljára 6-7 éve volt diákjuk.
A következő tanévre eddig 50 jelentkező lapot kaptak, hogy ebből mennyien iratkoznak be, az majd májusban dől el. Az igazgatónő kiemelte, hogy az elmúlt években az iskola, valamint a kollégium épületén mintegy 2,3 millió euró értékben végeztek külső és belső felújításokat, illetve egy 100 ezer eurós interreges projektből modern tanszereket vásároltak.
A találkozón beszámoltak a cserediákprogramokról, a diákok által elért sikerekről és egy kisfilmet is levetítettek az iskoláról, illetve annak korszerű tanítási módszereiről. Matej Éva végezetül örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy több városban aktív iparista klubok működnek, amelyek felajánlották segítségüket az évfordulós ünnepség megszervezéséhez. A másfél órás műsorral egybekötött nagyszabású ünnepélyt 2022. szeptember 30-án tartják meg a Művészetek Házában, Kassán.
Az írás megjelent a magyar7 hetilap 2022/15-ös számában.
