Kulturális műemlék lett Pozsony egyik ikonikus épülete
Ez volt az első toronyház Pozsonyban. Mai szemmel nézve nem túl tetszetős, mégis ikonikus épülete a fővárosnak. A mai Kő-téren álló 45 méter magas épületet 1934-35-ben építtette Rudolf Manderla ismert pozsonyi hentes Christian Ludwig, Emerich Spitzer és Augustín Danielis építészek tervei alapján. A pozsonyi híres-nevezetes „Manderlák” a tulajdonos-építtetőről kapta a nevét is.
Az épület, amely megalkotásakor a magasságával megdöbbentette a nyilvánosságot, a két világháború közötti időszakban a város fejlődésének és haladó irányultságának szimbóluma volt, azt jelképezte, hogy Pozsony világvárosi babérokra tör, ami a korabeli képeslapok láttán azért megmosolyogtató, hiszen a város kicsit sem tűnt nagyvárosiasnak. Igaz ugyan, hogy a tér, ahol a Manderla-ház felépült, már az első világháború előtt központi helynek számított Pozsonyban.
Ez volt ugyanis a város bizonyos értelemben vett kereskedelmi magja: volt itt egy piac, és itt épült fel a Régi Vásárcsarnok is, építészeti elrendezésével és az itt található heterogén épületekkel inkább csak az egykori városfalak előtt fennmaradt térre emlékeztetett. Csehszlovákia létrejötte után azonban egyre inkább nagyvárosi jellegű épületek: bankházak és kereskedőházak kezdtek itt épülni, egyre merészebb funkcionalista projektek emelkedtek ki a földből, így az akkori Szlovák Nemzeti Felkelés terét mind inkább a „köztársaság szalonjaként” kezdték emlegetni.
Az egyik leginkább haladónak mondható vállalkozó Rudolf Manderla hentes volt, egy nagy hagyományokkal rendelkező hentescsalád örököse. Manderla az 1930-as években Chicagóba látogatott, amely lenyűgözte a felhőkarcolóival és a modern vágóhídjaival, amelyek messze földön híresek voltak. Amikor Manderla visszatért Pozsonyba, szeretett volna valamit a városában is megvalósítani abból, amit Amerikában látott és tapasztalt.
Szinte hihetetlen módon (egy olyan időben, amikor a városi tanács véleménye érvényesült a szakértői bizottságé előtt) engedélyt kapott egy olyan épület felépítésére, amelynek akkor még nem volt párja Pozsonyban – egy tizenkét emeletes, 45 méter magas toronyházéra.
Ez volt az akkori Csehszlovákia legmagasabb lakóépülete.
Miután felépült a Manderla, a tulajdonosa egy nagy és akkoriban rendkívül modern húsboltot rendezett be a földszinten. A második emeleten egy kávéház létesült, a legendás Grand Café, amely csakhamar az akkori pozsonyi szellemi elit találkozóhelye lett.
A Grand kávéházat egyébként 1935. június 20-án nyitották meg a nagyközönség előtt. Eredetileg Hackenberger Bélának, Manderla unokaöccsének és a Stefánia kávéház tulajdonosa fiának kellett volna a Grandot bérbe adni, aki éppen akkor vitába keveredett az apjával, de miután hamarosan kibékültek, az unokaöccs maradt a Stefániában, így a Grandot Eduard Franklnak adták ki bérbe.
A hentesbolt feletti kávéházból kiváló kilátás nyílt a városra, ami idevonzotta a pozsonyi kávéházi elit tagjait – így a Metropol kávéházból ide tette át székhelyét Rudolf Fabry és Štefan Žáry vezetésével a szürrealisták egész csoportja.
De a kor ismert festőművésze, Janko Alexy is állandó vendége volt a Grandnak, aki a szürrealisták melletti két összetolt asztalnál üldögélt állandó asztaltársaival. Milan Lasica, Ondrej Jariabek és František Dibarbora színészek is gyakran ellátogattak a kávézóba, jobban mondva lelátogattak ide, hiszen nekik csak egy ugrásra volt a kávéház, mivel a felette lévő lakásokban laktak. A felsőbb szinteken ugyanis 64 darab két-három szobás lakás került kialakításra, melyek az akkori korban megszokotthoz képest rendkívül fényűzőek és jól felszerelte
Így nem csoda, hogy a kávéház és vele együtt a Manderla-ház csakhamar Pozsony egyik informális kulturális központjává vált.
A kávézó egészen a századfordulóig működött, ekkor egy fogadóiroda került a helyére – nagy kár. Mondhatnánk: így múlik el a világ dicsősége – Pozsonyban is.
Tény viszont, hogy a Manderla-ház projektje számos reakciót váltott ki a maga korában, a lelkesedéstől – különösen számos haladó csehszlovák értelmiségi részéről – egészen az elutasításig. Ráadásul a szlovák állam idején a népiesen Manderláknak becézett toronyházra az „amerikai majom” címkét is ráagatták. Mindezek ellenére azonban vitathatatlanul Pozsony elmaradhatatlan részévé vált, bár a 21. századba már nem túl jó állapotban lépett be. Egykori fényét elveszítette, a mai pozsonyiak közül már csak kevesen tudják, mekkora jelentősége is volt az épületnek, különösen a második emeleti kávéháznak az irodalmi élet szempontjából.
Annak viszont, aki még emlékszik erre, és nem csak a harmincas évek kevésbé sikeres törekvését látja a „mini felhőkarcolóban” Pozsony felzárkóztatására a világ nagyvárosai sorába, bizonyára jó hír, hogy szeptemberben nemzeti kulturális műemlékké nyilvánították a Pozsony központjában található többfunkciós épületet, így ezentúl az építészeti értékei is védettebbek lesznek.
A Manderla-házon szemmel látható a beruházások hiánya. A bohém kávézó helyét egy kaszinó vette át, igaz, Manderla földszinti hentesüzlete helyén ma is egy hentesbolt van, meg egy gasztronómiai létesítmény (ami egyébként elég népszerű, de nem túl színvonalas).
Az épület homlokzata elhanyagolt, a közelmúltig itt áthaladó frekventált forgalom mocskos lenyomata meglátszik az épületen, egyszóval: az egyedülálló épület alapos felújításra szorul, amire remélhetőleg egyszer sor kerül.
A Műemlékvédelmi Hivatal szerint egy esetleges rekonstrukciónak figyelembe kell vennie az épület építészeti értékeit. A nagyobb védettség már a műemlékké nyilvánítás folyamata alatt is érvényben volt, ez azt jelentette, hogy épületet lebontani már nem lehetett, sem pedig olyan beavatkozásokat végrehajtani az épületen, amelyeket a természetvédők nem hagytak jóvá.
És így lesz ez a jövőben is. Az esetleges felújításai munkálatok során szigorúan ügyelnek majd az építészeti értékek megőrzésére és az eredeti forma megtartására.
A lakók vagy a befektetők szempontjából ez persze bonyolíthatja az esetleges felújítást, másrészt viszont a Manderla-ház annyira egyedi, hogy bármilyen más eljárás teljesen helytelen lenne. A toronyház megérdemli, hogy az eredeti állapotot követve állítsák vissza tiszta, purista megjelenését.
Egyelőre nem tudni, hogy a közeljövőben sor kerül-e a Manderla-ház felújítására.
Ám ha megvalósul, egy egyedülálló épület régi fényét adnák ezzel vissza, amely közel egy évszázada Pozsony nagyvárosi ambícióinak szimbóluma.
Hogy erre mihamarabb sor kerüljön azért is fontos lenne, mert a hajdanán városközpontnak szánt Szlovák Nemzeti Felkelés terének szerepét fokozatosan a belváros veszi át. A tér teljes felújításával azonban megmaradna a város eme részének is a vonzereje, és megtarthatná korábbi szerepét is, s a kulturális és társadalmi élet központjává válhatna.
