Kulturális műemlék lehet a Serényi-kút
Elindították a Pelsőci-fennsíkon található Serényi-kút, egy 1913-ban épült víztartály nemzeti kulturális műemlékké nyilvánításának folyamatát. Ez az egyetlen vízforrás a fennsíkon legelő állatok számára, s a tervezett felújítás után ismét eredeti feladatát fogja betölteni.
A fennsíkon, amelyet évszázadokon át legeltetésre használtak, a karsztjelenségek hatására hiányzik a víz. Korábban a probléma megoldására a felszíni mélyedéseket agyaggal tömítették el, ezekben fogták fel a vizet. A 20. század elején a hosszan tartó szárazság miatt ez a megoldás már nem bizonyult elegendőnek, más megoldásra volt szükség. A Serényi Béla vezette földművelésügyi minisztérium Rozsnyai Károly tervei alapján egy, a természetes adottságokat kihasználó vízgyűjtőt épített.
Egy – épp eltűnőben vagy keletkezőben levő – töbör oldalának réseit elszigetelték, s az így létrejött tölcsér alakú gyűjtőterület alján egy 15 méter átmérőjű, közel 4 méter mély, 960 ezer liter kapacitású kör alakú betonmedencét építettek az összegyűlő víz tárolására. Innen gémeskutakkal juttatták el a vizet az itatóvályúkba.
Az építmény 1913-ban készült el, erről tanúskodik az oldalán látható felirat, az évszám, fölötte pedig az van, Serényi kútja. Egykor márványtábla is emlékeztetett az építésre, ezt azonban valamikor a ’70-es években tönkretették. A víztartály évtizedeken át látta el feladatát. 2002 februárjában a Szlovák- karsztot nemzeti parkká nyilvánították, így tilos lett a legeltetés. A ciszterna állapota azóta egyre romlik, mára siralmas állapotba került.
A jelenlegi tulajdonos kezdeményezte a ciszterna kulturális műemlékké nyilvánítását. Ezt a helyszínen jelentette be Michal Kiča, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára, Radoslav Ragač, a kulturális minisztérium kulturális örökséggel foglalkozó főosztályának vezetője, Ján Kilík, a Szlovák Karszt Nemzeti Park Igazgatósága igazgatója és a tulajdonos képviseletében Martin Pribola.
Michal Kiča szerint a Serényi-kútra okvetlenül szükség van a Szlovák-karszt biodiverzitásának megőrzéséhez, a természet védelméhez. Az államtitkár rámutatott, a fennsíkon, illetve a Gömöri-réten legeltetni kell, ez pedig nem lehetséges víz nélkül, ami – más vízforrások híján – csak a víztartállyal biztosítható. Ahhoz pedig, hogy ismét használható állapotba lehessen hozni, az első lépés a kulturális műemlékké nyilvánítása.
– állítja az államtitkár. Hozzáteszi, a vízmegtartó intézkedésekre szükség van, a kiszáradás, a globális felmelegedés hatásai ugyanis ebben a régióban is érezhetők.
Radoslav Ragač arra mutat rá, ha a minisztériumok együttműködnek és a tulajdonos is közreműködik, a műemlékek sorának bővítése gond nélkül megtörténhet. Manapság a tulajdonosok sokszor ódzkodnak attól, hogy a tulajdonukat kulturális műemlékké nyilvánítsák. Ebben az esetben ennek éppen az ellenkezője történik, mondja a főosztályvezető, hozzáfűzve, maga a folyamat néhány hónapig tart. A Serényi-kutat tehát valamikor a jövő év folyamán nyilváníthatják műemlékké.
A kulturális örökséggel foglalkozó főosztály vezetője hozzáfűzi, tudatában vannak annak, hogy a műemlékek sorát 20. századi műszaki építményekkel is bővíteni kell. Ezek közé tartozik ez a betonépítmény is, amely röviddel az első világháború előtt jött létre a fennsík vízellátásának biztosítására. Ez egy egyedi műszaki megoldás, amit meg kell őrizni és fel kell újítani. Ha a műemlékké nyilvánítás folyamata sikeres lesz, a felújítás finanszírozásának új forrásai nyílnak meg.
Martin Pribola elmondja, a fennsíkon 400 hektárnyi legelőt használnak, amelynek ez az egyetlen jelentős vízforrása. Már hosszabb ideje próbálják felújítani, többször is pályáztak. Első alkalommal nem voltak sikeresek, másodszor sem, amikor tűzvédelmi víztartályként hasznosították volna az építményt. Reméli, hogy most, harmadik alkalommal már megújulhat a Serényi-kút. Hozzáteszi, az a terv, hogy a felújítás után az építmény ismét eredeti feladatát töltse be, a fennsíkon legelő állatok itatására szolgáljon, illetve szükség esetén tűzoltáshoz is lehessen innen vizet meríteni.
A rekonstrukció várható költségei kapcsán Pribola elmondja, az első projekt a szükséges összeget 120 ezer euróra tette, mostanra a reális összeg 150 ezer euró körüli lehet.
Ján Kilík rámutat, a Szlovák Karsztra jellemzőek a fennsíkok, amelyeken a múltban is gazdálkodtak, s ezt ma is folytatni kell, különben a legelők benőnek, elgazosodnak. Ezért a nemzeti park igazgatósága támogatja, hogy folytatódjon a legeltetés nemcsak itt, hanem más fennsíkokon is, például a Szilicei-fennsíkon. Ez azért jó, mert megújulnak az értékes élőhelyek és a védett fajok, hangsúlyozza a Szlovák Karszt Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója.
