Közösségépítő sortáncjárás pünkösdkor Gútán
A pünkösdi sortáncjárásra méltán büszkék Gútán, óriási közösségépítő ereje van, sok gútai táncolta már, jó barátságok, kellemes emlékek fűződnek hozzá, a régi és az új sortáncosoknak együtt dobban a szíve, mikor szóba kerül a hagyomány. Az idei sortáncjárás pünkösd vasárnapján, május 24-én valósult meg, a 10 táncos pár 13 állomáson járta el a csallóközi táncokból összeállított koreográfiát, a Pósfa zenekar kíséretében. Ez az a hagyomány a csallóközi településen, aminek múltja egészen a 19. századra nyúlik vissza. Biztosan minden gútai családban van olyan, aki járta a sortáncot, vagy van valamilyen emléke róla, ezeket az emlékeket a Csemadok el is kezdte összegyűjteni, és a facebook-oldalán megjelentetni. De a mostani sortánc még friss emlék, ezért most ezt idézzük fel.
Az időjárás kedvezett, az első igazi nyárias vasárnap volt ez idén, a táncosok hangulata is ilyen volt, ragyogtak, mindenkit megmosolyogtattak, vidámak voltak és szépek. A Pósfa zenekar lovaskocsin kísérte a sortáncosokat végig a városon, ahogy a gútaiak mondják Alvégtől Purukig.
A templomból indulva, családok, társadalmi szervezetek, nyugdíjasotthonok fogadták őket. A szervezők által lebeszélt helyszíneken lakomával várták a táncosokat és az érdeklődőket, ahogy a múltban is szokás volt.
A Kikelet táncosai mellett több százan táncoltak ezen a vasárnapon, hiszen az egyes megállókon bárki bekapcsolódhat a szabadtáncba, a városháza előtt pedig évek óta megtartják a mindenki sortáncát is, vagyis táncba hívják az ovisokat, iskolásokat, örömtáncosokat, a város lakóit, régi sortáncosokat. Idén a város vezetés részéről Kárpáty Ernő alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, kifejtette, nagy öröm, hogy Gútán megmaradt ez a hagyomány, amely egyedülálló, és bízik benne, hogy száz év múlva is járni fogják, mint mondta ezen az eseményen leginkább a büszkeség szó az, ami eszébe jut.
Viola Miklós, megyei képviselő, a Kis-Duna nyugdíjasotthonban köszönetét fejezte ki a táncosoknak, hogy vállalják ezt a nehéz feladatot, a Csemadoknak pedig, hogy támogatják a fiatalokat és megszervezik a sortáncjárást.
A nap során több meglepetés és spontán pillanat emelte a hangulatot, a nyugdíjasklubban külön hegedültek a résztvevőknek, a Panzióban a táncok lányok dalra fakadtak, a fiúk több helyszínen szólóztak, két állomás között „kapuztak” a táncosok, és kilométereken keresztül szólt az ének, a Pósfa kíséretében.
A csőszök vigyáztak a táncosokra, a kocsis szállította a zenekart, és nagyon sokan készültek finom ételekkel. És ami a legjobb volt a napban, hogy érezhető volt, az emberekben még van szeretet, tudnak örülni, önfeledten szórakozni és sokat mosolyogni.
A sortánc története a 19. század közepére nyúlik vissza, pünkösdi szokásként a párválasztásban is volt szerepe, legények és leányok járták. A történetét kutatva Kicsindi Károly egyik írására is rátaláltunk. „A Kis-Duna és Vág folyó találkozásánál fekvő kisvárosnak - régebben az ország legnagyobb falujának tartott - Gútának is van olyan jellegzetes népszokása, amelyről a helyi lakosokon kívül mások csak keveset vagy egyáltalán semmit sem tudnak.…
A 70-80 év fölötti lakosok szeme ma is fölcsillan, amikor rákérdezek a régi népszokásokra. Vannak, akik annak idején csak kíváncsi szemlélői, mások alkalmi résztvevői voltak a szinte népünnepélynek számító pünkösdi rendezvénynek.” – a cikk A Hét közéletei és kulturális hetilapban jelent meg 1992. június 5-én. Az idei sortánc is követte a leírtakat, igazi ünnep volt ez Gútán, találkozzunk jövőre is, 2027. május 16-án, Gútán.
