2025. szeptember 3., 08:25

Követendő legyen az ipolysági példa más kisvárosban, például Érsekújvárban is

Menekülés, önreflex, túlélési kényszer vagy inkább intézménymentés, önvédelem, összefogás, helytállás? Ami egyszer elveszik, az soha többé nem tér vissza - gondolták a ságiak, amikor kezdeményezték a iskolaközpont kialakítását. Sikerrel jártak, mert szeptember elsején megnyitotta kapuit Ipolyságon a Magyar Iskolaközpont a Szondy György Gimnázium és a Pongrácz Lajos Alapiskola egyesülésével, melynek fenntartója a város lett. 

iskola, középiskola, osztály, tanterem
Illusztrációs felvétel
Fotó: TASR

Előrelépés vagy visszalépés?  Csupán éltek a lehetőséggel, bíztak önmagukban, túlléptek a rövidtávú és szűklátókörű nézőponton, a megmaradás és a magyar jövő érdekében cselekedtek. „Ugyanezt a harcot hamarabb kezdték Érsekújvárban, mint Ipolyságon, de ott döcögősebben megy a dolog”- jelentette ki Fodor Attila, a Comeneus Pedagógiai Intézet igazgatója. „Úgy gondolom, hogy Érsekújvárnak s más kisvárosoknak, ahol például alapiskola és középiskola is működik, jó példa lehet Ipolyság. A gimnáziumok veszélyeztetettek ebben a küzdelemben”- fűzte hozzá Fodor. 

Az ipolysági Magyar Iskolaközpontban 306 diák, 34 pedagógus és szakoktató, valamint 7 kisegítő alkalmazott kezdi meg az új tanévet. A város az Ipolymente legnagyobb iskolájának lett a fenntartója. Nyitra megye iskolahálózatának optimalizációs folyamatában a nemzetiségi oktatás fennmaradásának és megerősítésének érdekében a város átvette a gimnázium fenntartási jogkörét. Jól tette, kihasználták a megyei önkormányzat képviselő-testületének számunkra kedvező összetételét.

Zachar Pál polgármester elmondta, hogy a régió legerősebb és legszínvonalasabb iskoláját akarják működtetni, és rengeteg jó szándékú ember munkája kellett ahhoz, hogy ez a csoda, ez az iskolaközpont létrejöjjön.”

Időhúzás és kifogáskeresés helyett cselekedni kellene gyorsan máshol is, például Érsekújvárban, mert Tomáš Drucker miniszter még tavaly bejelentette a középiskolák hálózatának optimalizációját, és az intézkedéseket az alapiskolákra is ki szeretnék terjeszteni. Ipolyságon már célba értek, Érsekújvárban nehézkesebbek, még mindig csak készülődnek, úgy tűnik, tartanak a végső döntés kimondásától. Pedig a számtalan egyeztetés után már petíció is megfogalmazódott az iskolaközpont kialakítása érdekében, hiszen itt a tettek ideje: Magyar iskolaközpont Érsekújvárban!

Magyar közösségünknek vannak elemi érdekei és értékei, amik mellett következetesen ki kell állnunk. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium fennmaradása magyar intézményként egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik.

„A Szlovák Köztársaság alulírott polgárai, Érsekújvár városának és vidékének lakosai kérjük Érsekújvár városát és Nyitra Megyét, a „Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár“, és a „Pázmány Péter Gimnázium“ iskolák fenntartóit a nevezett iskolák összevonására egy magyar tanítási nyelvű intézménybe. Ez most a tettek ideje! – áll a petíció szövegében. 

Igen, a politikai helyzet is most lenne alkalmas az érsekújvári magyar iskolaközpont kialakítására. Ki tudja, hogy a megyei önkormányzat összetétele a következő választási periódusban is ilyen kedvező lesz? Ki tudja, hogy a város magyar ajkú és érzelmű polgármestere marad-e a helyén a jövőben, illetve meg tudja-e őrizni megyei képviselői mandátumát? A kettő így együtt jelenleg nagyon kedvező a cél elérése érdekében! 

A város két magyar tannyelvű intézménye, a Czuczor Gergely Alapiskola és a Pázmány Péter Gimnázium iskolatanácsai már megállapodtak a közös magyar iskolaközpont létrehozásában. A szülői akarat is megvan, ki ne szeretné gyermekét olyan iskolaközpontba járatni, ahol 6 éves korától egészen az érettségi vizsgáig töltené el a tanulóidőt.

A városközpontban lévő iskola erős pedagógusi gárdával indíthatna, növekedne az oktatás szakmaisága, a két iskola minőségi felszerelése és az aktualizált iskolaprogramok biztosítanák az új magyar iskolaközpont munkáját és fejlődését.

Pár méterre a Csemadok-székház lehetne a helyszíne a közös kulturális életnek és az iskolai rendezvényeknek, a szintén nagyon közeli városi sportpálya pedig az iskolai sportéletnek.

De mi hiányzik akkor? A közös jövőbe vetett hit és bizalom? Az őszinteség, a tenni akarás, a kéznyújtás, a pedagógusok és az iskolavezetők egységes, közös akarata?  


 

Megosztás
Címkék