Körmöcbánya Szent Katalin-temploma
Az Árpád-korban létesült bányásztelepekből jött létre Körmöcbánya városa. Az első írásos emlékek idetelepülő szász, türingiai és elzászi városalapítókról szólnak. Igazi felvirágzása Károly Róbert idején indult, aki 1328-ban szabad királyi városi jogokat adott a településnek, és 1335-től itt verette az első magyarországi aranyforintot.
A város első temploma a 13. század végén épült. Erre épült rá 1465–1485 között az a Szent Katalinnak szentelt templom, amelyet ma is megcsodálhatunk. A várhegyen épült, annak domináns építménye.
A szentély hálós boltozata három egységből áll. A királyi karzatot csillagboltozattal fedték, ám a bordák itt is, akárcsak a szentélyben, különleges, fecskefarokhoz hasonló alakzatban végződnek. A művészettörténészek „körmöci saroknak” nevezték el ezt az építészeti megoldást. A karzat bordái alatt látható a szentély és a karzat építésének, illetve felszentelésének az időpontja. A szentély bordázatának cikkelyeiben a négy evangélista és a tizenkét apostol, középen a szentháromság alakjai láthatók. A szentély gyámkövei Krisztust, a donátort és állatfigurákat ábrázolnak.
A templom hajója csarnokszerű, a középen álló tartóoszlopokra futnak rá a boltozat bordái. A templomban álló, egységes koncepció alapján épített öt oltár a 19. században készült Storno Ferenc tervei szerint. Ezek közül figyelmet érdemel a Szűz Mária-oltár (ezen látható egy gótikus Mária-szobor is), a Szent Anna-oltár és a Szent Kereszt-oltár.
Figyelmet érdemel még Szent Katalin és Szent Borbála gótikus faragott szobra, ezek eredetileg oltárszobrok voltak. A karzat alatt helyezték el a Szűz Máriát, Szent Katalint és Szent Erzsébetet ábrázoló gótikus faszobrot, valamint Stanetti alkotását, a Mária-kőszobrot. A süttői vörös márványból készült keresztelőmedence a templom déli oldalhajója előtt áll.
