Könnyűzene Ipolyság térségében

Vanek Gábor (a Peter Cmorik Band hangmestere, amatőr zenész és énekes) szerint az ipolysági régióban mindig is gazdag volt a felhozatal zenei színtéren, s jelenleg is érdemes lenne jobban odafigyelni a tehetséges amatőr és feltörekvő zenekarokra.

majd így folytatta: – Az biztos, hogy igény van a zenére, a kultúrára; a falunapok programjaival is sok embert meg lehet mozgatni. A kérdés viszont az, hogy milyen zenére van igény. A média formálja a közvéleményt, ahogy a zenei ízlést is; a csapon is szinte csak a könnyen emészthető populáris zene folyik, s sokszor az igényesebb zenék nem jutnak el az emberekhez. Mindez csupán amiatt, hogy nem kapnak akkora teret a médiában. Az itteni zenekaroknak is fel van adva a lecke: vajon a zenéjük egyezik-e a helyiek ízlésével, s vajon az általuk képviselt színvonal elég-e ahhoz, hogy a régión túl is feltűnjenek más közönség előtt?”

Mint mondja, a jelenkor előnye, hogy sokkal több a lehetőség; a közösségi média számos eszközt kínál a muzsikusoknak: – Ma már sokkal könnyebben és olcsóbban lehet tartalmat gyártani, mint húsz évvel ezelőtt. A zenekarok könnyebben tudják propagálni magukat, főleg ha olyasmit tudnak felmutatni, amivel kitűnnek a többi internetes tartalom közül. A népzenének ilyen szempontból könnyebb dolga van, ugyanis régi hagyományokon alapszik, könnyebben támogatják az emberek, mert jobban tudnak kapcsolódni hozzá, mint az új, modern zenékhez. Elég megnézni, hogy Ipolyságon mennyi gyerek születik bele a népzene, a néptánc világába. Valahogy ez még mindig szervesebb része az életünknek, mint a kortárs zene…”

A Kingfishers tagjai szerint ritkaság, hogy a térség települései meghívják a felvidéki zenekarokat; véleményük szerint az elszigetelt Ipoly mentén erre kevésbé mutatkozik igény. Ami őket illeti, nagyon szeretnék valamilyen módon fellendíteni a térség zenei életet, de tudják, hogy ehhez még nagy utat kell bejárniuk.

A környéken kevés hozzánk hasonló stílusú zenekar van; akik ilyenek, azokkal jó kapcsolatot ápolunk, s örülünk egymás sikereinek, támogatjuk egymást – részletezték a tagok, akik szinte kivétel nélkül látogatták a régió valamelyik művészeti alapiskoláját; ki is emelik az ipolysági intézmény színvonalas oktatását: – Nagyon szeretjük a Felvidéket; nem titkolt vágyunk, hogy a videóklipjeinkben is bemutassuk a tágabb régiónkat. A keserű hajnal című dalunk klipjét Rozsnyó és Betlér környékén forgattuk. Kizárólag magyar nyelvű dalszövegeket írunk, s egyre többet járunk Magyarországra, legyen szó fellépésről vagy médiaszereplésről.”

A melodikus metált játszó ipolysági Chapter5 zenekar tagjai ennél borúsabban látják az Ipoly térségében zajló zenei életet.

– A zenekarokban egykor gazdag Ipoly mente mára már egy kopár, kiégett régió lett, ahol egyre kevesebb a fiatal művész vagy feltörekvő zenekar. Ez nem is meglepő, hiszen nincsen sem motiváció, sem lehetőség, sem pedig támogatás – fogalmazták meg, de egyben hálájukat is kifejezték a városvezetés irányába, s pozitívumként emelték ki annak tényét, hogy a zenekaroknak nem okoz problémát a megfelelő próbaterem megtalálása.

A legnagyobb kihívás számukra az idő beosztása. A munka, a családi kötelességek és sok más teendő mellett nem könnyű megtalálniuk az időt a próbákra, a stúdiózásra, a forgatásra és természetesen a koncertekre. Szinte mindannyian más és más, több műszakos munkarendben dolgoznak:

A Chapter5-nak nincs oka a panaszra, hiszen valóban sok koncertet adnak, sorra kapják az új felkéréseket, s nem mellékesen készül a második albumuk is. Stúdióznak, új klipeket forgatnak és készülnek az album keresztelőjére. Idén immár ötödik alkalommal szervezték meg saját fesztiváljukat, a ChapterFestet, rendeztek továbbá olyan fesztivált is, amelynek bevételéből a lévai állatmenhelyet támogatták, de a frontemberük, Bartos Máté Jaroslav révén egyéb jótékonysági rendezvényekbe is bekapcsolódnak, akár szervezőként, akár támogató résztvevőként.

Tudják, hogy nincs tele a városi kassza, véleményük szerint azonban éppen a településvezetés feladata lenne a hazai művészek, zenekarok, tehetségek támogatása. Mint mondják, a különböző kulturális programok megvalósítása komoly gondot okoz helyi szinten, hiszen a város sem művelődési otthonnal, sem pedig szabadtéri színpaddal nem rendelkezik: – A szívünkhöz legközelebb a somorjai testvérzenekarunk, a Babadara áll. Velük rengeteg közös élményünk van. A helyi Elán forever nevű zenekarral és természetesen más ipolysági zenész kollégával együttműködünk, a többi környékbeli zenekarból azonban nem kérünk! A korábbi segítségünkért köszönetet vagy hálát sosem kaptunk. Elsősorban nem kulturális szervezetekkel működünk együtt, sokkal inkább motoros klubokkal, legyen szó akár a komáromi Highlanders MC-ről vagy az ipolysági Barbar MC-ről. Koncertjeink 90 százalékát is motoros találkozók és fesztiválok során adjuk. A velük kötött egyezségünkre egy őszinte kézfogás a pecsét, nem a különböző szerződések és jogi nyilatkozatok.”

A Chapter5 úgy látja, hogy egyre több formáció szűnik meg a külföldi munkalehetőség miatt, vagy azért, mert semmilyen támogatást, lehetőséget nem kapnak, így nincs is semmi, ami motiválná őket, hát inkább feladják. A virtuális világ térnyerésében is látják az okokat. Ebben a szlovákiai magyar zenei színtér egyik jeles alakítója, Kiss Kristóf is egyetért velük. Az Ipoly menti fiatalokból álló Kiss Zenészek nevű formáció mentoraként, a Peter Cmorik Band billentyűseként, de a menedzserként és rendezvényszervezőként is tevékenykedő szakember szerint annak ténye, hogy az emberek manapság ingyen jutnak a kultúrához, hosszabb távon problémákat, nehézségeket idéz elő: – Az elmúlt években a különböző pályázatok és projektek okán a kulturális szervezetek, illetve a települések számos olyan rendezvényt hívhattak életre, amelyen az érdeklődők ingyenesen vehettek részt. Ennek közvetlen következménye lett, hogy a fizetős programok száma csökkent, mára pedig szinte teljesen elmaradnak, így – mind az Ipoly mentén, mind más régiókban – sokkal szegényesebbé vált a kulturális élet.”

Rendezvényszervezői tapasztalataiból kifolyólag állítja, hogy a térség kulturális életének alakítói nyitottak a helyi zenekarok felé. Mint mondja, a nyári időszakban még akár pezsgőnek is lehetne nevezni a zenei életet, a szezonon túl azonban, lévén zenei klubok már alig-alig működnek, csak elvétve akad lehetőség színpadra állni. Az amatőr zenekarok élete ezáltal nem ritkán csupán arról szól, hogy nyáron egy-egy fesztivál vagy falunap keretei között adnak öt-hat koncertet:

Kiss Kristóf szerint példaképekre van szükség; olyan idolokra, akikre a gyerekek, a fiatalok felnézhetnek: – Jó példa erre az Azahriah-jelenség. A fiatalok látják, hogy gitár lóg a nyakában, hát ők is beszereznek egy hangszert. Hangszerbolt-tulajdonosok számoltak be arról, hogy Azahriah megjelenése óta sokkal több gitárt adnak el.”

A kizárólag magyar nyelvű saját számokat és dalfeldolgozásokat játszó Kiss Zenészek tagjai úgy vélekednek, hogy a régióban ugyan kevés a fiatalokból álló zenekar, a térség zenei élete mégis színesnek mondható, ugyanis a zenészek sokféle stílust képviselnek az autentikus népzenétől a rockon át a popzenéig.

Böjtös Natália szerint fontos lenne több, zenekarok közötti közös projekt kialakítása: közös dalírás, közös videóklipek, közös zenei szemle: – Magyarországon sokkal színesebb ennek a kínálata, ott könnyebben megmutathatjuk és megmérethetjük magunkat. A zenekaroknak az nyithat ajtót, ha a környékükön saját önálló estet szerveznek. Erre nekünk minden évben alkalmunk adódik, figyelünk is arra, hogy egy vendégzenekarral színesítsük műsorunkat, ezzel is ötvözve a zenei stílusokat.”

Hlavács Réka ehhez kapcsolódva emeli ki annak tényét, hogy idén már negyedik alkalommal rendezték meg Ipolybalogon az önálló estjüket:

Balla Dávid a Magyarország felé történő terjeszkedést, kitörést érzi a legnagyobb kihívásnak; úgy látja, a hazai közönséget nem nehéz megszólítani. Szarka Máté azt nehezményezi, hogy az új generáció jelentős része idegenkedik az olyan zenétől, amely élőben, hangszerekkel van előadva. Tudja, hogy a zenekari lét nem kis erőkifejtést igényel, de lelkesen néz szembe ezekkel a kihívásokkal. A műsorukon ezért is próbálnak folyamatosan újítani.

– Sok fiatal fél belekezdeni valami újba: zenélésbe, zenekaralapításba. Fontos, hogy a pedagógusok inspirálják őket arra, hogy merjenek valami pluszt csinálni. Ha próbálkoznak, legrosszabb esetben nem sikerül, de az is lehet, hogy csodálatos dolog sül ki belőle. Ha 11 évvel ezelőtt nem lett volna Kiss Kristóf az Ipolybalogi Művészeti Alapiskolában, talán ma mi sem vagyunk. Ami a közép- és idősebb generációt illeti, ott már mások a prioritások. Ha valakinek már családja, munkahelye van, nem biztos, hogy belekezd ebbe az egészbe, hiszen zenéből megélni szinte lehetetlen – fűzte hozzá Csáky Máté, aki azt is elárulta, hogy a Kiss Zenészek rendszeresen él belföldi pályázati lehetőségekkel; a Kisebbségi Kulturális Alap jóvoltából könnyebben tudják megszervezni saját rendezvényeiket. Szóvá teszi azonban azt is, hogy hangszervásárlásra és zenekari működési tevékenységre jelenleg nincs lehetőség pályázni.

A muzsikus őszintén beszél arról, hogy előfordult, pályázatok során elbuktak kisebb-nagyobb összeget:

A régióban is sokszor fellépő Kiss Zenészek különböző workshopokat és izgalmas interaktív foglalkozásokat tartanának fiatalok számára, ezzel is inspirálva őket: próbáljanak ki különböző hangszereket, írjanak szövegeket, szervezzenek zenei rendezvényeket, s egyáltalán merjenek belekezdeni valami újba.

Csáky Máté szerint fontos a kapcsolattartás más együttesekkel, zenészekkel. Úgy gondolja, ők mindig igyekeztek partnerként dolgozni és barátként viselkedni más formációkkal: – Sajnos, volt már rá példa, hogy ez nem volt kölcsönös. Ha egy kapcsolatról van szó, fontos, hogy mindkét oldal korrekt hozzáállással, őszintén közelítsen a másikhoz. Ha kapunk is pofonokat az élettől, hátba szúrást a »barátoktól« vagy a »kollégáktól«, ez nem jelenti azt, hogy nekünk is fel kell hagynunk a tisztességgel és a korrektséggel. A negatív energiákat ilyenkor pozitívakká kell átalakítani, ezzel is erősebbé és tapasztaltabbakká válunk.”

Magyarországi testvérzenekarukkal, a Boyongó együttessel remekül együttműködnek; bíznak benne, hogy a tavaszi budapesti közös koncertjüket meg tudják ismételni, akár az anyaországban, akár a Felvidéken.

Ipolyság regionális szerepéről is szót ejtett. Elmondása szerint több év, sőt évtized után most jutott el odáig a városvezetés, hogy gazdag, színes és minőségi programokat szervez az érdeklődők számára. Tágabb perspektívából nézve a füleki VárLak Fesztivál és a Gombaszögi Nyári Tábor szerepét is hangsúlyozta: – Véleményem szerint minden megoldásra váró probléma a kommunikáció hiányából fakad. Lehetőségek mindig voltak, vannak és lesznek is. A települések vezetői, illetve a kulturális bizottságok képviselői befolyásolják a zenekarok működését. Előrelépést jelenthetne, ha az Ipoly menti települések leülnének egy asztalhoz, hogy beszéljenek a kulturális lehetőségekről, a támogatásokról, valamint a programok összehangolásáról. Ha mindez közösen át lenne gondolva, akár az Ipoly mentén, akár az egész Felvidéken, abból biztosan mindenki profitálna.