König Mór – a hazafias ipolyviski főpap
A teológiai doktor és apátkanonok König Mór emléke kétszáz év elteltével is él Ipolyvisken. Amint azt a helytörténészként is tevékenykedő Baka Anita összegezte, a viski születésű König Mór – König József és Jozefa gyermekeként – 1822. szeptember 22-én látta meg a napvilágot.
– Mivel az édesapja gazdatisztként tevékenykedett, s Forgách gróf mándoki birtokára helyezték, Mór korán, már gyermekként elkerült Ipolyviskről; így lett Forgách gróf egyik gyermekének a keresztfia. A gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte, a bölcseletet az egyetemen hallgatta 1840-ig. Ekkor báró Barkóczy László felvette a székesfehérvári papnövendékek közé. Teológiai tanulmányait a bécsi Pázmáneumban végezte. Ezután nevelő volt báró Horváth János családjánál a szabolcsi Muranicson.
1845. október 5-én miséspappá szentelték, nyolc hónap múlva Bécsbe küldték a Szent Ágostonról elnevezett papnevelő intézetbe. 1848. július 31-én lett teológiai doktor.
– Hazatérve, a szabadságharc kezdetén, a horvát betörések hírére a pesti önkéntesek közé állt, de a schwechati csata után visszatért az egyházmegyébe, majd Vértesboglárra helyezték. A helyi katolikus plébános, Streith Miklós 1849. augusztus 17-én a szószékről hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, emiatt őt és káplánján, Königet is feljelentették – magyarázta Baka Anita, majd kiemelte, hogy a szabadságharc mellett valójában inkább König Mór agitált, akit a feltüzelt helyiek jelentettek fel az osztrák hatóságoknál.
Akárhogy is, a két papot 1849 októberében a budavári József-kaszárnya kazamatáiba, majd november folyamán Königgrätzbe vitték. Streith Miklóst az Újépület melletti téren 1849. szeptember 5-én agyonlőtték. Az iszonyatos jelenetet König Mór az Újépület ablakából nézte végig. Halála előtt állítólag ezekkel a szavakkal vigasztalta Königet: „Ne aggódjék kemény ítélete felett, 15 év vagy 1 év az mindegy, ön szabad lesz, s még jobb napokat fog látni! Én nyugodtan halok meg! Elleneimnek szívből megbocsátok, hisz ők nem tudták, mit csináltak!”
König Mór ítéletét végül 15 évnyi vasban letöltendő fogságra változtatták. 1854 szeptemberében szabadult a königgrätzi várbörtönből. 1873-ban székesfehérvári kanonok lett, három évvel később pedig budai főesperessé léptették elő, majd visegrádi apáttá is kinevezték. Egykori plébánosa vértanúságának történetét 1880-ban írta meg. A történelembe is e feljegyzéseivel, illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő naplójegyzeteivel írta be magát.
1886. május 12-én, 64 évesen Karlovy Varyban érte a halál. A Pesti Hírlap így írt erről: „Egy hazafias főpap halála. Dr. König Mór székesfehérvári apátkanonok szerdán éjjel 12 órakor élte 64-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt Karlsbadban. König már 4 év óta szenvedett súlyos gyomorbajban s egészsége fentartására mindig Karlsbadba járt.”
Megjelent a Magyar7 2024/11. számában.
