Kiss Beáta: Elmondhatjuk-e, hogy a jognak asztalánál egyformán foglalunk helyet?
A Medikus-kertben található Petőfi-szobornál került sor idén is a magyar szabadságharc és forradalom 178. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre Pozsonyban a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, Országos Tanácsa és Ifjúsági Tagozata, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, valamint a Liszt Intézet Pozsony szervezésében.
A megemlékezés a Szózat eléneklését követően a pozsonyi Duna-utcai Alapiskola és Gimnázium növendéke, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny járási versenyében aranysávos minősítést elért Čerňanslá Tímea szavalatával indult, aki Petőfi Sándor 15-dik március 1848 című versét mondta el, majd ezt követően Jégh Izabella a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke köszöntötte a megemlékezés résztvevőit.
„Ünnepet és megemlékezést is tartunk a mai napon. Ünnepet, mert 178 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a magyar nép szabadságáról és az osztrák járom felszámolásáról szólt. Ugyanezért a célért küzdött a magyarok oldalán az időközben megalakult lengyel fiatalokból álló légió Józef Wisocki vezetésével, míg Bem József tábornok az erdélyi magyar hadsereget irányította.
Nekik szól az emlékezés, a kegyelet, akik részt vettek ebben a harcban, akik számára a haza volt mindenekelőtt, akik életüket adták és vérüket ontották a magyar szabadságért! Nemzetünk és nemzetük szabadságáért” – mondta Jégh Izabella.
A megemlékezés ünnepi szónoka idén Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke volt. „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit” – Petőfi Sándor eme szavaival kezdte ünnepi beszédét az elnök asszony, hozzátéve, Petőfi neve örökre összeforrt március 15-ével, hiszen ő volt a forradalom lánglelkű költője, aki a költészet eszközével forradalmat csinált. És ez nem túlzás, mondta, hiszen Petőfi egész életét arra tette fel, hogy egyszerű sorból felnőve, ám a magyar kultúrába mégis egészen mélyen beágyazódva azért küzdjön és harcoljon, hogy a szó és a költészet erejével valami változást indítson el abban a hazában, amelyben felnőtt.
Majd Kölcsey Ferenc örök érvényű szállóigévé vált mondatait idézte: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A haza minden előtt.” De mi az a haza, amelyre Kölcsey gondolt, és amelyért Petőfi küzdött? – tette fel kérdést. „Ez a haza az osztrák monarchia kebelében egy elnémetesítő kort követően ébredező kulturális, szellemi, de mégis politikai elnyomás közepette élő magyar népet jelentette.
– fogalmazott Kiss Beáta, hozzátéve, a reformkor adott táptalajt annak a küzdelemnek, amelynek 1848. március 15-e volt a kezdete. Petőfi ebbe a gondolatmenetbe ágyazódott be, és lett még sokkal radikálisabb, sokkal nyughatatlanabb lelkű, sokkal inkább küzdeni vágyó, mint kortársai többsége. Március 15-e eredményeit az áprilisi törvények szentesítették, és Petőfi hűen ahhoz a vállaláshoz, amit mondott és amiről költészetében vallott, tetteiben is megvalósított, mondta, hozzátéve, ma azért jöttünk el ide, hogy fejet hajtsunk, és tisztelegjünk az emlékük előtt, bár talán nem is az emlékezés a helyes szó, mert az ő küzdelmük, tetteik és gondolataik máig ható élő valóságot jelentenek.
„De hányan vagyunk ma, aki életünk minden napján a legelső helyre nem a családot, nem a gyermeket, nem a munkát, nem a megélhetést tesszük, hanem azt, hogy hadd tegyek az emberiségért valamit, hadd tegyek a nemzetért valamit” – tette fel a kérdést a Csemadok elnöke, hozzáfűzve, ez egy olyan példa, amit ma talán kevesen tudunk követni, hiszen a mai már egy egészen más világ, de mégis, milyen jó lenne, ha sokan követnénk ezt a példát. „Mert akkor másmilyen lenne 2026-ban a világ” – fűzte hozzá az elnök asszony.
Ünnepi beszédében Petőfi egy másik idézetével példálózva, azt a kérdést is feltette a szónok, a felvidéki magyarság vajon elmondhatja-e, hogy itt van már a Kánaán?
– tette fel a kérdést Kiss Beáta.
Ugyanennek a versnek az elején Petőfi azt írta, „Ne fogjon senki könnyelműen/ a húrok pengetésihez!/ Nagy munkát vállal az magára/ ki most kezébe lantot vesz”, folytatta a Petőfitől vett idézetek sorát a szónok, aki szerint Petőfi annak idején a költőtársaira értette ezt.
– mondta a Csemadok elnöke, hozzátéve, oly korban élünk, amikor a szavak, a kultúra, a nemzeti identitás és az erkölcs ereje kell, hogy a megtartó ereje legyen ennek a közösségnek.
Ma sok mindent megtehetünk, amit régebben talál nem tehettünk, ez a külső szabadság. A belső szabadság viszont az, hogy mit teszünk azzal a szabad akarattal, amit a jó Isten nekünk adományozott. A szabad akaratunk azt jelenti, dönthetünk, egyebek mellett a nemzeti ügyeinkről is, mondta. „Dönthetünk úgy, hogy mindig minden körülmények közt továbbadjuk az ifjabb generációnak a magyar szót.
(…) Dönthetünk úgy, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, dönthetünk úgy, hogy a nemzeti ünnepet ezzel a szeretettel éljük meg és annak örömével, hogy bármilyen is a világ körülöttünk, jó magyarnak lenni” – fűzte még hozzá Kiss Beáta.
A pozsonyi megemlékezést megtisztelte jelenlétével Dr. Balogh Csaba Magyarország Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete, a Liszt Intézet Pozsony igaztagója, Venyercsan Pál, Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő és a Csemadok országos titkára, Takács Ottó.
A koszorúk elhelyezését követően a Petőfi szobornál a gímesi Csámpai Boglárka népdalénekes előadását hallgathatták meg a résztvevők. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
