Kiérdemelt helyen a nagymegyeri tájház
A tájház kialakítását a nagymegyeri Csemadok kezdeményezte az 1980-as években, amikor gondnoka, Varga László még gimnáziumi tanárként dolgozott, és elindította a néprajzi emlékek gyűjtését.
Aziskola kapcsolatban állt a Győr–Sopron megyei középiskolákkal, és nyaranta honismereti táborokban folytatták a néprajzi gyűjtőmunkát. Kezdetben az iskolában őrizték az emléktárgyakat, később, amikor már nemcsak Nagymegyerről, hanem a város környékéről is érkeztek felbecsülhetetlen kincsek, felmerült a tájház alapításának a gondolata.
1980 nyarán a honismereti tábor résztvevői berendezték a tájházat a gimnáziumban őrzött gyűjtemény darabjaival. A berendezés a 19. és a 20. század fordulójának kisparaszti tárgykultúráját hivatott bemutatni. A megnyitó ünnepséget 1980. december 1-jén tartották. 2000-ben az önkormányzat felújíttatta az akkor 164 éves épületet. Évente négyszáz látogató keresi fel a nagymegyeri tájházat, köztük külföldi és hazai turisták egyaránt.
– Amióta nyugdíjas életemet élem, azóta látom el a gondnoki teendőket a tájházban és az udvarán.
Itt háztartási eszközöket tartunk, a konyha hátsó részében található a katlan. A negyedik helyiség az istálló, itt a háztartásban és a mezőgazdaságban használatos eszközök láthatók – sorolta Varga László.
A gondnok lapunknak elárulta, ez az első eset, hogy nagymegyeri nevezetesség kerül fel a szlovákiai kulturális műemlékek hivatalos listájára.
– Nagyon sokat köszönhetünk Lapos Ildikó alpolgármesternek, aki tíz évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy műemlékvédelmi bizottság alakuljon az önkormányzat mellett. Azóta is aktív tagja a bizottságnak, amely a város kulturális öröksége és értékei fölött őrködik.
– fejti ki Varga László, aki szerint azonban sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a város büszkeségének számító tájház története az 1800-as évekre nyúlik vissza, és idén 186 éves.
Megjelent a Magyar7 2022/7. számában.
