Kevés a konyhapénz?
Az áremelkedési hullám az oktatási intézményeken is végigsöpört. A dominó effektus hatásaként ugyanis nemcsak a villamos energia és a gáz ára emelkedett drasztikusan, hanem olyan szolgáltatásoké is, mint például az étkeztetés, a napközis díj vagy a kis- és középső csoportosok óvodai illetéke.
Bacsó Lászlótól, Nyárasd polgármesterétől megtudtam, hogy tavaly februártól, azaz a második félév kezdetétől gyakorlatilag mindennek emelni kellett az árát a község oktatási intézményeiben. Mint kiderült, csupán akkor nyílt erre lehetőség, mert központilag szabályozott időpontban és meghatározott tarifarendszer alapján szabad ezt megtenni. Előtte az árak három és fél évig változatlanok voltak, de közben elszállt az infláció és valahogy kompenzálni kellett az ebből fakadó hiányt. Egy óvodás gyermek étkezési költsége akkor 1 euró 56 cent volt, amibe természetesen nemcsak az ebéd, hanem a tízórai és az uzsonna is beletartozik.
– nyilatkozta a nyárasdi polgármester.
Persze ez az összeg csak nagyjából fedezi az étkezési alapanyagok megvásárlását, a további költségekről, mint például a konyhában dolgozók fizetése, a tisztítószer-, illetve az energiaköltségek, ne is beszéljünk. Mivel az állam részéről a hozzájárulás csak minimális, így elmondható, hogy az ezzel kapcsolatos költségek több mint 95 százalékát a község fizeti, ami Nyárasd esetében éves szinten gyakorlatilag mintegy félmillió euró, miközben az elmúlt években a pedagógusok fizetését is valorizálni kellett.
Ekecsen is hasonló a helyzet, Polák László polgármester konkrét és részletes adatokat mutatott, amelyek szerint az iskola alsó tagozatán 2 euró 10 cent, a felsőn pedig 2 euró 30 cent az ebéd költsége rezsivel együtt, tehát ez tisztán 1 euró 50, illetve 1 euró 70 cent, ami az áremelés előtt 1,15, illetve 1,23 volt. Ami a két óvodát illeti, a gyerekek napi étkezési költsége (tízórai+ebéd+uzsonna) 1 euró 90 cent napjainkban, ez 2023 előtt 1 euró 15 cent volt. Ami az iskolaköteles időszakot illeti, ott a szülő csupán 50 centet fizet, mivel a dotáció 1 euró 40 cent. Ugyanez vonatkozik a szociálisan hátrányos helyzetűekre is. Ekecsen napi szinten 50 adag ebédet főznek a nyugdíjasok számára is, ami 3 euró 90 centre jön ki rezsivel együtt. Két évvel ezelőtt ez az összeg még csak 2 euró 85 cent volt. Mivel az iskolát 192-en, az óvodát pedig 100-an látogatják, és ha a nyugdíjasokat is beleszámoljuk, akkor Ekecs község közel 350 fő számára biztosít napi étkezést, ami a község lakosságának alig kevesebb mint 10 százaléka.
Vásárúton az étkezési díjakhoz egyelőre nem nyúltak hozzá, de az óvodai illetéket és a napközi díját 10 euróról 15-re kellett megemelniük.
– Az energiaárak emelkedésére és a tavalyi 10, illetve a tavalyelőtti 20 százalékos inflációra sajnos csak így tudtunk reagálni. Azt se szabad azonban elfelejteni, hogy a mi esetünkben újabb napközis osztály is nyílt, amelyhez napközis tanítót vettünk fel. Az ő bére szintén a falut terheli – tette hozzá Török Gergely polgármester.
Általános jelenség, hogy a szülők az áremelések hallatán nem örülnek túlságosan, de amikor az igazgató vagy a polgármester szembesíti őket a tényleges árakkal és a település hozzájárulásával, akkor már sokkal megértőbbek.
A tej- és gyümölcsprogram ugyan sokhelyütt működik, ami mindenképpen pozitívan érinti az önkormányzatok kasszáját és a szülők pénztárcáját, de mi a helyzet a helyi, illetve a régióban tevékenykedő gazdákkal, őstermelőkkel? Vajon van-e lehetőség eljuttatni az általuk termesztett minőségi zöldséget, gyümölcsöt, illetve a hús- vagy tejtermékeket az óvodák, iskolák konyháira? Mint kiderült, jó pár helyen van ilyen együttműködés, de a bürokratikus buktatók, a multik alacsony árai és a csak pusztán az anyagi érdekeket szem előtt tartó kereskedők és viszonteladók gyakran megnehezítik az efféle kooperációt.
A nyárasdi iskolakonyha vezetője, Krascsenics Zsanett elmesélte, hogy hosszú távú együttműködéssel kapcsolatos konkrét megkeresést még nem kaptak, azonban olyan már előfordult, hogy egy őstermelő, aki már nem tudta értékesíteni az általa termesztett – egyébként jó minőségű és bevizsgált – zöldséget, az iskolakonyha rendelkezésére bocsátotta.
– Valószínűleg mindenkit, így bennünket is érdekelne és mindenki számára hasznos lenne, ha létezne egy olyan jól működő rendszer, ami a helyi gazdákat segítené, és az iskolakonyhák is olcsóbban juthatnának hozzá minőségi termékekhez, hiszen a jó dolgok elől senki nem zárkózik el. Ilyen esetben a szállítás költségét a végletekig minimalizálni lehetne és a friss áru is korábban eljuthatna a fogyasztóhoz, csupán az a kérdés, hogy ennek milyen bürokratikus akadályai lennének, és milyen jogszabályoknak kellene megfelelni. Félő, hogy emiatt lenne nehéz ennek a megszervezése – mondta a konyhavezető.
Ami a heti menüt illeti, azt sem lehet akárhogyan megtervezni, ugyanis bizonyos központi kritériumoknak meg kell felelni. Például tészta mellé hüvelyest kell választani levesnek. Vannak ajánlások és új receptek is, amelyek tájainkon eddig kevésbé ismert zöldségeket vagy gabonaféléket is megemlítenek, ilyen például a batáta vagy a bulgur, tette hozzá.
– Mi is arra törekszünk, hogy az ételek minél változatosabbak legyenek, csupán az a kérdés, hogy a gyerkőc megeszi-e? Ilyen szempontból a konyhavezetőnek nagyon nehéz összeállítania a menüt, ráadásul ezek a termékek nem olcsók, és sokszor tapasztaljuk, hogy a gyerekek nem kérnek belőle. Vannak ugyan, akik megkóstolják és megszeretik, de sokat kell lavíroznunk, hogy mindenki számára kielégítő legyen az étkeztetés. Egy gyerekkel nem könnyű egy teljesen új ízvilágot megszoktatni. Hasonló ez, mint a hozzátáplálás. A pici gyerek sem eszi meg az új ételt, de lehet, hogy egy hónap múlva már másképp reagál rá – foglalta össze az új ételek bevezetésével járó nehézségeket Krascsenics Zsanett.
Csölle Tamás nyárasdi gazda elmesélte, hogy csak akkor lenne lehetősége őstermelőként iskolakonyhákra szállítani, ha csatlakozna egy uniós programhoz.
Juhász Gergely, az európai viszonylatban is jelentős piaci részesedéssel bíró, paradicsomtermesztéssel foglalkozó csallóközi Vidám Paradicsom marketing igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az ő esetükben minimum száz célállomásnak kellene lennie az országban ahhoz, hogy rentábilis legyen a szállítás. Ellenkező esetben a logisztikai költségek felülírnák ezt a próbálkozást. Ráadásul, ha nem kereskedelmi egységekről van szó, ennek a megszervezése nagyon bonyolult lenne.
Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke kifejtette, nagyon hasznos lenne, ha az őstermelők összefognának, hogy eljuttassák termékeiket az iskolakonyhákra. Vannak települések, ahol a helyi gazdák a falu óvodájával, iskolájával együttműködnek.
– Rimaszombatban például az egyik gazdálkodó folyamatosan burgonyával látja el a régióban az összes iskolát, így sokat tudnak spórolni a költségeken. Jó lenne, ha ez máshol is olajozottan működne, az agrárkamara biztosan lát ebben fantáziát – erősítette meg Patasi Ilona.
Hajtman Béla, a Csallóközcsütörtöki Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója kifejtette, hogy náluk jól működik a gyümölcs- és a tejprogram, de a jövőben abban is látna fantáziát, ha a helyi kistermelők vagy a családi kertészetek, veteményesek terményeit is használhatnák az iskolakonyhában, ehhez azonban át kellene csoportosítani az anyagi forrásokat.
A vásárúti óvodában ezt már megoldották. Egyenesen a helyi és környékbeli termelőktől, gazdáktól kapják a csallóközi zöldséget, gyümölcsöt vagy húst, tudtam meg az intézmény igazgatónőjétől, Madarász Anitától. Az őstermelői hálózattal, lánccal kapcsolatban azonban szkeptikus, mert szerinte sokan visszaélhetnek ezzel, akik kinyomozhatatlan eredetű külföldi, esetleg silány minőségű árut adhatnának el.
– Véleményem szerint a jó megoldás, ha a helyi vállalkozók, kistermelők – akiket akár személyesen is ismerünk – látják el az óvodákat és az iskolákat. Az meg már csak hab lenne a tortán, ha a nagyvárosi iskolák is hozzájuthatnának a csallóközi őstermelők jó minőségű terményeihez. Mindenki jól járna – szögezte le az igazgatónő.
Megjelent a Magyar7 2024/10.számában.
