Kettős kiállítás a múzeumban - KÉPEKKEL
Szeptember 11-én a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében nyílt meg a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület 48 képzőművészének alkotásaiból rendezett Összetartás című csoportos tárlat, amelyen a győri fotóművész, Fülöp Péter fényképei is megtekinthetők.
A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület pilisvörösvári székhelyű, 1997-ben alapított szervezet, amely a szlovéniai magyar közösség kulturális tevékenységének támogatását és a Muravidékhez kapcsolódó irodalmi, kulturális kiadványok megjelentetését tűzte ki céljául. A szervezet ezenkívül feladatának tekinti a térséggel kapcsolatos tudományos kutatómunka és önképzés támogatását. Az egyesületnek 219 tagja van, ebből 80 alkotóművész.
A vendégeket az est háziasszonya, Tilajčík Edit köszöntötte, akitől megtudhattuk, hogy a tárlatot Dolán György festőművész állította össze. A kiállítást Kopócs Tibor képzőművész, a MAMSzE tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, aki lapunknak azt is elárulta, hogy a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnökét, Ruda Gábort már régóta barátjának tekinti, s az ő ösztönzésének köszönhetően jött létre ez a közös kiállítás.
– Nekem nem tisztem a képekről beszélni. Már csak azért sem volna ildomos, mert egyike vagyok a kiállítóknak.
A képek értékelését és a képek befogadását önöknek kellene megtisztelő jelenlétükkel elvégezniük.
Kopócs Tibor sajnálatát fejezte ki, hogy egy tárlatnyitó során általában megjelennek az esemény fő szereplői, az alkotók, a rokonok, a barátok és az ismerősök, de később kevesen tekintik meg a kiállított műveket.
Kérdés tehát, hogy az érték hol marad jelen, hol lesz megjelenítve, dokumentálva? Azt is nagyon hiányolom, hogy egy-egy kiállítás elmúltával senki se veszi a fáradságot – s most itt akár intézményekre, múzeumokra, galériákra is gondolhatok – hogy megkeressék az alkotót a műtermében, hogy ott körülnézzenek, dokumentáljanak. Arra már nem is merek gondolni, hogy netán gyűjtők vennék meg a képeket – húzta alá Kopócs, aki szerint hiányzik egy olyan intézmény, ahol legalább virtuálisan dokumentálnák, leltároznák ezeket az alkotásokat, mintegy a felvidéki képzőművészek tárházát létrehozva, ezáltal is megbecsülve azt. Ehhez nyilván munkaerő és tőke is szükséges.
Amikor aztán vége a kiállításnak, hazavisszük a munkáinkat, befordítjuk a falnak a képeket, és tovább dolgozunk... De vajon kinek? Kell ez valakinek?
Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója is megjegyezte, hogy Kopócs Tibor olyan problémát vetett föl, amiről már rengeteget beszéltek. Volt is a múzeumban egy összejövetel ezzel kapcsolatban, de tovább kell keresni a megoldásokat.
– Én viszont most azzal szeretném biztatni az alkotókat, hogy a múzeumnak és a látogatóknak ez a tárlat ünnep, hiszen olyanok műveit tekinthetjük meg, akik a szívünkhöz nőttek, akiket ismerünk és szeretünk – fejezte ki örömét az igazgató.
A megnyitó során Kovács Enikő Edyko és Marosi Károly költők olvastak fel verseik közül néhányat.
Fülöp Péter neve ismerősen csengett győri tanulmányaim idejéből, s amikor megpillantottam a vele készült két rövid videót, amely mintegy felvezetője volt az Álló idő című fotográfiai kiállításának, belém nyilallt a felismerés, hogy igen, ő volt az a jó „fej” óraadó tanár a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán, aki vagy huszonöt esztendeje művelődésszervezési gyakorlatot és filmesztétikát tanított nekünk. Gondolom, sokan ismerjük azt a tanártípust, akinek mindenki imádja az óráit. Csak pár évvel volt idősebb tőlünk, de komoly tudással és mélységes alázattal állt a témához és hozzánk. Hiába voltak délután az előadásai, amikor Tarkovszkij filmjeit, vagy Magyar Dezső Agitátorok című alkotását (melyben a másik kiváló filmrendező, Bódy Gábor, illetve Földes László Hobo is játszik) elemeztük közösen, minden bizonnyal nemcsak bennem maradt meg a mai napig. Persze sok minden mást is említhetnék „Petyával” kapcsolatban (mert így hívtuk), azonban negyedszázada nem hozott össze vele a sors. Sajnos a kiállítás megnyitójára nem tudott eljönni, de fényképei magukért beszélnek.
Fülöp Péter fotóin ódon házak, utcarészletek, sok időt megélt romos tűzfalak, ereszcsatornák, kapualjak ásítanak fekete-fehér magányukban, kilátástalanul, mintha abba az ősrobbanás előtti felfoghatatlan pontba lennének bezárva, ahol a legokosabbak szerint valóban állt az idő...
Fülöp Péter, a kiváló fotográfus és költő 1964. január 6-án született Győrben. Több mint száz hazai és nemzetközi kiállítás, számos könyv és hangfelvétel fűződik a nevéhez. Fotográfiái és fényképfilmjei túlmutatnak a hagyományos fotóművészet keretein, meditatív hangvételűek, filozofikusak és poétikusak. Munkásságát és fényképeit a helyszínen Ruda Gábor méltatta.
A kettős kiállítás október 8-ig tekinthető meg.
