Kettős bicentenáriumról emlékeztek meg Pozsonyban
Pozsonyban, a Magyar Szövetség székházában tartotta meg a Széchenyi Társaság a Szövetség a Közös Célokért társzervezésében a Magyar Tudományos Akadémia (korábban Magyar Tudós Társaság) megalakulásának 200 éves évfordulója alkalmából azt a rendezvényét, amely tartalmas előadásokat kínált a résztvevőinek.
Az 1987-ben alakult budapesti székhelyű Széchenyi Társaság névadójának örökségét alapul véve célul tűzte ki, hogy felekezetre, világnézetre és pártállásra tekintet nélkül munkálkodjék Magyarország, a nemzet felemelkedéséért, szellemi erkölcsi és anyagi gyarapodásáért, mindenkor szem előtt tartva az egyetemes magyarság érdekeit. A társaság elnöke, Szemereki Zoltán portálunknak nyilatkozva elmondta, a Széchenyi Társaság nagyon nagy gonddal kezeli Széchenyi István életművét.
– fűzte hozzá a Széchenyi Társaság elnöke.
Pontosan 200 éve, 1825. november 3-án ajánlotta fel ugyanis gróf Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét a pozsonyi országgyűlésen egy magyar tudós társaság létrehozatalára, aminek következtében aztán megalakulhatott a magyar szellemi élet egyik meghatározó központja.
– mondta Szemereki Zoltán.
Kettős bicentenáriumunk van, az egyik a 200 éves felajánlás Széchenyi részéről, a másik pedig Jókai Mór születésének 200. évfordulója, mondta
– mondta, hozzátéve, ezért esett a választás egyrészt a reformkort jól ismerő történészre, Dr. Pelyach Istvánra, a nyelvet nagyon jól ismerő Nyíri Péterre, aki a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója, illetve Dr. Szilágyi Márton irodalomtörténész egyetemi tanárra, aki a Jókai-művek nagy ismerője.
„Szeretnénk szövetséget kötni mindazokkal, akik Széchenyi szellemiségét szeretnék követni, s azért hívtuk meg elsősorban azokat a szövetségeseinket, akikkel együttműködési megállapodásokat kötöttünk, egyetemeket, elsősorban a Széchenyi nevét viselő győri Széchenyi István Egyetem, a Kodolányi János Egyetem, a Tokaj-Hegyalja Egyetem, az Óbudai Egyetem és a komáromi Selye János Gimnázium képviselőit” – fogalmazott Szemereki Zoltán köszöntőbeszédében, abbéli reményének is hangot adva, hogy
azok, akik hallgatják ezeket az előadásokat, továbbviszik majd azt a szellemiséget, amit mindenkinek meg kellene tanulnia: mit kell tenni ahhoz, hogy Magyarország felvirágozzon.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke három üzenetet fogalmazott meg a konferencia résztvevőit köszöntő beszédében. Az első a szövetségre vonatkozott, ami nem üres fogalom. „A szövetségkötést illik tartalommal megtölteni, 21. századi üzenetet adni neki. Én ezzel a feladattal úgy próbálkozom megbirkózni, hogy a szövetséget nem lehet elődpártok és elődpártok, platformok és platformok közti szövetségként értelmezni, hanem
– mondta, hozzátéve, ezt a filozófiát képviselik az elmúlt egy évben. Számos olyan ügy van, mondta, amikor kiálltak a magyar iskolák mellett, kiálltak a csallóközi gazdák mellett, a párkányi gazdák mellett, az önkormányzataink mellett az őket fenegető hátrányos intézkedések ellenében.
– fűzte hozzá.
A második üzenet a Széchényi Társasághoz fűződő szövetségről szólt, amiért Gubík, mint mondta, köszönettel tartozik. A harmadik gondolat pedig a jelen konferencia témájával kapcsolatos, azzal a szellemi erjedéssel, amit a reformkor hozott, s ami három dolog nélkül nem következhetett volna be, s enélkül a felvidéki jelenlegi reformkor sem képzelhető el.
Ezek egyike az államférfiúi programadás, mondta Gubík, s ez kell ma a Felvidékre is.
– tette hozzá. A másik, az önfeláldozás és a példamutatás, mint ahogy Széchenyi István is példát mutatott Pozsonyban 1825-ben. "Mindenkinek a Felvidéken is a maga lehetőségeihez mérten meg kell ezt tennie. „Akkor tudunk hitelesek lenni és méltóak az elődök munkájához” – fűzte hozzá Gubík, aki harmadik feltételként az e mentén kialakult együttműködés fontosságát említette.
Ezt követően került sor az előadásokra, elsőként Dr. Pelyach István: Egy korszak nyitánya Pozsonyban 1825–1827 címmel tartott előadást, amely során azokra az előzményekre, okokra is rávilágított, amelyek a reformkor kialakulásához vezettek. Mint, mondta, a reformkor kezdete kapcsán a történészek különböző dátumot szoktak emlegetni, az egyik éppen Széchenyi 1825-ös felajánlásának dátuma, a másik is Széchenyihez köthető: 1830, a Hitel megjelenése, a harmadik pedig 1832-36, a hosszú országgyűlés ideje, ez volt az a diéta, amelyen a reformkort, vagyis a korszakot leginkább foglalkoztató kérdések mindegyike felvetődött, mondta az előadó.
„Én egy negyediket is említenék, miszerint a reformkor az 1780-as évek végén 90-es évek elején kezdődik” – mondta, hozzáfűzve, a századfordulón egy olyan szellemi pezsgés alakult ki, megjelentek magyar nyelvű folyóiratok, olvasókörök alakultak, ami a felvilágosult reformkezdeményezések születéséhez vezetett. Példaként több akkori személyiséget is felvonultatott, akik tevékenységükkel, gondolataikkal, irományaikkal nagyban hozzájárultak ehhez a szellemi pezsgéshez. Ezek közül kiemelte gróf Batthyány Alajost, aki radikális reformok bevezetését sürgette, mert úgy gondolta, hogy ezzel meg lehet előzni egy esetleges forradalmat.
– fogalmazott az előadó.
Előadása során rámutatott azokra a tényezőkre és kezdeményezésekre, amelyek mind a feudális gondolkodás addig szinte elképzelhetetlen megváltozását eredményezték, és hozzájárultak ahhoz, hogy a nagyrészt németül beszélő, magyar kulturális létesítmények nélküli városban Széchenyi pozsonyi felajánlását követően megszülethetett a nemzeti nyelv, a kultúra és identitás, valamint a tudomány szempontjából meghatározó jelentőségű intézmény: az Akadémia.
– mondta, hozzáfűzve, az, hogy 1848. március 15-én egy sikeres forradalmat tudtunk végrehajtani, köszönhető annak, hogy a reformkorban megszületett az a program, amelyet 48 tavaszától végre lehetett hajtani. „A 12 program nem más, mint Széchényi, Kossuth és Deák Ferenc programjának a forradalmi köntösbe öltöztetett változata” – tette még hozzá az előadó.
Ezzel a címmel tartotta a következő előadást Nyíri Péter, aki előadásában egyebek mellett rámutatott az anyanyelv szerepére az egyén és a nemzeti közösség életében, a nyelv és a társadalom viszonyára, de felvetette azt a kérdést is, hogy ad-e feladatot nekünk, s ha igen, milyet az a tény, hogy nekünk magyar az anyanyelvünk.
– mondta.
A magyar nyelv egy olyan folyamatos, tudatos törődést igénylő kincs, ami csak annak használói által kerülhet a felszínre. Anyanyelvünk tehát nemcsak megőrzendő, hanem kibányászandó kincs is, mondta.
Az előadó néhány reformkori személyiségtől vett idézettel is szemléltette, miként gondolkodtak az akkori nagyok a magyar nyelvről.
– fogalmazott az előadó.
Az előadás során szó esett a magyar nyelv tekintélyének fontosságáról és a nyelvhasználatról is, ami felelősséggel jár valamennyiünk számára: ha nem törődünk a nyelvünkkel, akkor elveszünk. Ennek kapcsán is értékes gondolatokat fogalmaztak meg a reformkori gondolkodók, amelyek ma ugyanúgy érvényesek a számunkra, mint a reformkor idején voltak.
Dr. Szilágyi Márton A reformkor képe és a haza felemelésének programja Jókai A felfordult világ című regényében címmel tarott előadást, amelynek története Kolozsvár és Pozsony köré íródott. A regény 1858-ban jelent meg folytatásokban a Magyar Sajtó című lapban; a befejezés azonban csak évekkel később, a kötetben való megjelenés előtt készült el.
Jókai eme kevésbé ismert és a szakirodalom által elmarasztalt regényében – sikertelensége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem tudott érdemi, kimutatható hatást tenni, recenziók egyáltalán nem jelentek meg róla – a reformkor érzékeltetése jelenik meg a szereplők cselekedetei által, mondta az előadó. Hozzátette, a kritikusok szerint a cselekmény az 1830-as, 1840-es években játszódik.
A regényben – amely Jókai útkereső művei közé tartozik – megjelenik a társadalmi kiegyenlítődés, a társadalmi felemelkedés lehetősége vagy házasság, vagy nemesi cím vásárlása útján.
A felvonultatott pozitív példák mellett a regényben fontosak az elhárított vagy éppen elhárítandó lehetőségek is, mondta el egyebek mellett a regény kapcsán az előadó.
Tartalmas előadások, sajátos meglátások és nem sűrűn hallható gondolatok hangzottak el remek előadóktól Pozsonyban, méltó megemlékezésként mindkét bicentenáriumról.
