Késmárk Szent Kereszt-temploma
Késmárk helyén eredetileg egy halászfalu és egy határőrfalu volt, majd IV. Béla szászokat telepített ide a tatárjárást követően. 1269-ben tőle kapott városi jogokat. Később a Szapolyaiaké, majd a Thökölyeké lett, ám 1656-ban szabad királyi várossá vált. Itt született és itt is van eltemetve (a Törökországból hazahozott) Thököly Imre.
A Szent Kereszt felmagasztalása templom (II. János Páltól bazilika minor rangot kapott) egy korábbi román kori kápolna helyén épült, amely a husziták ostroma idején 1433-ban megrongálódott, ezért lebontották. A város polgárai építették 1444 és 1498 között, de Szapolyai Imre is támogatta, ezért a nyugati gótikus portálé fölött a város és a Szapolyai család címere is látható. A templom háromhajós, ugyanis van egy oldalhajója, a főhajót pedig oszlopokkal kéthajóssá alakították. A főhajónak csillagboltozata, az oldalhajónak hálós, a szentélynek pedig keresztboltozata van.
A főoltár közepén áll a hatalmas kereszt, melyen Krisztus teste két méter magas. A kereszt lábánál Szűz Mária, Szent János, valamint a térdeplő Mária Magdolna alakja látható. A hagyomány szerint a főoltár alakjait Lőcsei Pál mester faragta. Az oldaloltárok közül a Mária megkoronázása oltár is a 15. század végén készült. A szentélyben szép gótikus szentségház van, a diadalív előtt pedig egy 1472-ben készített bronz keresztelőmedence.
A karzat alatt a város vezetőinek fából faragott stallumai láthatók, amelyek 1518-ban készültek reneszánsz stílusban. A templom mellett, mint szinte minden szepességi városban, egy pártázatos díszítésű reneszánsz harangtorony áll.
