Karácsonykor is igény van a túrára
Tóth András Magyarországon született, a kilencvenes években telepedett le Szlovákiában. Azóta a Dióspatonyi Turista Klub aktív tagja, néhány éve a vezetője. Mint mondja, 2019-ben minden túrát meg tudtak valósítani, ehhez képest az idei év elszomorító volt a tagok és a szervezők számára.
Hogyan kezdődött a klub története?
A szervezet valamikor a ’80-as évek közepén kezdte meg a működését. Akkor még gyerekcipőben járt a dolog, csak úgy összeálltak páran, és elmentek valahova túrázni. Belkovics László volt a mozgatórugója és sokáig elnöke a szervezetnek, nagyon sokat köszönhetünk neki. 1994-ben kerültem be a vezetőségbe. Mint magyarországi polgár, sok helyen megfordultam, sok szép helyet ismertem, így az eddigi szlovákiai túrákat kibővítettük magyarországi útvonalakkal. A klub egyre bővült, egyre többen érdeklődtek a túráink iránt. 2004-ben kiadtuk az első, éves lebontású tervezetünket egy füzetben, 2010-től minden évben kiadjuk a naptárunkat is. A kétezres évek közepétől sikerült támogatókat is szereznünk, közülük a legnagyobb természetesen Diósförgepatony önkormányzata.
A túráinkat szimbolikus összeggel szoktuk meghirdetni, illetve ha busszal, vagy távolabbra utazunk, akkor a buszköltségre gyűjtünk.
Hány taggal büszkélkedhetnek?
Több mint 100 tagunk van, de egy-egy túrába általában 50 fő kapcsolódik be (ennyi kell, hogy megteljen a busz). Vannak köztünk fiatalok is, de inkább az idősebb korosztály dominál. Ez egyrészt pozitív, hiszen örülünk, hogy az idősebbek még mindig szeretnek mozogni, de negatívum, hogy ha nem lesznek fiatal tagjaink, nem lesz kinek átadni a tapasztalatainkat.
Vannak jól bevált útvonalaik, illetve rendezvényeik, amelyeket többször megszerveznek, vagy inkább a változatosságot kedvelik?
Számos útvonalat megismételtünk már, vagy közelítettünk meg egy-egy már ismert célt más-más útvonalon. 3-4 évente változnak a helyszínek, de közkedveltek a kerékpáros, valamint a külföldi (magyarországi) túráink. Emellett a tagjaink nagyon szeretik a helyi túrákat is, amelyek jobbára szalonnasütéssel zárulnak. A hosszabb túrákat a támogatók segítik, a gyaloglások végén a gulyásfőzés elmaradhatatlan program. Mindemellett a Kis-Kárpátokat látogatjuk még, hiszen a táj ott is gyönyörű. Ha pedig a klubban fennmarad egy nagyobb összeg, akkor különkirándulást hirdetünk a legaktívabb tagjainknak. A batyubálunkat is szeretik az emberek, általában több mint százan vesznek részt rajta. Két testvértelepüléssel tartunk jó kapcsolatot, az egyik a magyarországi Gic (a Bakony térsége), a másik pedig a felvidéki Lédec (Nyitra mellett). A júliusi dióspatonyi falunapon őket szoktuk fogadni, ilyenkor is túrázunk a környéken, vagy például a Kis-Kárpátokban. Sajnos az idén mindez elmaradt a vírus miatt.
Egyáltalán, mi az, amit sikerült megvalósítaniuk?
Az idei évre gazdag volt a naptár: huszonegy programot tűztünk ki célul, ebből kilenc valósult meg, és a hagyományos karácsonyi túránk még várat magára. Március 8-án még sikerült megtartanunk a kora tavaszi túránkat a környéken, amelynek során megcsodáltuk az ébredő természetet, de utána egészen júniusig semmi sem jöhetett szóba. A kerékpártúráink közül a júniusit csodával határos módon meg tudtuk valósítani, az idén 40-45 kilométert kerekeztünk körülbelül húsz fős társasággal a gyönyörű Kis-Duna mentén. Sőt, az augusztusi bringás túra is összejött, augusztus 30-án ugyanis még nem vezették be a szigorításokat. Kihasználva az alkalmat, a Velencei-tó megkerülése volt a program. Aki nem akart kerékpározni, Agárdon gyalogolhatott. Agárdon a biciklikölcsönzést előre leszerveztük, maga a körút 40 kilométernyi volt. Szeptembertől azonban minden aktivitást fel kellett függesztenünk.
Mi a helyzet a hagyományos karácsonyi túrával?
Előbb van a Mikulás-napi túránk, ilyenkor a környéken szoktunk gyalogolni, a célban pedig az egyik támogatónk főzi számunkra a finom gulyást. Akinek van otthon piros Mikulás-sapkája, magával hozza. Fontos, hogy igyekszünk minél kevesebbet műúton gyalogolni. A Mikulás-napi ajándékozás sem maradhat el, a férfiak erősítő nedűt kapnak ajándékba, a hölgyek kis Mikulás-csokit. Mindenki nagyon jól érzi magát, karácsonyi dalokat énekelünk, ilyenkor már az adventi várakozás költözik az ember szívébe. Az idén ezt a túránkat sem tudtuk megvalósítani, a hely sem üzemelt, ahol a gulyást főzték volna, és a járványügyi intézkedések miatt sem akartunk problémákba ütközni.
A karácsonyi évzáró túránk a legmeghittebb, hiszen ilyenkor már mindenki lecsöndesedik. Hagyományosan karácsony második napján, 26-án szoktuk tartani, maga a túra általában 8 kilométer. Igaz, hogy hóban már nagyon régen gyalogoltunk karácsonykor, de a hó megtapasztalására január környékén a Kis-Kárpátok nyújt lehetőséget, hiszen január elején mindig ott szoktunk túrázni. Nagyon bízunk abban, hogy a 2020-as karácsonyi túrát meg tudjuk valósítani, mert sosem helyhez kötött, semmilyen szabályt nem szegünk meg vele, hiszen betartjuk a kétméteres távolságot is. Az emberek már hihetetlen mértékben igénylik a társaságot és a közösséget.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/51. számában)
