Kanópusszal jelölt sír - Csetnek
A Kárpátalján, feltehetően Munkácson született Gyöngyösi István a 17. századi Magyarország, az ellenreformációval és a rendi felkelésekkel jellemezhető barokk kor egyik legnépszerűbb költője. Ügyvédnek készült, Sárospatakon Comenius is tanította.
Élt Murány várában is, ahol Wesselényi Ferenc és Széchy Mária szolgálatában állt. Életrajzírói úgy tudják, hogy a Habsburg-ház uralmával elégedetlen főurak murányi tanácskozásán nem vett részt, de ott volt Wesselényi nádor közelében és tudomást szerzett a titkos tárgyalásáról. A Wesselényi-féle összeesküvés bizalmas dolgaiba azonban nem vonták be, bukása után azonban mégis börtönbe került. Ekkor tért át a katolikus vallásra.
A család tagjai idővel elköltöztek Csetnekről, a 18. század közepén lakóházára és sírhelyére sem emlékeztek már. Időközben azonban a helytörténészek azonosították Gyöngyösi István házát a faluban, illetve sírját is a csetneki temetőben.
A síron az ókori egyiptomi temetkezések kelléke, kanópusz látható. Ebbe az egyiptomiak a bebalzsamozott holttest belső szerveit helyezték el.
Termékeny költő volt. Legjelentősebb művei: Márssal társolkodó Murányi Vénus, Porábul meg-éledett Főnix, avagy Kemény János emlékezete, Rózsakoszorú. Jelentőségéről pedig olvassuk Arany róla írt jellemzésének befejező mondatát: „…valahányszor a magyar költészet és nyelv oda jut, hogy idegen befolyástól lesz szükség menekülnie: mindannyiszor nyereséggel fordulhat vissza a néphez, s irodalomban Gyöngyösihez”.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/6. számában.
