Kálvária, keresztút, kilátótorony
A 2007-ben megalakult Patrimonium servandi polgári társulás jóvoltából ismét akadálytalanul látogatható a lévai Kálvárián levő attraktív kilátótorony. Kedvező időjárás esetén a Selmeci-hegység legmagasabb csúcsáig, az 1009 méter magas Szitnyáig, a Tribecs-hegység legdélibb részét képező, Nyitra melletti Zobor-hegyig, valamint az Ipolyon és a Dunán túl egészen Magyarországig ellátni.
„A lévai Kálvária masszívuma eredetileg azzal a sziklával volt összekötve, amelyen a lévai vár áll. Vulkanikus eredetű andezit kőzet alkotja, helyenként agyaggal átfedve. A mai napig látható kőszirtek a hajdani öreg kőbányák maradványai” – olvasható a Patrimonium servandi polgári társulás által kiadott, magyar nyelven is elérhető fényképes ismertetőben, amelynek megjelentetését Nyitra Megye Önkormányzata is támogatta.
De vajon miképpen kerül a járási székhely északi oldalán található, nagyon könnyen megközelíthető vallási emlékhelyre egy impozáns kilátótorony? A teljes válaszhoz a Kálvária gazdag történetét sem árt feleleveníteni...
A 17. század végén kiépülő keresztútnak, valamint a Megfeszítettek szoborcsoportnak a létrejöttét a lévai váruradalom gazdag tulajdonosa, báró Jaklin Miklós lelkesen szorgalmazta. 1702-ben íródott végakaratában 700 aranyat hagyott a központi szakrális tér kialakítására. A nevezett szoborcsoport nem sokkal később a Szent Kereszt felmagasztalásának ajánlott kápolna tágas udvarán kapott helyet. A helyi hívek az 1808-as, hatalmas lévai tűzvészt követően egyre gyakrabban és egyre lelkesebben látogatták meg a város legmagasabb pontján levő hangulatos imahelyet, amely csak 1821-ben készült el. Ekkor alakították át kegytemplommá. A lévaiak a tragikus tűzesettől számítva sok-sok éven, évtizeden keresztül járták be a kálváriát, könyörgő zarándoklatok alkalmával. Minden év júliusának utolsó vasárnapján azért fohászkodtak, hogy elkerüljék a hasonló szörnyű tragédiát, ami a 19. század elején a város jelentős részét elpusztította. A buzgó imák azonban csak ideig-óráig találtak meghallgatásra, ugyanis a második világháború végén, 1944 de-cemberében a Kálváriát is bombatalálatok érték. Az egyedi kápolnából csupán falrészek maradtak meg.
A kegyetlen 20. század második felében, főleg a szocializmus hitetlen évei alatt elszoktatták a híveket a kereszt-úton történő zarándoklatoktól és az ott tartott szentmiséktől, így a lévaiak kedvelt pihenőhelye elveszítette addigi, jelentősnek mondható szakrális szerepét.
A Patrimonium servandi polgári társulás 2007 tavaszán azzal a céllal alakult meg, hogy felújítsa a lévai Kálváriát, és egy olyan térséget alakítson ki ott, amely újra a lakosok pihenését és felüdülését szolgálja, szem előtt tartva a lelki és a szellemi gyarapodást. Az ehhez szükséges anyagi forrásokat kizárólag a nagylelkű szimpatizánsok támogatásával, szponzorok segítségével és különböző pályázati lehetőségekkel élve szerezték meg. A Kálvária felújításának első szakasza 2008 júliusában fejeződött be. Ekkor adták át a megújult szakrális teret, beleértve a 18. századi kápolna rekonstruált torzóját.
A kápolna renoválása után tizennégy állomásból álló keresztutat is kialakítottak Léva legmagasabban elterülő pontján. A templom torzójának atipikus befedését és a keresztút kápolnáit Jozef Frtús, a fülkék kerámiából készült vésett domborműveit, amelyek a keresztút egy-egy jelenetét ábrázolják, az ipolysági Kutak Adrienn tervezte. Előbbi felelt a terület telekommunikációs tornyának átalakításáért is. Az útrendszer fejlesztése mellett – a Zöld tantermet mindenkinek elnevezésű projekt részeként – természeti pihenőzónát és egy tanösvényt is kialakítottak, és hamarosan a régi szokás is újjáéledt, július utolsó vasárnapján, ahogy korábban oly sokszor, szentmiséket és zarándoklatokat tartottak a lévai Kálvárián. 2010 júniusában a felújított templomtorzó közvetlen szomszédságában levő egykori telekommunikációs torony tizenkét méteres acélkonstrukciójára egy hét méter magas keresztet szereltek. A hatvannégy fokot magáénak tudó csigalépcsővel ellátott kilátótorony műszaki átadására 2013 augusztusában került sor. Lévát és környékét azóta is évente ezernél többen nézik meg erről a helyről, madártávlatból.
A kilátótorony 2020 júniusától újra látogatható, vasárnaponként 14.00 és 16.00 óra között. A belépődíj tetszőleges; a támogatásért cserébe az érdeklődők színes, szlovák, magyar, angol és német nyelvű kiadványokat, képeslapokat és hűtőmágneseket kaphatnak a Patrimonium servandi polgári társulás önkéntes szolgálatot teljesítő munkatársaitól.
Jelenleg a koronavírus-járvány miatt csak bizonyos feltételek mellett lehet a toronyba felmenni, a helyszínen jelen levő önkéntesek felügyelete mellett.
A polgári társulás sokéves projektje összességében rendkívül sikeresnek mondható. Az esztendők során olyan pihenőövezetet hoztak létre, ahonnan nemcsak gyönyörű kilátás nyílik a városközpontra és a tágabb régióra, hanem a tanösvény és az információs táblák által ismeretekkel is gazdagodhat az ide látogató. Amint arról a polgári társulás egyik vezetője, Katarína Holbová is beszámolt, az idegenforgalom fejlesztésén túl az emberek természethez történő visszatérését is szorgalmaznák.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/28. számában)
