Kaland vagy dráma a föld alatt?
Ezzel a címmel tartott előadást Drab Melinda meghívására két magyarországi barlangász, barlangi mentő, Kovács Márton és Gonda Péter Királyhelmecen, a Csonkavár történelmi pincéjében. Az előadás témája a hétköznapi ember számára teljesen idegen terepnek számít, ezért különösen érdekes volt belelátni a barlangi mentők mindennapi munkájába.
Rögtön az elején leszögezték: a Magyar Barlangi Mentőszolgálat civil szervezet, tagjai önkéntesek. Esetükben egyikük a hétköznapokban fotós, a másik pedig alpinista. Az önkéntesség azt jelenti, hogy amíg más országokban a mentés hivatás, és az állam dotálja, addig az ő szervezetük évi 6 millió forintból gazdálkodhat.
Barlangnak nevezzük a föld szilárd kérgében természetes úton kialakult, legalább 2 m hosszú üreget
– kezdte mondandóját Kovács Márton. Valaha eleink lakásként használták azokat, később a szegény emberek otthonaként szolgált. Ma már a barlangokban esetenként drága hoteleket is kialakítanak az extrém szolgáltatás iránt érdeklődők számára, de a legritkább esetben használják otthonul. Szolgálhat ugyanakkor szakrális célokat, lehet meditációs tér, tudományos kutatások terepe, de őstörténeti lelőhelynek is tekinthető. Budapest a barlangok fővárosa, már 174 barlangot sikerült itt felfedezni. Ami pedig a barlangi mentők feladatát illeti, elsősorban a barlangokban vagy a nehezen megközelíthető terepen nyújtanak segítséget a megsérült vagy bajba jutott embertársaiknak, de képzettségünkből adódóan extrém baleseti helyszínek megközelítésére is képesek. A tagság barlangászokból áll, akik különböző barlangász egyesületekhez tartoznak, ugyanakkor a BMSZ-nek is tagjai.
Kiből lehet barlangász, illetve barlangi mentő?
– ezzel a kérdéssel vette át a szót bajtársától Gonda Péter. Megtudtuk tőle, hogy iskolai végzettségük alapján a szervezet tagjai a legkülönfélébb területen dolgoznak. Egy közös cél tartja össze őket: segíteni ott, ahol erre más már nem képes. Azt is mondhatnánk: a munkájuk ott kezdődik, ahol más mentőalakulatoké véget ér.
Az új tagok felvételük előtt expedíciókon, ügyességi versenyeken bizonyíthatják rétermettségüket, egy alapfokú tanfolyamot el kell végezniük. Egy-két év a próbaidő, ez alatt egyéb képességeiket is megvillantják. Fontos a kötélpályák megismerése. De nemcsak közlekedni kell megtanulni a barlangban, hanem a pályák kiépítéséhez is érteni kell.
A mentőcsapatoknak olyan orvosok is tagjai, akik barlangász gyakorlatuk révén képesek a bajba jutott személyekhez eljutni, őket a helyszínen ellátni, illetve szállításukat is felügyelni. Ezt a munkát csak közösségben lehet és szabad végezni, mindenki felelős a másikért és a végső sikerért. Fontos, hogy minden barlangásznak legyen ideje az önképzésre is! Tudni kell hatékonyan és másokkal összhangban mozogni. Csapatjátékosnak kell lenni! Ráadásul tudni kell gyorsan reagálni! Hozzátette még: tagjaik negyede nő, akik meglepően szívósan és hatékonyan végzik feladataikat.
S hogy ilyen eszközök használatával tudják leküzdeni a barlangban felmerülő akadályokat? Ma már fixen beépített létrákat használnak, kötélhágcsókat, hegymászó-felszereléseket, speciális eszközöket. Minden barlangtúrának van egy túravezetője, aki vigyáz mindenkire. Ő felel a biztonságért. Természetesen legközelebb hozzá a leggyengébb kondícióban lévő tag áll, mert ő diktálja a tempót. Ha feladat van, egy tag a felszínen követi a benti eseményeket, vele telefonösszeköttetésben állnak.
A következőkben arról is szó esett, milyen veszélyek leselkednek az emberre egy barlangban.
A barlangokban sötét és hűvös van, a járatok tagoltak, előfordulnak szűkűletek, sokat kell gyalogolni, mindent kézzel végezni, ráadásul az időjárási viszonyokat is kötelező figyelni. Ezek az ún. objektív veszélyek, de a szubjektív veszélyek sem lebecsülendőek: a fáradtság, a tudás vagy a tapasztalat hiánya, az eszközök szűkössége, sőt az emberi butaság is szerepet játszhat. Nem elhanyagolandó a pech és a mázli faktor szerepe sem. Magyarország eddig feltárt barlangjai maximum 300 m mélyek. És mindössze 5 olyan van, amely 1 km-nél is hosszabb. Bár az iskolában azt tanítják, hogy az élethez többek között fényre is szükség van, ennek ellenére a sötét barlangokban is van élet. Minden barlang olyan természeti kincs, amely felbecsülhetetlen értéket képvisel. Már csak azért is, mert ha egyszer valaki tönkreteszi, nem tud többé regenerálódni.
Végezetül néhány gyakorlati tudnivaló is elhangzott a barlangi mentőszolgálatról.
A BMSZ immár 65 éve létezik, és ez alatt 600 éles bevetésben vett részt. Akiket megérkezésünk idején életben találtak, azokat sikerült meg is menteniük. Itt mindenki önkéntes, saját kocsiján közlekedik. Csak életveszély esetén igényelhető helikopter.
A mentőszolgálatnál paramedikusi képzettség ajánlott. Ez olyan emelt szintű sürgősségi egészségügyi szakembert jelent, aki kritikus állapotú vagy balesetet szenvedett betegek helyszíni ellátására és stabilizálására képes. A mentőszolgálatosok száma Magyarországon mintegy 100 fő. Ezek közül 29 ember vett részt 2023-ban Törökországban egy amerikai barlangász kimentésében, aki gyomorvérzést kapott. Mivel a magyarok is tagjai az Európai Barlangász Szövetségnek, volt olyan orvosuk, aki az adott időben le tudott menni több mint 1 km mélységbe. Hajnalban jött a hír, és este már a repülőn ültek. Hadd említsük meg a doktornő nevét: Dr. Zádor Zsófia, aki megmentette a gyomorfekélyből adódó vérzésben szenvedő beteg életét, sőt azután sikeresen felszínre is hoztak. A mentésben mintegy 200 főből álló nemzetközi csapat vett részt, a magyarokat 29 ember képviselte, többek között Gonda Péter is. Nemzetközi kapcsolataik közül kiemelték a rozsnyóiakhoz fűződő jó viszonyt.
Végezetül megkérdeztük Drab Melinda szervezőt, hogyan értékeli az emberek érdeklődését?
Nagyon elégedett vagyok a résztvevők számával és érdeklődésével egyaránt. A háromórásra sikeredett előadás során az emberek figyelmesen hallgatták előadóinkat, és számtalan kérdést is intéztek hozzájuk. Hiszem, hogy a tudományos témák ismeretterjesztő formában mindig izgalmasnak számítanak.
